Megint itt van a mesterséges intelligencia és A NŐ, immár együtt

A mesterséges intelligencia az etikus technológiáról” címmel írtam le akkor, hogy „Hát igen! Emberi jólétről, lelkiismeretről, etikus technológiáról (sic!!), társadalmi felelősségvállalásról hadovál itt össze-vissza a gép. És hol voltak korábban azok az etikus, a társadalmi felelősséget vállaló szakemberek, amikor az MI-t – ilyen formában és módon – rászabadították az emberiségre?”
Az atom megszelídítése után, az atomerőművek esetén sincs ki-be járkálás…

És most a nyomtatott sajtó után itt van a művészfilmeket sugárzó Duna televízió, – igaz „jól eldugott”, 16 éven felülieknek szóló, késő éjszakai, közelmúltban sugárzott filmje, csak így egyszerűen; A NŐ. A mesterséges intelligenciáról; egy női hangon megszólaló operációs rendszerről, és egy hús-vér férfiról szól, akik kölcsönösen egymásba,- már majdnem azt írtam, igaz szerelembe, – estek.
Fiatalabb koromban kedvencem volt a Delta tudományos magazin nézése, de az újjáélesztett műsor, – a mesterséges Vandával – elriasztott a mostani folytatástól. Averzióm van, – az egyébként szépre megkonstruált valamitől, – mert amikor úgy kellene viselkednem egy szép és okos nőt látva a képernyőn,… akkor inkább azt mondom, hogy semmit sem…..

Tehát nem tudok semmi értelmeset leírni a filmről, bár végig néztem minden egyes „csöpögő, álérzelemről” szóló filmkockáját. Értő szemmel, hol kinevetve, hol undorodva szemléltem a világnak eme új csodáját; a lélek nélküli segítőnket. Merthogy, a lélek nélküli segítőre, ugye nem lehet haragudni, s (már) nem lehet azt mondani, hogy ne segíts! Ne segíts! Itt van, és kész, rám tukmálja magát, s még ráadásul erre az egész léleknélküli világhoz jó arcot is kell vágnom, ha nem akarom azt, hogy mindenki „korszerűtlenségemen, maradiságomon”, azaz rajtam nevessen.

Nem volt kedvem, és nincs azóta sem kedvem recenziót írni erről a filmről, amelyet egyébként már több, mint tíz éve 5db. Oscar –díjra jelölték.

A film magyarországi bemutatója: 2014. február 6. volt, a forgalmazó: InterCom, mindez bizonyítékként, hogy nem a napokban vált kérdésessé az új technikai vívmány hasznossága, avagy az abból származó gondok, ahogy ezt mostanában kommunikálják a széles nyilvánosságnak. Megjegyzésként, a napokban Palkovics László személyében a mesterséges intelligencia kormánybiztosát nevezték ki. Figyelmébe ajánlható, hogy ne csak az alkalmazás előnyeire fókuszáljon, hanem a „megszelídítésére” is gondoljon. Nem való mindenkinek a korlátlan mesterséges intelligencia használata, ahogy van 18 éven felülieknek film is, avagy kutathatóság, betekinthetőség engedélyezése bizonyos területeken, területeknek, úgy lehetne engedélyezni egyeseknek a MI-hez való hozzáférést is. Tudom szentségtörő gondolatok ezek, de a film férfi főhősét is megnyomorította a „mesterséges szerelem”.

De, hogy ne maradjon az olvasó méltató, – de semmi esetre sem „a nem ajánló” sorok – nélkül, így az alábbiakban taxatíve idézek rangsorolás és válogatás nélkül néhány korábbi kritikai részletet az online világából, megadva a pontos lelőhelyeket;

(E cikk szerzője nem ért mindenben egyet a korábbi kritikusokkal – szerk.)

1. A hetedik sor közepe – A NŐ – KRITIKA

Egy digitális világban miért ne lehetne életünk párja is digitális? Mert mennyivel őszintébb az a kapcsolat, ahol nincs titok a másik előtt, hiszen látja az összes telefonhívásunkat, a levelezésünket, tulajdonképpen mindent, a ki nem mondott és le nem írt gondolatok kivételével. Már akkor ismer, amikor megismerkedünk. Végtelenül okos, humoros, szórakoztató és alkalmazkodó, mert ott van számára az egész világháló…………. Egy nap megvásárolja a világ első mesterséges intelligencián alapuló operációs rendszerét (férfi főhősünk, de adott esetben ez lehet női főszereplő is – szerk.). Samantha (Johansson) mindent tudni akar róla és az őt körülvevő világról. Az ismerkedés és a közös programok közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Samantha hiába próbál minél emberibb lenni, mindketten tudják, hogy ez az állapot tarthatatlan.” (Samantha az operációs rendszer elnevezése –szerk.)

