A Parlandoban olvastuk – a zenepedagógiai online lap ajánlója I.

DR. LEGÁNYNÉ ERDŐSI-BODA KATINKA – DR. FÜREDI MIHÁLY

A Hidegkúti Hírek és a Parlando között már igen régi az együttműködési megállapodás, a kapcsolat eredményeként kölcsönösen nagyobb lélegzetű, teljes írásokat/tanulmányokat, doktori disszertációkat kölcsönösen leközölhetünk. A Parlando 2024/6. novemberi most megjelent számában két korábbi írásunk is megjelent, így a Beszélgetés Zsigmond Szabolccsal, pályakezdő tárogató- és klarinétművésszel (Dr. Erdősi-Boda Katinka, Hidegkúti Hírek. 2024. XI. 5.), és a Dr. Erdősi-Boda Katinka: Az André Rieu „jelenség” (2/1.) (Hidegkúti Hírek 2024. VI. 7.) Megjelenésre vár a következő számukban az előbbinek a második része és az alábbi írásunk, amelynek sorait már most itt olvashatják. Merthogy korábban meglepődve láttuk és olvastuk el a Parlando zenepedagógiai lap 2024/4. számában „A közösségi média alkalmazási lehetőségei a zenei befogadóvá nevelés során” címmel megjelent írást Papes-Valach Fanni – Asztalos Andrea szerzőpáros tollából. Erre az írásra mi egyfajta kritikával éltünk, majd munkánk folytatásaként a szerzőpárosnak a YouTube-ról, illetve az az alatti sorait is elemeztük, illetve azt kiegészítettük.

Meglepődtünk, mert már magát a címben lévő gondolat felvetését is erős kétkedéssel fogadtuk, – hiszen ismertek a közösségi média jellegzetes negatív vonásai, hogy teljesen „másra használják” azt a felhasználóik, – nem a zenei nevelésre, (de elmondhatjuk), egyáltalán semmilyen más nevelésre sem, főként saját maguk zenei nevelésére sem alkalmas. A kommunikációs csatornák „egybites” közönségének többnyire nincs is igénye semmiféle és fajta zenére ezeken a helyeken, többnyire, s gyakorlatilag a szereplők az információt magukról, avagy éppen másokról szóló egyoldalú véleményeiket osztják meg „egymás között.” Ebbe a „műfajba” pedig távolról sem fér bele a komolyzene hallgatása, az ilyen zenei befogadás, pláne ezzel a nevelés, zenei nevelés innovációja, illetve ezzel kapcsolatos mindennemű hatás, következmény. Pont azért, mert alapjaiban, nemcsak a zene befogadásától, hanem talán még azt is megkockáztatjuk, hogy úgy általánosságban fogyasztóik idegenkednek minden más fajta befogadástól is. Így azután szokásunktól eltérően rögtön a tanulmány végét kezdtük olvasni, az „Összegzést”, mondván a végső konklúzió amúgy is abban benne lesz, s az nem fog igazán eltérni a fenti gondolatainktól, így igazán nem sok újat fog mondani nekünk.

Az alábbi sorokat elolvasva meggyőződtünk, hogy hozzáállásunkon, – az alábbi zárójelekben lévő szerk. megjegyzéseinken,- nem igen fogunk változtatni;

A rövid mikrotartalmak ugyan a vizualitásra építenek,… – (erre „nevelik” a korunk emberét, széltében –hosszában, a hosszabb tartalmakra nincs idő, felgyorsult világunkban ezt sulykolja az emberekbe az uralkodó ideológia – szerk.), – ezekhez kapcsolódó zenei trendek is megfigyelhetőek, különböző hangulatokhoz, érzelmekhez, szituációkhoz kapcsolódóan, melyek között sok klasszikus zenei idézet is előfordul. Ezek felismertetésével, tudatosításával és felhasználásával a komolyzene is népszerűsíthetőbbé válhat és elősegíthető a befogadóvá nevelés.

(Zenei trendeknél, hangulatoknál, érzelmeknél, szituációknál, klasszikus zenei idézeteknél, stb.-nél, az ismertetett közösségi médiában „előfordultaknál”, azért több kell a zenei neveléshez. Mint, ahogy a szerzőpárosnak is be kell ismernie mindezt írásukban, amikor „kiegészítik” a tanulmányukat a tanárok, az iskola oktatási/nevelési feladatainak megkerülhetetlenségével. – szerk.);

Az oktatás utóbbi évtizedeiben megjelentek különböző digitális és online lehetőségek, melyek alkalmazhatóak, azonban a tanárok folyamatos ébersége és képzése nélkül a generációs különbségek egyre nehezebbé teszik a tanárok és diákok közötti kapcsolatot és egymás megértését.

