A Hidegkúti Hírek egyik kedvenc műfaja a szemlézés, amellyel gyakran és rendszeresen élünk. Más orgánumokból a szemlézés sohasem öncélú, (és főleg nem „lapkitöltő”,) – hanem a saját olvasó számára egy „megkímélő” és célzott válogató, – mintegy ajánló jellegű, s azzal a céllal orientál, hogy ha mélyebben is érdekli az újságolvasót az ismertetett írás, akkor akár „ott van kéznél” az eredeti egész munka is. Ha viszont az olvasó úgy dönt, hogy ennyi ismeret elég számára, akkor még időt is megtakarít magának, a szemléző – szerkesztő, a publicista jóvoltából.
Természetesen az újságszerkesztő orientálásában, ilyenkor egy nagy adag szubjektivitás is jelen van, – mondhatnánk, – de hát az olvasó is már szubjektívan veszi kézbe a „független” kedvenc lapját, teszem hozzá, mindezt igen csak ironikusan. (A szubjektivitás egyáltalán nem baj, kellő objektivitás mellett, s egyidejűleg mindkettő meglétekor is lehet koncepciózusról beszélnünk.) Minden lap valamilyen mértékben, – s itt a mértéken van a hangsúly – koncepciózus, a rendszeres ugyanannak a lapnak a szemlézése még inkább az. Hiszen ez visszatérően, s már magában a rovatok témaválasztásánál különösen is látszódik, tehát letagadhatatlanul a koncepciót el kell ismernünk… Ez utóbbira igen jó példa a Magyar Nemzet szombatonként megjelenő Lugas mellékletében Megyeri Dávid „Ez történt száz éve” oknyomozó – szemléző sorozata, ami egyúttal állandó rovat is. Igen mindkettő itt abszolút helytálló, még akkor is, ha a 100 évvel ezelőtt megjelent különböző lapok (s nem egy lapon belüli) számaiból egy – egy nagyobb területet és időszakot pásztáz, például, mint jelen alábbi esetben a bethleni politika/gazdaságpolitika, a klebelsbergi kultúrpolitika egyes történéseit „oknyomozza”. Végül is, leírhatjuk; hogy a szemlézés orientálóan tanulságos célirányosságával, tanító jelleggel minden érdeklődő számára egyaránt számításba jöhet.
Az alábbiak szerves folytatása annak a Hidegkúti Hírekben közelmúltban megjelent gazdaságtörténeti mini sorozatunknak, amely a Bethlen korszak eseményeit járja körbe. De mindegyik rész az Orbán Viktor és Donald Trump közötti gazdasági „védőpajzsról” szóló interjúk sorába illeszkedik, valamint együttesen, s valamilyen formában a Bethlen korszak gazdaság politikájára, s az akkori Népszövetségi kölcsön felvételére asszociál.
Így az „Ekkora bajban vagyunk gazdaságilag?”- (avagy Romsics Ignác és Bethlen István) – 1. rész”, címmel Rónai Egon interjúja Orbán Viktorral az ATV-ben, továbbá az „Idézetek Romsics Ignác: Bethlen István c. könyvéből – 2. rész” és „Idézetek Romsics Ignác: Bethlen István c. könyvéből – 3. rész” címekkel történt válogatás, majd a Gazdasági reformok, ráadásul a Fehér Ház támogatásával- újabb Orbán interjú ,- amely egy német televízióban készült, – is bizonyítja, hogy a könyvidézet válogatás, egyes interjúkból való kiemelés is egyfajta szemléző munkának, szemlézésnek tekinthető.
De most lássuk -„szárazon”- Megyeri Dávid szemlézését a Magyar Nemzet 2025.december 27-ei számából; melynek címe „Egyre több a barátja Magyarországnak”.
