A francia filmek idei forgalmazása során nem egy kiváló filmmel találkozhattunk, így a „Reggeli a hegyen” magyar címmel szeptember 5-én bemutatott – francia földön „Egyszerű dolgok” címen futó – drámai-komédia megnézése ugyancsak ajánlható. Távolról sem akciófilm, ahol a film cselekmény kimerül abban a látványban, hogy a hősök emberfeletti fizikai küzdelemben, harcban vannak egymással, miközben a szellemiek, az érzelmek, a humánum terén nem történik semmi érdemleges „fejlődés”, nem láthatunk bele a szereplők lelki világába, nem is igazán tudunk semmit róluk……
De itt igazi szellemi párviadalt láthatunk, szellemi csatározásban mélyedhetünk el Éric Besnard rendezte, és a forgatókönyvet is írta alkotás megtekintésekor. „Nem akarok ahhoz a másik világhoz tartozni”, – mondja egy vitájuk során Pierre (Grégory Gadebois), aki „a puritán, a magányos életet választotta, Vincentnek (Lambert Wilson). Vincentnek, a techmilliárdosnak, akit kénytelen/kelletlen, de befogad a hegyek között saját maga építette minden komfortot nélkülöző faházába, tanyájának világába, néhány órára, amíg megjavítja annak lerobbant autóját.
„A két ellentétes hozzáállású férfi találkozása felforgatja mindkettejük világképét…A kérdés az, hogy legbelül, valóban azt az életet élik, amit szeretnének?”- teszik fel a kérdést a film előzetes ajánlójában, de ennél sokkal többről szól, ahogyan azt Györgyei Szabó Magdolna kiváló kritikájában, film ismertetésében részletesen is olvashatjuk. Ebben a filmben valóban nincs sem akció, sem annak látványos cselekménye, a történetben a mondanivaló kockáról kockáról csordogál, azonban mindvégig a nézőt folyamatosan kíváncsivá téve az intellektuális párbeszédek feldolgozása során, a nagy hallgatások képi üzeneteinek megfejtése nyomán, élvezve a magas minőségi színvonalú színészi játékot. Nem maradunk „dupla, vagy akár tripla csavar nélkül sem”, amikor a harmadik szereplő, a „nő”, Camille (Marie Gillan) is megérkezik a film harmadik harmadába. Ragyogó, hitelesen előadott, nem epizód alakítás Camillejé, -s amikor Vincent megtanítja Pierret az udvarlásra, amellyel már segítő baráttá avanzsált, – Camille igent mond, az igazán nem mondható vonzó Pierrenek. Ez a happy jelenetsor adja meg mindhármójuknak a választ a fenti kérdésre; „azt az életet élik, amit szeretnének?”
A válasz pedig nem más, mint hogy „Éric Besnard érzékeny rendezése szájbarágás nélkül mutatja be, hogy a modern világ által kínált javak és lehetőségek nem feltétlenül teszik elégedetté az embert, és hogy az anyagi siker és a technológiai fejlődés nem minden, hiszen a valódi boldogság néha sokkal egyszerűbb dolgokban rejlik: egy nyugodt reggeliben, egy baráti beszélgetésben, vagy éppen a természet csendjében.” – ahogy ezt Györgyei Szabó Magdolna írja. Szót kell ejtenünk az operatőr Jean-Marie Dreujou ritkán látott gyönyörű természeti képeiről, munkájáról, amely nélkül a film üzenetei sem lettek volna annyira meggyőzőek, mint ahogy a film művészi egésze ezzel teljes mértékben azzá vált.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.