(No, csak! Semmi új a nap alatt. Az már más kérdés, hogy miért ilyen a valóság Kodály országában? – szerk.)

Legvégül, még utolsó mondatként ez is olvasható;

Jó minőségű és a korosztály számára ismerős tartalmakkal vagy tartalmi elemekkel egyszerűen és a generációhoz passzoló módon gyakoroltathatnánk ritmus-, hangköz-, hármashangzat-, funkciófelismerést, közvetíthetnénk zeneirodalmi műveket és zenetörténeti érdekességeket, segítve így az oktatást és a befogadóvá nevelést.

(Az óhajtó hangvétel nem csak bizonyíték a szerkesztői megjegyzésekre. Különösen akkor, amikor ezen írás egyik szerkesztője, – évekkel ezelőtt, már az EMMI-ben, a magyar zenei nevelésért felelős miniszteri biztos munkatársaként – ilyen jellegű szakmai anyagot letett a minisztérium asztalára. Sajnos, azonban csak publikációs szinten maradt a kezdeményezése.^[1](https://avkf.hu/wp-content/uploads/2022/06/knk_konferenciakotet_vegleges.pdf Apor Vilmos Katolikus Főiskola 2022. „ … megtisztítja azt, hogy több gyümölcsöt hozzon.” c. … Bővebben))

***

Miért idéztünk hosszan, írtuk az előbbieket? Mert az írásuk felvezetőjében, – a különböző megközelítésekkor, – így exponálják a szerzők magát a témát:

A Z generáció tagjai lassan mind középiskolások lesznek, az Alfa generáció tagjainak egy része is már iskolába jár, így – bár folyamatos változás övezi az online felületeket – az ő fogyasztási szokásaikról már van némi fogalmunk, melyre alapozhatjuk új ötleteinket…

Viszonylag nagy bizonyossággal megjósolható azonban, hogy a Béta generáció egy technológiailag integrált, kíváncsi generáció lesz, amely értékeli a sokszínűséget, a különbözőségeket és a változásokat… (McCrindle, 2024)

**

Nadine Koutsou-Wehling (2024) cikkében az eCommerceDB 2022-es felmérése alapján az Alfa generáció 12 és 15 év közötti tagjai a közösségi média felületeket a vicces bejegyzések és a mémek nézegetése után harmadik leggyakrabban új zenék felfedezésére használják. A felmérés ezeket a fiatalokat egy heti távlatban kérdezte az általuk látogatott közösségi oldalakról. Az eredmények értelmében az Alfa generációs válaszadók 74%-a használja az Instagramot, míg 70%-a a TikTokot, a Facebook pedig 62%-kal a harmadik helyen áll (Koutsou-Wehling, 2024). Az adatok alapján feltételezhető, hogy az Instagram egy potenciálisan használható platform lehet a generációk összekapcsolására….

*

A továbbiakban „A fiatalabb korosztály közösségi média jelenléte” alcím alatti „fejtegetésekben” az internetes használat nem kívánatos, de már ismert toposzai köszönnek vissza, vajmi kevés, szinte semmilyen kapcsolódási ponttal a zenei neveléshez. Például:„szembe kerülhetnek nem megfelelő tartalmakkal, viselkedés mintákkal, melyre fel kell készíteni őket… Ez az arcnélküliség azt is eredményezi, hogy könnyű hamis profilokat létrehozni, ami visszaélésekhez is vezethet…” Valamint „Egy gyermek közösségi médiához való csatlakozásának mérlegelésekor a szülőnek mérlegelnie kell, hogy a gyerek jelenlegi szociális és érzelmi készségei és érettsége képessé teszi-e arra, hogy megbirkózzon a közösségi média használatának nyomásával, kockázataival, érzelmei hatásaival, kiszámíthatatlan természetével és felelősen tudja-e azt használni.”

A YouTube –ról írottak már minden tekintetben hasznosabbak, növelhetik az ismeretanyagunkat. (Lásd. a második részben, a folytatásában.)

Folytatás a következő részben.