1925. december 16-i Pesti Naplóból:
A magyar kormány a Népszövetségtől mindenekelőtt a nyár folyamán kilátásba helyezett húszmillió aranykorona végleges felszabadítását kérte. Gondoskodni kellett azonban arról is, hogy az a beruházási program, amelyet a kormány kidolgozott, a következő években ne akadjon meg, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azok a nehézségek, amelyekbe a magyar közgazdasági és pénzügyi élet került, máról holnapra nem fognak megszűnni, csakis úgy, ha évek sorozatán keresztül képesek leszünk komoly beruházási akciót folytatni, amely új vérkeringést visz a vérszegény magángazdaságba…”
„…a magyar közvélemény szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy azt az újjáépítési politikát, amely a magyar pénzügyek szanálásában megnyilvánult, sikerrel vigyük keresztül. Az elmúlt ötven esztendőben nem volt egy kormányakció sem, amely olyan általános tetszéssel járt volna, eltekintve a velejáró terhektől, mint a szanálási akció…”
„…Igaza van Apponyi Albertnek, hogy ez az akció nem vezethetett volna sikerre akkor, ha a kormány viszi egyedül. Azért jutott sikerre, mert az adózó magyar állampolgárok teljesítették és teljesítik napról napra a kötelességüket. A magyar adózó polgárt illeti meg minden dicséret és babérkoszorú…”
„…A hosszú lejáratú ipari hitel, a rövid lejáratú mezőgazdasági hitel és az értékesítéssel járó problémák azok, amelyeket fokozatosan, lépésről lépésre, céltudatosan meg fogunk oldani…
1925. december 17-ei Pesti Hírlapból:
a kincstári haszonrészesedés eltörlésével 20 millió aranykorona terhet vettek le a legszegényebb néposztály válláról….Az állam jövedelmeit nem adóemeléssel, hanem a termelés fokozásával és biztosításával akarja emelni. Ezt a célt szolgálják a hasznos beruházások.
1925. december 19-ei Est (a gyülekezési jogról):
ma az a helyzet, hogy a nagyközönség szemében ezen a téren bizonyos káosz állott elő, és a megbolydult állapotban a rendeletszerű intézkedéseknek nincs többé az az imponáló erejük, mint a háború előtt évtizedeken keresztül változatlanul állott rendeleteknek volt…mégis mert törvény, a hatósági intézkedéseknek nagyobb lesz a tekintélyük, s a nagyközönség is szívesebben fog belenyugodni olyan intézkedésekbe, amelyek törvény rendelkezéseinek felelnek meg…” „Angliában kisebb a prevenció és a gyülekezési jog tágabb, mint nálunk, ezzel szemben ott a retorzió abszolút közvetlen és rendkívül szigorú azonnal lecsapó retorzióra nem lehet gondolni, természetesen nekünk a prevenció elvi alapján kell eljárnunk és törvényt alkotnunk.
Annál is inkább szemlézzük a Lugas eme számát, – s nem csak az aktuális „Egyre több a barátja Magyarországnak” cím alattiakat, hanem, – mert az azóta eltelt időben történt események csak jobban megerősítették, bizonyították Tump és Orbán régi-új barátságának, úgymond a mindenkori barátságnak a jelentőségét. (Ezen a héten újra találkoznak Amerikában, – nem tudom, hogy ez hányadik találkozójuk, – s ebben az évben készül Trump is Magyarországra utazni, még a választások előtt.) Az új világrend kialakulásában a régen stabilnak gondolt, a szerződésekben jól/rosszul leszabályozott, de kötelezően betartandónak hitt, az intézményrendszerek (ENSZ, WHO, Világbank, Nemzetközi jog, jogállamiság, stb.) eddigi intézményesített kapcsolati együttműködéseit a személyes barátságok, illetve az ellentétek veszik át. Lásd. a Demokrata 2026. év 1-2. számában Öry Mariann írását.
