Hidegkúti Nyári Szabadegyetem – 2. rész

ETIKA ÉS/VAGY ERKÖLCS

Amikor a „társadalom és erkölcs”, illetve „társadalom és etika” címeken értekezünk, valamint azon belül az egyes és együttes lehetséges területeket végiggondoljuk, akkor markánsan e két-két gondolatkörnek, fogalompárnak definiálási és eszmetörténeti tisztázási igénye merül fel bennünk. E fogalmak tartalmukat tekintve, egyrészről tagadhatatlanul a társadalom viszonyrendszerében értelmezendők, másrészről viszont magához, az individuumhoz szorosan tartozó – attól semmilyen körülmények között szét nem választható – jelenségek. Közös bennük, hogy az alábbi felsorolással kapcsolatosak: individuáció (egyénné válás), individuális (egyéni, személyi, személyes), individualitás (egyéniség), individualizáció, individualizálás (egyénítés; felruházás egyéni vonásokkal). Mindezek mögött a belőlük származtatott individualizmus áll, amelynek során az egészet tekintve a dolgok alapjának, mértékének, céljának az egyént tekintő felfogását vizsgáljuk. De az individuálpszichológia – amely nem jelent mást, mint az egyén és a társadalom viszonyának, összeütközéseinek vizsgálatára alapozott mélylélektani irányzatot –, avagy egy másik, a szociológia felségterületéről érkező interdiszciplina; a szociálpszichológia is – ahol inkább a társadalom, és ahhoz kötődő ideológia dominál – az individuum gondolkodásához, mint központi maghoz köthető. ^[1]Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kézi szótára. 343.o.Az individuum, vagyis az egyén fókuszpontba helyezésével pedig ahhoz a ponthoz érkeztünk el, ahol már az etika, illetve az erkölcs kérdései húzódnak meg. Felmerül bennünk a kérdés; mi a különbség és egyezőség az etika és az erkölcs között, mint tudomány területek és kérdéskörök, illetve azok érintkezési felületei között. Ezen belül, azok a miként, és a hogyan vonatkozásában – egyúttal a „nagy közönség számára” is –, egyáltalán külön – külön értelmezhetők-e pontosan? Az egymáshoz történő kapcsolódásokon túl, például a filozófiai, pszichológiai, esztétikai, avagy más vonalon a szociológiai oldalakról történő megközelítések milyen segítséget jelenthetnek az etika értelmezéséhez, tisztánlátásához, avagy éppenséggel azok valamilyen zsákutcába irányítanak – e?

Az erkölcs és az etika csak a hétköznapi szóhasználatban szinonima. A gyakorlatban rendre annak függvényében váltogatjuk használatukat, hogy éppen milyen kedvünk van egyikhez, avagy másikhoz. A Magyar szinonimaszótár ^[2] O. Nagy Gábor- Ruzsiczky Éva (szerk.): Magyar szinonimaszótár. 111.o. 111. oldalán ez olvasható; erkölcs úgynevezett „VÁLASZTÉKOS SZÓ”: (itt a választékos szón van a lényeg, s a továbbiakban a végig nagybetűkkel írtak a kézi szótárban megjelent formát követi –szerk.) Bővebben jelenti a mindennapi gyakorlatban használatos „ERKÖLCSISÉGET, MORÁL” szavakat; amelyek tágabb értelemben „VALAMELY HIVATÁSSAL KAPCSOLATOSAK”, de társadalmi gyakorlatra is értelmezhető (a társadalom erkölcse, társadalmi erkölcs).

Az etikát tulajdonképpen tekinthetjük az erkölcs szó egy másfajta „kontextusban” történő használatának, és így itt az erény szót az etika szó alakváltozataként értelmezzük. A szinonima szótár szerint nem jelenthet más irányultságot, „MINT AKARATI KÉSZSÉGET VAGY TÖREKVÉST A JÓRA, ILLETVE ENNEK MEGNYILATKOZÁSÁRA”. Másképpen fogalmazva, MINT ERÉNYRE kell gondolnunk, majd ennek betartása, betartatása érdekében kell tevékenykednünk, illetve „illene” cselekednünk. Végül mindehhez a szótár szerint még hozzájön: „AZ ERÉNY”, tágabb értelemben „ERKÖLCS”, és „MINT DICSÉRETRE MÉLTÓ TULAJDONSÁG”, valamint más tágabb értelemben „ÉRTÉK”. A fogalmi kör teljesen „bezáródni” látszik, nem beszélve, hogy az „ERKÖLCSÖS” szűkebb értelemben „ERÉNYES”, tágabb értelemben „MORÁLIS, ETIKUS” kifejezések sem vittek közelebb a pontos szemantikai értelmezéshez.

A fentieket nem is értelmezhetjük másként, minthogy az adott társadalomnak van éppen „aktuális” erkölcse, míg az egyénnek, az individumnak csak „lehet”. Ha van, akkor és csak akkor beszélhetünk egyáltalán az adott egyén vonatkozásában az ő „örökérvényű” etikai szempontjairól, adekvát értékeiről, értékrendszeréről. Egyrészt a kettő egymástól való úgymond „függetlensége”, másrészről pedig ezek összekeverése, ütközése adja az egyén és a társadalom közötti konfliktusokat. ^[3]Egyéni tudat kontra társadalmi, kollektív tudat. Lásd. még; „…. a >szellem<olyan antiindividualista és anti-pszichológista felfogása, amely egész koroknak és kollektíváknak … Bővebben)

A társadalmi érdek, valamint az egyéni érdek ellentétei adják az egymás közötti konfliktusok forrását. (Itt az érdek szón van mindkettőnél a hangsúly.) Az egyéni és társadalmi érdek összeütközéseinek nagysága és gyakorisága ezen érdekhalmazok közös és egymástól eltérő metszeteinek minőségétől és nagyságától függenek.