A Klebelsberg Kastélyban október 12-én, 18 órakor mutatták be Jolanta Sosnowska Krisztus hadvezére címmel megjelent könyvének magyarra fordított harmadik kötetét, mely a Szent II. János Pál életrajza alcímet viseli, a Napkút Kiadó gondozásában látott napvilágot, s a pápa 1990-1997 közötti életszakaszát dolgozza fel.
Szent II. János Pál egyházi – és politikai szerepvállalása nemcsak múltunk, Európa történelme, hanem a jelenkor szempontjából is fontos. Hiszen amellett, hogy mindent megtett a vasfüggöny felszámolására, felhívta a figyelmet a kapitalizmus vadhajtásaira is, melyektől napjainkban szenvedünk. Nincs új a nap alatt. A Nyugat és Kelet ellentéte az ukrajnai háborút látva fokozódik, s az egyházat vissza akarják szorítani a templom falai közé, hogy ne politizáljon. Pedig nem kéne mást csinálni mint a béke helyreállítása érdekében II. János Pál szavait újra fellapozni, a politikának meg vissza kéne térnie valódi rendeltetéséhez; a polisz, mármint a (város)közösségek tényleges szolgálatához, a hatalmi ambíciók helyett. A könyvbemutatón Elmer István vezetésével Somorjai Ádám bencés szerzetes és Szerdahelyi Csongor ezekről is beszélgetett.
Ezek után a nagyközönség megtekinthette Arturo Mari fotóművész fényképeit is, melyek kiválóan varázsolják elénk Szent II. János Pál pápa sokoldalú személyiségét. A tárlat a 2009-évi Vam designban tartott „Egy pápa arcai” című kiállítás anyagából került összeállításra, s a következő héten még megtekinthető, így ajánljuk az odalátogatóknak.
A könyvbemutatóról némi betekintést nyújtva az alábbiak szerint számolunk be, melyet mind azoknak ajánlunk, akik szerettek volna ott lenni, de mégsem tudtak jelen lenni.
A kötettel kapcsolatban Elmer István rögtön a felvezetőben leszögezte, hogy „aki azt gondolja, hogy csak keresztényeknek, olyanoknak szól, akiknek a keresztény valláshoz vagy a kultúrához közük van, az nagyon téved. Mert aki korunkat, amelyben élünk, meg akarja valóban ismerni, annak ezt a könyvsorozatot mindenképpen érdemes elolvasni… amikor a kultúra helyére sokszor a szubkultúrát szeretnék betuszkolni…” Felhívta arra is a figyelmet, hogy a relativizmus talaján burjánzó bizonytalan világunkban a kötet biztos támaszként szolgál, s segíti a tisztánlátást.
Majd megkérte a színpadon lévő társait, hogy mondják el miként dolgoztak Szent II. János Pál pápa közelében hosszú, római tartózkodásuk alatt. Megtudhattuk, hogy Somorjai Ádám bencés szerzetes 1997. január 1-jétől húsz éven keresztül a Vatikánban, az Államtitkárságon (világi hierarchia szerint a miniszterelnökségnek felel meg) dolgozott, így folyamatosan a szentatya közelében lehetett. Szerdahelyi Csongor 1991-től 1996-ig a vatikáni követségben látta el feladatait tanácsosi beosztásban Keresztes Sándor vatikáni nagykövet hívására. (Merthogy miután Magyarország 1990-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szentszékkel, az Új Ember szerkesztőségében a KDNP és a vatikáni követség is megalakult, ekkor már Szerdahelyi Csongor régen az Új Ember munkatársa volt.)