Egyértelmű jobboldali fordulat mutatkozik Latin – Amerikában, Donald Trump amerikai elnök legnagyobb örömére. A folyamatban szerepe van az egyéni politikusi karaktereknek… A korábban jellemzően baloldali latin-amerikai országok sorra választanak jobboldali, konzervatív, a Trump-adminisztrációval baráti viszonyt ápoló vezetőket. Jelenleg tizenegy latin-amerikai országról mondható el, (Argentína, Bolívia, Chile, Costa Rica, Ecuador, El Salvador, Honduras, Panama, Paraguay, Peru és a Dominikai Köztársaság), míg hét országban baloldali kormány van hatalmon (Brazília, Kolumbia, Kuba, Guatemala, Mexikó, Uruguay és Venezuela)
A cikk szerzője természetesen hozzáfűzi, hogy „a jobboldali politikusok számára Donald Trump amerikai elnök szimpátiája azonban nemcsak előnyöket, hanem kockázatokat is hordoz”, miközben sorra veszi az egyes országokban, hogy miért és miből alakulnak ki ezek az előnyök és hátrányok..
Köztük van a közelmúltban demokratikus választáson hatalomba került Milei, illetve Argentinája is, aki nem rég kapott egy „kicsit más”, de ugyancsak „gazdasági védőpajzsot” az elnöktől. Az USA „40 milliárd dolláros segítséget nyújthat Argentínának, amely tartalmaz egy, már aláírt 20 milliárd dolláros valutacsere-megállapodást is… Milei győzelme enyhítheti a gazdasági bizonytalanságot és előmozdítja a további deregulációs és kormányzati pénzügyi intézkedéseket.” –idéztük korábban.
S most mindehhez azt is hozzátesszük, hogy az EU pedig visszatartja a hazánknak jogosan járó pénzügyi támogatásokat. Nos, akkor mindenki elgondolkodhat azon, hogy inkább a szövetséges EU visszatartó támogatására, azt megszerezni akaró ellenzéki ígérgetésekre „számíthat-e”, avagy a már kialakult mérhető Trump barátságra, a gazdasági védőpajzsra a magyar választópolgár? Nem lehetne kétséges, hogy mi erre a jó válasz.
De az is érhető, hogy
Trump elnök visszatérésének legnagyobb nyertesei Latin-Amerikában nem azok a vezetők, akik bírálják és dacolnak vele, hanem azok, akik csodálják, hízelegnek neki, sőt részben követik is a példáját…. a régióban megkérdezettek 40 százalékának szimpatikus az autoriter kormányzás, vagy egyszerűen nem érdekli, hogy országa vezetése demokratikus-e.
– sommás kijelentéssel is találkozhatunk Öry Mariann munkájában.
A gazdaságtörténet, a gazdaságpolitika-politika szemlézése száz éves múltra visszamenően is tanulságos, s az analógiák megtalálása után semmit sem von le a mának szóló üzeneteiből, tehát látszólag sem „szimpla sajtótörténet”. Az analógiák önmagukért beszélnek, -(lehet akár koncepciózusan – szerk.), – napjainkat azonban szemlézni kötelezettségünk is, különösen az információ dömping, a média manipuláció, a politikai propaganda, a közösségi média színvonaltalansága, az erőszakra való hergelések, stb. miatt. Vagyis a figyelem fókuszolása [1]A fókuszolás a személyközpontú, élményalapú pszichológiai irányzathoz tartozik,…segít megtalálni az elakadásokat, és változást idéz elő…A fókuszolás módszere feltételezi, … Bővebben kötelesség, a tanulságokon túl.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
Hivatkozások
| ↑1 | A fókuszolás a személyközpontú, élményalapú pszichológiai irányzathoz tartozik,…segít megtalálni az elakadásokat, és változást idéz elő…A fókuszolás módszere feltételezi, hogy mindenki képes megérteni önmagát. Sokan önmaguktól, ösztönösen is fókuszolnak. A módszer megtanulható és később bármikor egyedül is alkalmazható. |
|---|
