Pesthidegkút harmadik önkormányzati képviselőjével, az Ökumenikus Iskola igazgatójával, Csere Istvánnal is készítettünk interjút az április 3-i szavazás/választás előtt. Különös tekintettel a gyermekvédelem kérdéskörére voltunk kíváncsiak.
H.H. 2022. április 3-án nem csak országgyűlési választások lesznek, hanem nagyon fontos négy kérdésben is megkérdezik a polgárokat a gyermekvédelem ügyében. Ön több, de minimum kettős minőségben is érintett, s érdekelt, hiszen az Ökumenikus Iskola igazgatója, és a Fidesz-KDNP pártszövetség színeiben önkormányzati képviselő. Közelmúltban volt egy témába vágó konferencia, amelyet a II. Kerületi Önkormányzat Család- és Gyermekjóléti Központja szervezett az „egyre több zaklatás éri a gyermekeket az online térben” problémakörében. Mennyivel mások, avagy lehetnek-e ugyanazok a problémák a gyerekeknél és szüleiknél, itt az erősnek gondolt ökumenikus szellemiség, a keresztény nevelés mellett?
Csere István: Az elsődleges kérdés, miként és hogyan, s főleg mikor kerülnek a gyerekek az olyan online térbe, ahol a jelzett zaklatásnak ki lehetnek téve? Azt leszögezhetem, hogy maga az iskolatér nálunk elvileg védett, hiszen csak egy személy tudta kódolással tudok jómagam is új eszközzel csatlakozni a hálózatunkhoz, vagyis a gyerekek csak kontroll alatt tudnak a hálózaton lenni. Ugyanakkor tény, hogy a gyermekeink nagy részének, a felső tagozatosok majd’ mindegyikének már van okostelefonja mobil internetes kapcsolattal, amit a szülő biztosít számára. Ez kell a kapcsolattartáshoz, de ugyanakkor nem kívánt helyekre, illetve helyzetekbe is lehetővé teszi az eljutást. Az így jelentkező ellentmondást iskolánk úgy kívánja feloldani, hogy a készülékeiket a tanítás előtt összegyűjtjük és csak a tanítás végén adjuk vissza a tanulóknak. Amikor szükség van az órai munkában a hálózat használatára, akkor annak feltételeit mi biztosítjuk. Ennek a prevenciós rendszernek az otthoni megfelelőjét olyképpen szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy a gyerek használja az eszközét nyugodtan tanuláshoz a szobájában és szórakozásként a nappaliban, de nem viheti este be a hálószobájába, az maradjon csak nyugodtan töltőn a nappaliban. Vagyis az internetes zaklatás lehetőségét kell minimálisra szorítani! Ennek bázisa meggyőződésem szerint csak a bizalom és a szükséges tudás együttese lehet! És itt már közvetlenül érintjük a keresztény értékvilágot, az emberi méltóság és teremtettség, a kölcsönös tisztelet és szolidaritás kérdéskörét, s mindezt természetesen az életkornak megfelelő szinten.
H.H. Sikeres és érvényes népszavazás után mit vár el a törvényhozótól, immár majd operatív szinten? Hol, hogyan, és mi módon kaphat erősebb segítséget a pedagógusi munka vonatkozásban, hogy a zaklatások mértéke csökkenjen, illetve az e körbe tartozó, jelentkező más anomáliák száma is kedvező irányt vehessen? Gondolok itt a négy kérdés témaköréhez tartozók vonatkozásában, illetve a konferencián elhangzottakra is. Így többek között arra, hogy „a családok életvezetési képessége megmaradjon”, avagy „egy esetleges krízist meg lehessen előzni”, vagy a már meglévőt „ minél gyorsabban fel lehessen oldani”.
Csere István: A népszavazás sikere új helyzetet meglátásom szerint nem fog teremteni, hanem a már érvényben levő szabályozást tudja széles bázisúan megerősíteni, vagyis a képviseleti demokrácia produktumát a közvetlen demokrácia eszközével megerősíteni. Ám ez nem lesz kevés! Szélesbázisúan fogja megalapozni, megerősíteni az iskola és a szülői ház – reményeim szerint túlnyomó többsége – közötti bizalmat és az ebből következő nyugalmat. A bizalmat azzal, hogy a keresztény értékrendet, a Biblia megkérdőjelezhetetlen világán nyugvó moralitást aktuális szabályzó eszközök nem fogják kívülről szabályozottan, adott esetben gyengíteni, és a nyugalmat pedig azzal, hogy az iskola nem fog olyan nevelési hatásrendszert kifejteni, ami a szülői ház tudta, és még inkább egyetértése nélkül tudná befolyásolni a gyermeki lélek, szellem és test harmonikus fejlődését.
H.H. A 9 -10 éves gyerekeknek már tudniuk kell, fel kell ismerniük a rájuk leselkedő „rossz szándékot, illetve hogy ne maradjanak ilyen helyzetben egyedül és merjenek segítséget kérni” a tanítójuktól, szüleiktől – több volt, mint csak óhaj a konferencián! Hiszen úgynevezett „észlelő-és jelzőrendszeri” tanácsadó hálózat működéséről/működtetéséről is tanácskoztak. Hallhatnánk erről egy kicsit bővebben is? Hogyan népszerűsítik az INTERNET HOTLINE tájékoztató és segítségnyújtó szolgálat tevékenységét, amely a neten talált jogsértő és kiskorúakra káros tartalmak gyors eltávolításában segít? Ezek a tartalmak a pedofília, a zaklatás, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a drogfogyasztásra csábítás, a terrorcselekményre buzdítás, az adathalász honlap vonatkozásában, és más hasonlóan veszélyes és ártalmas dolgokban jelentenek veszélyt gyermekeinkre. Adott esetben már az egyszeri rákattintás is maradandó sérülést okozhat, ezért lenne jó a megelőző észlelő-és jelzőrendszerről többet hallani. Egyáltalán a szülői értekezleteken minderről van szó? Két oldalú kommunikáció van-e az iskola és a szülők között?