Elmer István ismertette, hogy a könyv kronologikusan vezeti végig II. János Pál pápasága teljes időszakát, évre, hónapra, napra pontosan. Hol volt, kivel találkozott, mit mondott, valamint a reakciókat is. Ugyanakkor a kötetben megtalálhatjuk a szerző kommentáló, átvezető szövegeit is. Hangsúlyozta, hogy azokat az aggodalmakat, amiket mondott, II. János Pál pápa, az elmúlt évtizedek csak megerősítették. Ezek után a könyv átfogó részletessége miatt a kötetből inkább súlyos mondatok kerültek felolvasásra, melyeket az említett urak kommenteltek. A teljesség igénye nélkül nézzünk belőlük néhány fő gondolatot!
A könyvbemutatón elhangzott, hogy a keresztény embernek igenis kötelessége politizálni, olyan értelemben, hogy a polisz a közösségnek a problémáival, gondjaival foglalkozik, ennek megfelelően Szent II. János Pál idején igen élénken működött a vatikáni diplomácia. A pápát nagyon érdekelték a különböző politikai mozgások, lépések, hangsúlyozta a keresztény vallásszabadság jogát, s felszólított a fegyverkezési verseny beszüntetésére. A világi hatalmak a személyét tisztelték, az egyház hangjával számoltak. Halála után ez változott meg, a világ hatalmasai megpróbálják az egyház tanításait manipulálni, illetve a Szentszéket visszaszorítani a Vatikán falai közé, a papságot pedig a templomok falai közé. Bár a XX. században az egyház töretlen békemissziót végzett ((lásd kubai rakétaválság), most egyre nehezebb a feladat.
A pápa egyedi stílust teremtett azzal, hogy rengeteget utazott, mindenhova elment, ahová hívták. Azt, hogy róla szóljon a világsajtó, akkoriban ezt hagyták, „utódait viszont kezelés alá vették”.
Továbbá többek között az esten arról is szó volt, hogy sajnos a magukat kereszténydemokratának nevezett politikusok a lengyel pápa halála után teljesen más irányba fordultak. A pápa szavait elfelejtették, ennek lett a következménye az erős, balos ateista hangulat itt Európában. A pápa enciklikáiban ezt valamelyest megjövendölte, leírta; hogy mi vár a vadkapitalista utat választó Kelet-Európára a vasfüggöny leomlása után. Küzdött a szabadságért. Ugyanakkor professzorként etikával is foglalkozott, így sikerült olyan általános nyelven szólnia, amit mindenki megértett.
A beszélgetésen kiemelésre került, az is, hogy a politika l’art pour l’art, elszakadt az ember szükségleteitől, különösen a lelki szükségletektől. A sajtó egy-egy kivételes helyzetet leszámítva csak gazdasággal foglalkozik, s az egyházi ügyeket magánügynek tartják. Ezzel kapcsolatban a nyitás igényének kell megfogalmazódnia a közéletben. Ugyanakkor szó esett az egyház és a pápa szociális tanításáról is, melynek alapelvei között a szolidaritás, a szubszidiaritás szerepel, ezek adják a keresztény demokráciának az alappilléreit. Fontos, hogy ezek ne üres szlogenek legyenek, hanem tükör a politikának. A lengyel pápa többször is kifejtette véleményét a munkáról, az emberi jogokról, a társadalmi igazságosságról, ennek gyümölcse volt pl.: a lengyel szolidaritási mozgalom, és az, hogy 1989-ben mi is szabadok lettünk.
Hosszabban érintésre került az egyház keleti politikája is a diktatúrák évei alatt, Magyarországon az volt az álláspont, hogy ne földalatti egyház legyen, hanem a Rómából irányított egyházi hierarchiát fenn kell tartani, a besúgó hálózatok mellett.
Különben és végül a pápát legjobban védett személyként őrizték, sajnos 1981-ben merényletet követtek el ellene, valamint nem sokkal később Fatimában valaki nyakon szúrta. Közvetlen személyi testőre Arturo Mari, a vatikáni csendőrség tisztje és fekete-öves karate nagymester volt, akinek képeit itt most megcsodálhatjuk a Klebelsberg Kastélyban.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
