Bartók Béláról és a máramarosi oláhok népzenéjéről
2022. november 12-én délután 15 órakor lesz az az előadás a Klebelsberg Kultúrkúriában, amelynek keretében Kodály Zoltán két irodalmi/zenetörténeti értékű tanulmánya kerül bemutatásra összművészeti jelleggel. Mindkettő a Napkelet első számaiban jelent meg, az egyik Arany János, a másik Bartók Béla népdalgyűjtéséről szól, szélesebb kontextusban. Az előadás címe is erre utal; Kodály Zoltán magyarsága. Az előbbiről ajánlónkat már korábban közre adtuk, most pedig Bartókhoz fűződő írásáról készítettük el beharangozónkat.
Kodály és Bartók barátsága ismert és köztudott. Járták a Kárpát-medence hegyeit és völgyeit fonográfjukkal, hogy a magyarság dallamkincseiből a lehető legtöbbet mentsenek meg az utókor számára. Azonban korántsem gondoljuk azt, hogy ez elsősorban valami „karitatív” tudományos munka céljából történt. Kodály Napkeletben megjelent írásai is erősen zeneszociográfiai és zenepedagógiai töltetűek, nemzeti identitási kérdésekkel áthatva. Szokták mondani, hogy Bartók inkább nemzetközi, Kodály pedig nemzeti irányultságú volt. Ugyanakkor Kodály ebben a tanulmányában Bartók tevékenységének mindkét oldalát; a magyar, illetve a közép-európai, sőt az európai vetületét is kidomborítja.
Miképpen is voltak ezek a kezdetek? Hogyan is indult a két ember közötti szimpátia? S hogyan folytatódott mindez?
A sors fintora, hogy bár Kodály is, és Bartók is, szinte ugyanabban az időben, az 1900-as évek legelején Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést a Zeneakadémián, mégis 1905-ben Gruber Emma – Kodály későbbi felesége – szalonjában mélyült el ismeretségük. A kezdetben eltérő politikai nézeteiket felülírta a közös érdeklődés; maga a népzenegyűjtés. Ugyanakkor nemcsak a népzenegyűjtést tekintve cserélték ki tapasztalataikat, hanem a zeneszerzés terén is; „ők maguk is párhuzamos életművekként kívánták felépíteni oeuvre-jüket, ikercsillagként szándékoztak fellépni a magyar zenetörténet egére.” ((Dalos Anna). A háború után azonban a két óriás, mint zeneszerzők más-más utat választottak, jártak be. Bartókra a nemzetközi zenei irányok; schönbergi expresszionizmus, majd a Stravinsky-féle neoklasszicizmus erősen hatott, s idővel a modernizmus nagy alakjaként lett ismert itthon és külföldön egyaránt. Eközben Kodály a hagyományokat mindig szem előtt tartva, a hazai közönség zenei nevelésébe kezdett. Kodály „– szembenézve a korral, amelyben élt, és talán önkritikusan is – barátja fő erényét a tárgyszerűségben vélte felismerni.” Ez a tárgyszerűség szövi át Kodály ezen írását is.
Nézzünk most ebből néhányat, megfogalmazva bátor megállapításai számunkra meglepetést is tartogat;
A túlérett, fáradt európai zene már jó ideje nyújtogatja kezét az exotikum, a primitív szépség megújító itala felé. Tőlünk is merített eleget. A „magyar zene” (néha a cigánnyal egynek veszik) régóta szívesen látott vendég náluk. Tulajdonkép itthon is csak vendég, legalább az igazi. Bejött néha a faluból, meg-megbámultuk cifra szűrét, s megint visszaeresztettük.
Vagyis Kodály enged a „kulisszák mögé” látnunk. Megérthetjük, hogy miért működik Európa úgy ahogy. Miért nyit Nyugat-Európa a keleti egzotikum irányába. A válasz egyszerűen hangzik, mert szüksége van rá. Merthogy ez biztosítja megújulását. Így nem kell szégyenkeznünk. Nem az a feladatunk, hogy hagyjuk elveszni népzenei kincseinket, hanem az, hogy igenis ápoljuk őket.
Hogyan látta a magyar népzene ügyét 1923-ban Kodály európai összehasonlításban, kontextusban? Arra legyen itt egy elgondolkodtató példa;
Pedig nekünk a magunk népzenéje sokkal többet jelent, mint a nyugati művelt nagy népeknek a maguké. Azoknak százados zenekultúrájuk van, világraszóló mestereik éltek és alkottak már a mohácsi vész idején, és azelőtt. Nekünk az élő néphagyomány egész, zenei örökségünk. Írott emlékünk alig van, s ami van, művészi szempontból jelentéktelen. De még arra sem elég, hogy zenei múltunkról világos képet adjon: azt is a néphagyományból kell rekonstruálnunk.
Miért történhetett mindez? Arra az előadásban – vele együtt – keressünk válaszokat.
Kodály a magyar népzene meghatározását indítványozza elsősorban, s ahhoz pedig a szomszédos népek zenéjének ismerete is elengedhetetlen, mert itt a Kárpát-medencében a népek szoros együttélése során a kölcsönös egymásra hatás igen erős. Ezen okból születhetett meg Bartók oláh népzenegyűjtése egyenesen a Máramaros vidékéről, amely hiánypótló jellegű, s valódi újdonság volt akkor kultúránk, valamint Európa és a világ számára.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.