A Klebelsberg Kuno Emléktársaság és a Parlando – A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének zenepedagógiai online folyóirata – az elmúlt évek során több ízben szorosan együttműködtek. Az Emléktársaság eseményeiről, így az évenként megrendezésre kerülő Klebelsberg Napokról, de évközi munkásságáról is rendszeresen jelentek meg írások a Parlandoban.
Az idei november 11. és 13. közötti Klebelsberg Kultúrkúriában szervezett „A zenétől a képig, mint kommunikáció II.”, és azon belül „A zenedrámától – a drámán, prózán és a lírán át – a képdrámáig, avagy a kortárs magyar művészeti alkotásokig a Hit, Remény, Szeretet jegyében” c. kulturális eseménysorozat, tudományos- szakmai fórum meghívóját a Parlando az idei év 5. számában széles körben terjeszti. Illetve az ezzel kapcsolatos, a Hidegkúti Hírekben megjelent publicisztikákból, mini tanulmányokból, és interjúkból válogatást közöl, szemléz. Az együttműködés a közös célokon nyugszik, hiszen az Emléktársaság Alapító okiratának megjelölt céljai között az is szerepel, hogy;
…..kiemelten kezelendő, az interaktivitás lehetőségének felhasználásával a médium és az azt felhasználók, alkalmazók közti párbeszéd hatékonyságának növelése, a média közszolgálati, kulturális, tudományos – ismeretterjesztés műsoraival, műsorpolitikájával kapcsolatban, ezek minőségi értékelésével……….” Továbbá, hogy; „Műhelymunka profillal, így többek között……. az ének-zene (hangkultúra), a vizuális kultúra és rajz, valamint a mozgóképkultúra és média, illetve az esztétika és etika (mint filozófiai) tárgyak ismereteinek mélyebb szintű elsajátítására foglalkozásokat szervez, művészetpedagógiai megközelítésben……
Klebelsberg Kuno Emléktársaság Alapító okirata
A Parlando – olasz eredetű zenei szakszó, jelentése: elbeszélve, beszélve. Mint előadási utasítás, a beszédhez hasonló előadásra utal.
Szerencsés névválasztás, – olvashatjuk, – egy zenepedagógiai folyóiratnak, amelyet több mint ötven évvel ezelőtt indítottak. 3500 évesek azok az egyiptomi papirusztekercsek, amelyek már részletesen leírják a zene hatását az emberi testre,… Az ókori görög kultúrában Püthagorasz, Platón és Arisztotelész is foglalkozik a zene gyógyító – illetve általában a lélekre, sőt a társadalomra gyakorolt – hatásával. A hatalmas lépés, amelyet ezen a téren a görögök megtettek, a zeneterápia végleges emancipálása a mágiától.
Malina János
Az idézet Malina János zeneművésztől, zenetörténésztől, zenekritikustól, mégpedig, a „Zenével a zavarok ellen” című írásából van, amelyben azt mutatja be, hogy a zenehallgatás nemcsak hogy kellemes élmény, hanem beszélni is jó a zenéről.
(Ha megkeresik a Parlando online lapot az interneten, látni fogják, mennyi különböző témáról olvashatnak benne. – szerk.)
Zelinka Tamás, az újság tartalmáért évtizedek óta felelős szerkesztője így fogalmaz;
úgy érezték, szükség van egy fórumra,……létjogosultságát mutatja, hogy az ingyenes, és könnyen elérhető Parlando internetes zenepedagógiai folyóiratot havonta több ezren látogatják,…….. a hírlevélre is sok ezer ember iratkozott fel, és a letöltött oldalak száma már meghaladja az 1 milliót…A zenepedagógia legfőbb célja pedig, hogy értő zenehallgatókat neveljen, és a tehetségeket észrevegye…Zeneszeretővé akkor válik az ember, ha gyerekkorában legalább egy nagy zeneélmény részese.
Zelinka Tamás
A közös célok szorosabb alakulása mára már lehetővé teszi, hogy mi is átvehessünk, szemlézhessünk a Parlandoban megjelentek közül bármit, amellyel a továbbiakban élni is szeretnénk. Elsőként Bihari Puhl Levente: Hegyek dala Milyen dalt énekelnek a hegyek Levy festészetében? és a Vizek zenéje c. írásaiból elsősorban prezentációként, és kedvcsinálóként szerepeljen itt egy-egy részlet. Másodsorban bizonyításul, hogy szervesen kapcsolódik a szerző írása és festészete, illetve alkotói szemlélete a „A zenétől a képig, mint kommunikáció II.” c. novemberi szakmai fórum programjához.
Miután a két írásból egy-egy gondolatot idézünk, melegen ajánljuk, hogy ismerjék meg festészetét a linkekre kattintással. A képeihez kapcsolódóan egy-egy csodálatos zenei művet is ajánl a sokoldalú művész. Íme, a két írás felvezető/bevezető sorai;
A nagyvilág létével énekel, szavunkra vár, hogy hangja dal legyen” – énekeltük annak idején Assisi Ferenc Naphimnuszának ihletében született keresztény dalt a ’80-as években. A hegyek talán minden kultúrában dalokat szültek az emberi lélekben, az ősi időktől napjainkig. Egyes hegyeknek külön zenei világuk, stílusuk van, gondoljunk csak Tirolra, az Andok vagy Himalája hegyeire, de elég, ha a Mátra zenél Vidróczki csörgő-morgó nyájával. Ugyanígy a festészet világába is szépen beszűrődött a magaslatok, bércek, csúcsok látványa, egészen a rubensi idea lágyan vaskos domborulatáig. …..Hegyek-Zene-Festészet. E hármas, egymással asszociáló világ nem hagyhatta érzéketlenül az én festészetemet sem. Eddigi, lassan 50 éves munkásságom ideje alatt számos alkalommal dalolták ecsetem végére éneküket a föld síkjából messzire látszó magaslatok. Nem lehet véletlen ez, hisz őseim a nem is olyan távoli hegyekből hozták magukkal ezt a zenét, amely vérükkel át is csordogált ereimbe.
– olvashatjuk elsőként.
A legutóbbi Parlando számában pedig a „nagy vizek” lélektani hatásáról elmélkedik.
Születésemtől fogva egészen 60 éves koromig VÍZ közelében, a Balaton mentén éltem, Siófokon. Ez a tóvá szűkült, gyerekkori tenger jelentett számomra minden élményt, amit a vizek adhatnak, s csak később, már ifjúkori éveimben társult hozzá az első folyó, a csatornának nevezett Sió. A Balaton kezdetben természetesen a nyár ezernyi varázsával ejtett rabul, valamint a túlsó part hegyeivel, ahová hajóval oly gyakran utaztunk át. Az évek során azonban ez a nyári varázslat csupán egykori nosztalgiává szűkült, hisz az egyre zajosabb siófoki nyár számomra illúzióromboló lett. Festészetem is igazából az őszi-téli/tavaszi Balatonhoz kötődik.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.