Az egyházi évnek három nagy ünnepe van, amelyet a keresztények, de a nem hívő emberek is ünnepelve töltenek: a karácsony, a húsvét és a pünkösd napjai. Vallási hovatartozástól és hittől, hitetlenségtől függetlenül az emberek a karácsonyhoz a születést és a szeretetet; a húsvéthoz az újjászületést, a feltámadást és az örök életet társítják.
Ezzel szemben a harmadik nagy ünnephez, a pünkösd misztériumához nem köthetők földi létünkből adódó és létünkhöz közvetlenül kapcsolódó gondolatok. Más szóval élve a hitetlenek bajban vannak ilyenkor. Mit is ünnepeljünk pünkösdkor? – teszik fel sokan a kérdést, miközben az államilag biztosított ünnepnapot „csak” szabadnapként családjukkal, pihenéssel töltik el.
Mit tanít az egyház a Szentlélekről?
Az imádkozó ember – amikor keresztet vet – Atya, Fiú és Szentlélek kíséretében teszi ezt, és az Atyát az Istennel, a Fiút a fiával, Jézus Krisztussal „azonosítja” be. Érzi, tudja, hogy Isten felette van, Jézus a Megváltója mindig mellette áll, és a Szentlélek, a Lélek benne lakozik… Ez utóbbiról tud sokszor a legkevesebbet, melyet éppen pünkösdkor ünnepel. Mert a szélesebb körű egyházi tanítás a Szentlélekről viszonylag későn kezdődött el.
A Szentlélek istenségről szóló tanítás szerint, Jézus parancsa nyomán az egyház kezdettől fogva „az Atya, Fiú és a Szentlélek nevére” keresztel. A keresztelés, megszentelés, „az isteni életben részesítés, a Fiú titkának és az isteni igazságnak a feltárása”, mégpedig a Szentlélek isteni tevékenysége által. A Szentlélek „az Atyával és a Fiúval együtt Ő maga is isteni személy, a teljes isteni lényeg birtokosa”. „Az isteni szó és igazság feltárója, megértetője”, közvetítője, s aki folyamatosan és tevékenyen jelen van az egyház, de jelen lehet a mi életünkben is.
A feltáró, a megértető Szentlélek a Lélek segítségével vezet el bennünket az Igazsághoz, Jézushoz (a Fiú – Ige, a Fiú – Jézus). A Fiú – Ige és a Lélek mindig együtt cselekedve juttat el bennünket a hit, a remény és a szeretet isteni erényeinek ajándékaival, karizmáival –amennyiben ezeket el is fogadjuk, – az Atyához.
A Szentlélektől elnyerhető karizma, hívatás, szolgálat gyakorlása nem jelent mást, mint a fentiek továbbadását.
A Szentlélek pünkösdvasárnapi ünnepe a húsvéti ünnepkör zárónapja, amely a mennyei Atyának, az Istennek a dicsősége. A „húsvét és a pünkösd a megváltói mű egységéré mutat rá.” A Szentlélek ajándékainak kiáradásáról ezt olvashatjuk a Szentírásban:
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.
Jn 20, 22-24
A Szentlélek hét ajándéka
- a bölcsesség,
- az értelem,
- a tudomány,
- a jó tanács,
- az erősség,
- a jámborság
- és az Úr félelme.
Vitorlákhoz szokták ezeket hasonlítani, amelyekkel a Szentlélek leheletét, leheleteit „foghatjuk be”. Ezek kísérteties hasonlóságokat is mutatnak az ember saját maga által is nevelhető négy sarkalatos erényeivel: az okosság (jóság, bölcsesség), az igazságosság, a bátorság és a mértékletesség erényével. Az egyház úgy tartja, hogy az „erények azok az evezők, amelyeket a magunk erejéből forgatunk, forgathatunk, a vitorlákat ellenben a Szentlélektől ajándékba kapjuk tartós használatra”, s amelyekkel élhetünk, és segítséget adnak, hogy megtalálhassuk Jézus útját:
Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül.
Jn 14,6
Pünkösd ünnepének ez az üzenete.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.