A Vertigo Média Kft. által forgalmazott Tökfilkó a korábbi világszerte nagy sikert aratott, 2019-ben forgatott orosz Parasztvakítás című vígjáték francia remake-je. (Akár össze is hasonlíthatjuk egymással, hogy nekünk melyik, az orosz felfogásban, miliőben játszódó, avagy éppen a francia adaptáció tetszik jobban.)
A KI hitte volna? című francia vígjátékról már írtunk egy elismerő kritikát, a filmet a tavalyi év legjobb romantikus filmjének tartja a nemzetközi filmszakma, amelyet az elmúlt tíz évben, nagy sikerrel megtartott Vertigo filmhetek keretében idén is bemutatott augusztus 22. és 28. között a Vertigo Média szervezésében a fővárosi Art+ Cinema hálózat. Teljes héten át naponta három art- és sikerfilmet nézhettek meg kedvezményes áron a nézők, a közelmúlt filmtermésének tizenhét alkotásából, melyek közül három az országos premier előtt volt látható. A Vertigo filmhét küldetése a nyári hőségben nem is lehetett volna aktuálisabb: válogatott programmal visszacsábítani a nézőket az artmozikba. Mindehhez ideális helyszín a minden tekintetben megújult Art+ Cinema. A 11. Vertigo filmhét a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Egy gazdag filmproducer unatkozó, semmirekellő fia könnyű életét éli, esze ágában sincs dolgozni, kábítószerezik, és hajtja a nőket, miközben a vadabbnál vadabb partizásairól szóló, média által szétkürtölt egyénisége apja jól menő cégét csőd szélére sodorja, a családi vagyont is veszélyezteti. Az apát kényszeríti a cége igazgató tanácsa, hogy lépjen a fia ügyében. Így elhatározza, hogy filmes kapcsolatai révén, berendeztet egy 1702-ben játszódó filmforgatáshoz szükséges helyszínt, és a történet közepébe „bevarázsoltatja” a fiát. A producer alkalmaz egy ebben a témában avatott exhibicionista – narcisztikus rendezőt, aki felépít és bekameráz egy 18. századi falut, majd a fiát kómába „lövik”, egy ilyen altató lövedékkel, majd abból felébresztve elhitetik vele, hogy időutazás következtében visszakerült a múltba. Mindezt azért teszik, mert tudományos alapon megközelítve, ha valakit (annak érzésvilágát) fiatalkori énjétől kezdve újra építenek, azaz az adott személy nevelése újra kezdődhet,- mivel a vállalkozásával elfoglalt apa, fia nevelésében számtalan hibát követett el, – akkor, akár új/rendes ember is válhat belőle. A felfogadott „színészek a történelmi díszletben mind azon vannak, hogy megneveljék a tökfilkót, aki nem kis nehézségek árán találja fel magát a kamu középkorban. Mire aztán hozzászokik az új, szolga életéhez, a szerelem is rátalál.” –írja a PORT.hu. Mondhatnánk; hisszük, hogy ez a vígjáték a sztori alapján biztos nevetést váltana ki belőlünk is, de ennél jóval többről van szó. Pontosan a tudományosan megkonstruált drámai epizódokban rejlő jó, és rossz nevelési módszereken keresztül, – amelyek az előre megírt forgató könyvön túl a váratlan helyzetek, a nem beavatott statiszták, a képbe berepülő „századunk” (drón, ott felejtett autó, új erkölcse, stb. s miegymás korunk anomáliái…….), – teszik drámaivá az egész relációt. Végül is a személyes érzések fellobbantása, előcsalogatása hozza rendbe a dolgokat, a teljes káosz, és anarchia kitörése előtti utolsó utáni pillanat előtt. A fiú és a statiszta lovászlány közötti, – nem így tervezett – szerelmi szál a valódi érzések világába repíti a hősünket. Majd a később kómából visszahozott fiú, természetesen azt gondolja, hogy az egészet álmában élte át. Ugyanakkor az álmában átéltek mégis nyomot hagytak benne; álmai lovászlányába valóban beleszeretett az eddigi playboy. A zárójelenetben, a magába szálló apa, bevallja fiának a „kapitális csalását”, s az epekedő fiút elviszi a forgatás korabeli hűséggel berendezett helyszínére, ahol a fiatalok most már a „kamuvilágból megérkezve valódi hús/vér emberként” találkoznak, s ölelik meg egymást.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
