Balatonfüreden szeptember 6-án adták át a nemzetközi XXXII. Salvatore Quasimodo Költőverseny díjait az Anna Grand Hotel dísztermében.
32. éve immár hagyományteremtően, így ősz elején, szeptember első hétvégéjén a Költőverseny és Nemzetközi Költőtalálkozó keretében találkoznak és méretik meg magukat, illetve „tollaikat” a versengő poéták. Az ünnepélyes díjátadó és gálaest előtt a a résztvevők minden évben megkoszorúzzák a híres Nobel-díjas olasz költő Salvatore Quasimodo szobrát, s ültette emlékfáját, amelyet még 1961-ben a Tagore sétányon gyógyulásának emlékére ültetett, s ekkor versben is megörökítette a Füredhez kötődő érzéseit. A költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta évről évre ezt a nagyszabású eseményt. A Tagore sétányon beszédet mondott többek között Gabriele La Posta, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója. A közel 160 pályázó, több mint háromszáz verse közül az idén a fődíjat Beck Tamás Önarckép című költeménye kapta, emellett különdíjat vehetett át Horváth Florencia Sivatag lettél című verséért. A költőverseny történetében először az Országút című folyóirat is különdíjat alapított, amelyet Simon Adri: Senkizöldje című verséért érdemelt ki.Bevalljuk őszintén, hogy minket ez a vers fogott meg leginkább, nemcsak tartalmáért, üzenetéért, hanem kötött versformájáért a túlsúlyban lévő, mára már igen sokszor művelt szabadversek gyakorlatában. Külön is gratuláltunk neki a gálát követően, – az őszinte mondanivalója mellett, – a míves rímfaragásáért, miközben meghívtuk „munkatársnak” a Hidegkúti Hírekhez. (Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, – Jókai Anna író könyveinek kiadója, a S. Quasimodo Alapítvány alapító elnöke, – ma is Pesthidegkúton él, férje Oláh János az újságunk első főszerkesztője volt.) A gálán a házigazda Oberfrank Pál Kossuth-díjas színművész volt, közreműködött Lukács Sándor színművész és Carla Romanelli olasz színművésznő, aki a fődíjas vers olasz fordításának interpretálása előtt, meleg szavakkal köszöntötte a közönséget, elmondta, hogy Európában ma a legszebb szó a magyarban fellelhető „béke”, amelyet már nem is lehet máshol kiejteni. A laudációk után, az előre meghirdetett nagyon várt gálakoncert, az olasz Unconventional Singers acapella együttes előadásában sajnos elmaradt. A résztvevőket, a hallgatóságot ezután a hotel éttermében olasz ételek és magyar balatoni borok várták, s ez alkalomból Szerdahelyi Csongorral, az Országút főszerkesztőjével röpke munkaértekezletet is tartottunk, amelyen körvonalazódott egy közös nyilvános est szervezése Hidegkúton, a két lap munkatársainak vonatkozásában, a közeljövőben.
Engedélyével közöljük Simon Adri díjazott versét, és versének Rónai Balázs Zoltán laudációját. Másnap a díjnyertes verseket nagy sikerrel a szerzőik személyesen is bemutatták a Vaszary Villa Szőcs Géza Irodalmi Szalon pódiumán.
Simon Adri azt mondja magáról a Szépírók Társaságának oldalán: „1974-ben születtem Szegeden. Szerintem azért, hogy 21. századi költő legyek.” Kétség nem fér hozzá, hogy az lett. Valóban, ízig-vérig kortárs poéta, aki műveltségét tekintve doctus, de nyelvezetétől, témaválasztásaitól, egyáltalán hangjától nem idegen a poeta natus hozzáállása sem. Nem mellesleg formaművész, a kötött versformák kedvelője, amit képes úgy művelni (és ez korántsem általános), hogy nem lesz iskolás, erőltetett, szinte szabad beszédnek hangzanak sorai. Rímei játékosak, szemmel láthatóan örömmel és nagy biztonsággal lubickol a nyelvünk adta lehetőségekben. Mondanám, hogy alanyi költő, hiszen önnön életének, tapasztalásainak színes vagy épp szürke darabkáiból alkot új és új alakzatokat költői kaleidoszkópjában. De ugyanúgy mondhatom közéleti költőnek is, hiszen önnön életének (csak éppen, mint szenzibilis társadalmi lénynek), és tapasztalásainak (csak éppen a kor társadalmi, gazdasági jelenségeinek nyitott szemű és szívű részeseként átélt élményeinek) elemeiből is építkezik. A poeta doctus és natus egy. Az alanyi és a közéleti költő is egy. Keveredésükből – vagy fúziójukból? – áll össze Simon Adri, a költő, akinek sajátos hangja könnyen felismerhető, karakteres, nagyon saját. Mondom mindezt egész munkásságát tekintve. De, bár mostani pályaművei inkább alanyi versekbe hajlanak, szerkesztőségünk úgy véli, a fent vázolt költői világának erős és jellemző darabjait küldte a Salvatore Quasimodo költőverseny idei megmérettetésére.
Simon Adri:
Senkizöldje
még áll a romos ház ahol
vagy tizenöt éve laktam
az ecetfán rigó dalol
az udvar remegő katlan
a padlásfeljáró előtt
csikkek, szalámivégek
az élet tegnap félbetört
de holnap újraéled
most itt lakom megint a Hold
a gangot fényárba vonja
lombok között bujdokol
majd kilép az űr-porondra
egy foltos macska átoson
a burjánzó néma kerten
arcom a szélben átmosom
izzik a Hold kitelten
rám záródik az ég-keret
és sátor épül fényből
míg ablakon át kémlelek
ki a félszuterénből
most itt lakom megint pedig
nem akartam visszajönni
az idő gyorsan megtelik
a pincéket is kiönti
a kert füvén át hömpölyög
a küszöbön egyre beljebb
a kétségek mint vérrögök
a szívben áttelelnek
ez itt az éden fáiról
lehullott senkizöldje
még áll a romos ház mikor
a világ épp összedőlne
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