Csere István: Iskolánkban, az ÖKU-ban a szabályozást, a rendszerműködés összehangolását nem külső, hanem döntően belső késztetések, meggyőződések hatásaival, illetve működtetésével kívánjuk elérni. Másképpen a technika, a merev elágazás nélküli algoritmusok helyett a morál meghatározó erejében hiszünk, talán örök idealistának tűnve, de azért ennek visszaigazolását is látva. A gyermeki fejlődésre ható, lényegében a nevelést meghatározó három színtér, a család, az iskola és a környezet, a társadalom hármasából a két első együtt hatása – optimális esetben szinergikus együttműködése – képes kompenzálni a befolyásunk alá nem mindig vonható környezet negatív hatásait. Ennek a család és iskola közötti együttműködésnek pedig fundamentuma a valós, érdemi és folyamatos kommunikáció. Ennek a formális és informális tereit pedig minden érintettnek ápolnia szükséges, és energiát is beletéve működésben kell tartania. Természetesen a korszellem, korvalóság új védelmi eljárások megjelenését is kikényszerítheti, így most ennek keretében kívánjuk mi az iskolánkban a főapátság gimnáziumában már működő és bevált gyermekvédelmi eljárásrend adaptálását, helyi kiépítését.
H.H. A konferencián az is elhangzott, hogy a „megelőzés érdekében érdemes segítő szakembereket bevonni, illetve a szülőket is felkészíteni, érzékenyíteni a problémára.” Örömmel olvastam ezeket a sorokat a konferenciáról szóló tudósításban. Örömmel, hogy végre nem a gyerekek érzékenyítéséről van szó, hanem a „szülők érzékenyítéséről.” Mit gondol mindezekről? Annak ismeretében, hogy Amerikában, rövid rossz irányú kitérő után visszatértek a normalitáshoz, és a demokrata fellegvárban, a Virginia állam kormányzóválasztásán az LMBTQ-val kampányolt jelölttel szemben, a kezdetben papírforma szerint esélytelen, konzervatív jelölt Youngkin több mint 63 ezerrel több szavazatot kapott.
Érdekes, hogy ellenfele a kampány hajrájában még rá is erősített azzal, amikor kijelentette, hogy „győzelme esetén ő egyenesen támogatni fogja a szülői beleegyezés nélküli LMBTQ – érzékenyítés gyakorlatát az állami köznevelési intézményekben. Miközben kiderült a kiábrándult baloldali szavazóknál, hogy a jelölt saját gyermekét magániskolába járatta, ahol gyermeke mindennek nem volt kitéve…” „A liberális gőgnek, valamint politikai vakságnak meg is lett az eredménye”, mert „olyan markáns politikai lökéshullámot indított el nemcsak helyi szinten, hanem szövetségi szinten is ……hogy pártstratégák e már esettanulmányi szinten elemzik…..a gyermekvédelem tematikájának sorsdöntő szerepét.” ……..„Hogy egy ilyen, a hétköznapi családi életet ennyire megbolygató ügy ellenzése……mert a józan többség pártszínezettől függetlenül akarja a gyermekeinek a javát, és ezért cselekedni is hajlandó.”–sorok olvashatók újabban az amerikai újságokban. Ma már az amerikai anyák 72%-a, az amerikai apák 64%-a ellenzi, hogy a tanárok a szülők tudomása nélkül beszéljenek gyermekeikkel szexuális felvilágosításról. Valamint az amerikaiak elsöprő többségénél, a megkérdezettek 75%-a szerint „kizárólag férfi, illetve női nem van.” – olvashattuk további sorokat az Amerikában történő újabb eseményekről a magyar újságok lapjain is egyre többször.
Április 3-al az Amerikában zajló harcok magyarországi megelőzésére mindent megtehetünk-e, vagy mi még előtte állunk mindennek? Hogyan látja a jövőt?
Csere István: A jövőre tekintve én, bár a nehézségeket is látom, mindig bizakodóan tekintek. A történelemben, de mindenki a saját életében is – főleg így már 60 fölött – talál olyan időszakokat, amikor egy-egy részvalóság túldimenzionálódott, túl nagy hangsúlyt kapott, majd azután mégis a valós helyére került később. A jelzett kérdéskört is ilyennek látom. Ugyanakkor azt is látom, hogy ez nekünk, akik az ÖKU világát alkotjuk – tanárok, szülők és gyerekeik – a tanulóink aktuális féltésén túl nem igazán égető és fókuszban álló kérdés, mert a Biblia erkölcsi és teremtettségi rendje olyan közös és biztos alapot ad mindannyiunknak, amely stabil eligazodást biztosít ebben az egyre bonyolultabbá tett világban. Bármilyen új, érdekesnek tűnő, talán meghökkentő és vonzó elemekkel is bíró eszme vagy csak megközelítési módozat is gyorsan megtalálja a valós helyét, mikor annak lényege összevetésre kerül a kereszténység kétezer éves értékkészletével, értékhordozásának erejével és biztonságával. Nagy biztonságot ad itt nekünk – s reményünk szerint gyermekeinknek, tanítványainknak is kibontakozó felnőttkori életükben – az értékrelativizmus jelenkori előretörése közepette is, a Krisztust követő értékvilág és világlátás.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
