Az idei, 2025-ös év nem csak Klebelsberg születésének 150. évfordulója, hanem a Zeneakadémia alapítása is 1875-ben történt. 100 évvel ezelőtt, az 50. születésnapon vette fel az akkori Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc nevét.
Liszt-múzeumot is alapítottak a Zeneakadémián, és emlékkönyvet adtak ki, többek között Apponyi Albert és Hubay Jenő írásaival. Május első napjaiban három ünnepi hangversenyt rendeztek: előadták Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendáját. Hubayt komoly megelégedéssel töltötte el, hogy a magyar zeneoktatás fellegvára, melynek már csaknem 40 esztendő óta tanára volt, az ő igazgatása alatt érte meg fennállásának 50. évfordulóját 1925-ben.
Ezt megelőzően különben Hubay növekvő féltékenységgel figyelte az „atonálisak” (azaz Bartók Béla, Kodály Zoltán és Weiner Leó) egyre általánosabb elismertségét, és a Berlinből hazatért, a Zeneakadémia tanárai közé meghívott Dohnányi céltudatos tevékenységét az Akadémia színvonalának emelése érdekében. Dohnányit 1919. február 14-én a minisztertanács a Zeneakadémia élére nevezte ki. Ezt Hubay nagy csapásként élte meg, ugyanis már ekkor erősen számított erre a kinevezésre. A Dohnányira féltékenykedő Hubay erősen zokon vette mellőzését, annyira, hogy távozott az országból is. Dohnányi, aki őszintén becsülte egykori tanárát, Hubayt megpróbálta visszatartani, de sikertelenül. Dohnányit a 19-es szerepvállalása miatt hamarosan leváltották az aligazgató Kodály Zoltánnal együtt….. Végül is Klebelsberg Kuno békítette ki a kor zenei nagyjait egymással, hazahívták Hubayt, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatójává.
A főiskola alapításának ötvenéves évfordulója alkalmából Gróf Klebelsberg Kuno 1925. május 2-án ünnepi beszédet mondott. Ezt idézzük fel az alábbi megszívlelendő soraival.
A magyar nemzetnek egyik legnemesebb jellemvonása, hogy szereti és megbecsüli intézményeit. Mi maradék magyarok pedig, kik olyan kimondhatatlanul sokat vesztettünk, mi még jobban ragaszkodunk azokhoz a nagy kulturális értékekhez, amelyek nekünk az összeomlás után megmaradtak. Ha kultúránk nagy egységein: múzeumainkon, színházainkon, főiskoláinkon végignézünk, ezek sorában igen előkelő helyet foglal el a jubiláló Zeneakadémia. Igazi grande école a szó francia értelmében, önálló iskolaegyéniség, melyben egészen sajátos, magasrendű, tudományos vagy művészi élet lüktet. Művészeti tanintézetet alkotni rendkívül nehéz feladat. Az idegenből való kölcsönzés itt nem segít. Teremtőerőknek termékeny munkájára van szükség, hogy valódi művészet töltse be a szervező által megvont kereteket. Kell, hogy a hajlék Apollónak szentté váljon, ahogy a görög fantázia azt elképzelte. Kell, hogy a művészegyéniségek egész sora lelkének jobbik felét az intézménybe belelehelje és ezek az isteni szikrák az oltáron égjenek tovább. Vannak a nemzetek életében termékeny időszakok, melyek kedveznek az alkotómunkáknak s melyekben az egész miliő új alkotások létesülésére különösen alkalmas. A magyar nemzet életében egyik ilyen termékeny korszak volt az, mely az 1867-iki kiegyezést nyomon követte. Ebben a fermentáló korszakban született meg a Zeneakadémia eszméje és létesült annak szervezete. Két nagy magyar zenész, a két első igazgató: Liszt és Erkel, mindjárt az alapításkor bevitték az iskolába a nagy művészet rejtélyes, bűvös erejét, amely a szellemi erő fennmaradásának törvénye szerint változatlanul hat tovább az időkön át. 291 Mihalovits Ödön nemes egyéniségéből és munkás életéből is sokat felszívott magába az akadémia, mely folyvást újabb és újabb művészi és pedagógiai impulzust kap jelenlegi nagynevű vezetőjétől, Hubay Jenőtől. Igazgatók és tanárok művészete és munkája, melyet félszázadon át odaadtak a Zeneakadémiának, avatta ezt az intézményt zenekultúránk alapintézményévé, mely operánkkal együtt zenei életünket biztosítja. A világháborúban nemcsak fogyott és szegényedett az emberiség, hanem rosszabbá is vált. A lélek belső javításának a vallás után talán leghatalmasabb eszköze a zene, amely a szerencsétlenek nagy vigasztalója is. A nagy olasz nemzet mielőtt szabadságát és egységét visszanyerte, a szétszaggatottság és a szolgaság századaiban, zenéjében talált vigasztalást s a mi nagy megpróbáltatásainknak közepette is a zene adhat vigasztalást a magyar léleknek. Maradjon hatalmas tényezője ez a Zeneakadémia a magyar dicsőség hirdetésének a külföldön és a magyar lélek belső megújhodásának idehaza. Adja az Isten, hogy úgy legyen.