2. Filmterercs.hu – A magányos ember balladája – A nő

…Már nem csak az utasításokat teljesíti, hanem kérdez, javasol, sőt, még vissza is pofázik, ha úgy tartja kedve. Bizony: Samantha (Scarlett Johanssonnak csak a hangja –szerk.) önálló, fejlődésre képes személyiséggel rendelkezik. Theodore (a férfi főszereplő – szerk.) hamar megkedveli virtuális segítőjét, az érzés pedig kölcsönös: belsőséges viszonyuk rövidtávon szerelemmé alakul. Happy end?……Jonze (a rendező – szerk.) olyan atmoszférát teremt a vásznon, hogy egyáltalán nem meglepő, ha valaki idegennek érzi magát benne. Alig látunk élénk színeket, az épületek, a természet elemei, a ruhák szürkék, fakók, akárcsak az emberek…….A maga módján teljesen organikusan, meglepetés nélkül alakul ki a kapcsolat közte és Samantha között. A körülötte élők is azonnal elfogadják, a legnagyobb természetességgel kezelik, ha valaki egy OS-szel (operációs rendszerrel – szerk.)akár baráti, akár romantikus kapcsolatba keveredik……
első hallásra elég befogadhatatlan lehet sokak számára……..
Az idei év egyik legerősebb filmjét köszönthetjük 
A nőben, ami napokig nyomaszt a szó pozitív értelmében.

3. Index.hu – Már megint itt van a szerelem

Scarlett Johansson, akit egy másodpercre sem látunk a filmben, mégis teljes értékű alakítást nyújt, csupán a hangjával tökéletesen el tudja játszani ezt a nőt. ………..a film sokkal jobban (jól – szerk.) működik egy ennyire jellegzetes, érzéki hanggal………az első másodpercétől kezdve beránt a világa. ……… milyen lenne szerelembe esni egy testtel ugyan nem, de tudattal nagyon is rendelkező számítógéppel,…..

4. MoziverZOOM – A nő – Filmkritika

Spike Jonze 2013-as mozija, az Oscar-díjas A nő egy hatalmas görbe tükör a mai individualizált, technológia-orientált társadalom felé, amely akár lehetne szép rózsaszín is. De nem az. Mi történik, ha az emberiség szembe találja magát egy érezni, gondolkodni, sőt, fejlődni képes rendszerhalmazzal, amely sokkal okosabb és feljebbvaló nálunk? Megpróbálja az uralma alá hajtani, kisajátítani. Lehet-e egy ilyen megfoghatatlan dolgot igába hajtani, magunk alá rendelni? Létezhet-e hosszú távú érzelmi kapcsolat ember és szuperintelligens operációs rendszer között? A film többek között erre keresi a választ…………az operációs rendszer a tökéletes társ. Theodore úgy dönt, ad magának még egy esélyt, és megvásárolja a szoftvert……..ez bizony valóban nem csak egy egyszerű operációs rendszer, hanem egy érző lény. Épp csak teste nincs. Ez azonban nem szabhat gátat az érzelmeknek…
időközben beleszeretett Samanthába, az érzés pedig kölcsönös.

5. Végül teljes egészében a link elolvasásra ösztönözzük azokat, akiknek továbbra is van kedvük mindehhez. A nő filmkritika / a Game Chanennelen/ c. írás olvasásakor részletes cselekmény megismerést, s filmelemzést is kaphatnak. Azért befejezésül mégis ki kívánkozik abból néhány súlyos gondolat ide;

A nő azonban jóval több ennél: a különböző műfaji összetevők révén romantikus vígjáték s egyben dráma komoly sci-fi tartalommal, illetve mondanivalóval, valamint igencsak rámenős narrációval, melynek révén Jonze kíméletlenül az emberi lélek mélyére hatol………

A probléma éppen ebből adódik, mivel hősünk teljességgel függővé válik a saját szolgálatára rendelt operációs rendszertől, mely ezáltal gyakorlatilag átveszi Theodore életének irányítását……a férfi látszólag képtelen egy normális kapcsolat kialakítására. Ezáltal még kiszolgáltatottabb lesz a folyamatosan fejlődő, új ismereteket és élményeket kereső operációs rendszerrel szemben…………

Ami a narratíva által felvetett kérdéseket illeti, azok úgyszintén a standard problémáktól – munka és hivatás, szórakozás, ismerkedés, párválasztás stb. – az egészen elvont és jövőbe mutató, talán futurisztikusnak ható, ám egyre időszerűbb dilemmákig terjednek. Pótolhatja-e a mesterséges intelligencia egy valódi személy társaságát? Lehetnek-e egy gépnek valódi érzései? Hogyan különböztethető meg a igazi érzelem a szimulációtól?