Halottak napja

A Halottak napja is állandó dátumú keresztény ünnep, november 2-án tartják. Ezen a napon elhunyt szeretteikért, a tisztítótűzben szenvedőkért imádkoznak, rájuk emlékeznek. Ez a „szenvedő egyház” ünnepe.

Az ókori rómaiak is tisztelték őseiket és megemlékeztek róluk. Az ókori Rómában ilyen volt a feralia. Az ókeresztények a 3. századtól a szentmiséikben emlékeztek meg halottaikról. A Halottak napját Szent Odilo Cluny apát 998-ban vezette be a bencéseknél, majd a renden kívül is terjedni kezdett a megemlékezés, de szélesebb körben a XIV. században terjedt el.

A reformációban a Halottak napjának nincs hagyománya. A reformátusok szerint nem az elhunytakért kell könyörögni, hanem Isten megváltó kegyelmére gondoljunk, aki mind életünkben, mind halálunkban hűséges Urunk. Az örök élet reménységére kell emlékezni. A reformátusok a XIX. századtól fokozatosan átvették a katolikusok tradícióit. Az evangélikusok egyházilag is megemlékeznek a Halottak napjáról. Ezen a napon a sírokat elrendezik,virágot visznek, gyertyát, mécsest gyújtanak. Magyarországon a halottak napja a katolikus egyház ünnepnapjából általánosan kiterjedt a halottakról való megemlékezés napjává.

Más kultúrákban a Halottak napját egészen másképp ünneplik. Mexikóban a Halottak napja az egyik legjelentősebb ünnep. Látványos jelmezbe öltöznek, felvonulásokat tartanak november 1-én és 2-án. November 1-én az elhunyt gyerekekre, 2-án a meghalt felnőttekre emlékeznek. Ez ősi ünnep náluk, már az aztékok is megtartották. Az élet folytonosságát harsányan vidáman ünneplik. Oltárokat készítenek az elhunytaknak a temetőben, otthonukban is. Telerakják étellel, itallal, emléktárgyakkal, fényképekkel, színes koponyákat készítenek. Tradicionális étel a „halál kenyere”, „pan de muerto”, melyet koponya motívummal díszítenek, fahéjas forró csokoládét isznak hozzá.