Szent Pálra emlékezünk

Ezen a napon a Saulból lett Szent Pálra emlékezik az egyház. A tarzuszi Saul élettörténetét főleg az Apostolok cselekedetéből ismerjük. Jómódú családból származott.

Saul megtérése

Üldözte a keresztényeket. Damaszkuszba menő útján megjelent neki Jézus és megkérdezte tőle: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” Ekkor összeomlott, pár napra a látását is elvesztette. Ez alatt megtanulta a teljes evangéliumot. Gyökeresen megváltozott az élete, mert Jézus követője lett. Pálnak nevezte magát, tanító leveleivel a pogányokat szólította meg.Tanító leveleit tollba mondta Tertius nevű titkárának, legjelentősebb levelét Korintusból írta. A másik ismert levele a Rómaiakhoz írt levél, mely teológiai végrendelete. Fogságba került, majd lefejezték. A régi legenda szerint ahol a vértanú Pál szent feje a földre hullt, három forrás fakadt.

A lelki fejlődés útja

A „damaszkuszi út” jelentése, hogy legalább mindenkinek egyszer végig kell menni a lelki változás útján. Mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet rajta-ez a megtérés.  A Szentírás nem azt mondja, hogy aki egyszer rossz volt, az mindvégig rossz marad , hanem hogy szembe kell nézni, vállalni, újrakezdeni. Isten aszerint ítéli meg az embert, hogy milyenné válik. Saul megkapta Istentől a szükséges kegyelmet és élt is vele, így a keresztények üldözőjéből apostollá, a pogányok keresztény térítőjévé vált. A köznyelvbe is bekerült a hirtelen viselkedés változás, pálfordulásnak nevezik, ha valamilyen hatás következtében gyökeresen megváltoztatja valaki véleményét a dolgokról.

Ehhez a naphoz is kapcsolódnak népi hiedelmek. Például, ha köd van, akkor elpusztulnak a jószágok, ha fúj a szél, az háborút hoz, ha jó az idő, bőséges termés lesz.