A színház és a színész küldetéséről, az előadói hitelességről, valamint az igazság tolmácsolásáról beszélt Trill Zsolt és Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház művészei a Klebelsberg Kastélyban két nappal a Magyar Kultúra napja előtt, Madách Imre születésnapján. A beszélgetést Mohácsi Szilvia vezette.
A műsorvezető rögtön a felvezetőjében hangsúlyozta, hogy milyen különleges év lehetett az az 1823-as esztendő. Merthogy akkor január 1-jén született meg Petőfi Sándor, Madách Imre január 20-án látta meg a napvilágot, Kölcsey Ferenc pedig január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát. Így három ízben is, 2023 januárjában 200-as centenáriumot ünnepelhetünk.
Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművész nevével mostanában gyakran találkozhatunk. Merthogy az Aranybulla című filmsorozatban András királyunkat formálja. Ugyanakkor híres színpadi alakításai között az Ember tragédiájának főszerepei – úgy mint Lucifer, és később Ádám is – megtalálhatók. Ezért is keltette fel annyira a művész a kíváncsiságunkat már az est legelején, hogy mit is gondol arról Ő, hogy mi is a „színház igazsága”. Elmondta, hogy a budapesti Színművészeti Főiskolán 1992-ben volt az első workshop Madách Ember tragédiájáról, amelyre a világ számos pontjáról nagyon sokan érkeztek. Akadtak, akik az egyes színeket, mások viszont az egész előadást is bemutatták. Ezen alkalomra társaival együtt harmadikosokként a római színt adták elő. Később a teljes előadást 1997 körül Beregszászban vitték színpadra, melyet Salgótarjánban mutattak be először. Viszont Szegeden a szabadtéri színpadon és Debrecenben is felemelő volt játszani. Trill Zsolt azt is bevallotta, hogy Lucifert mindig is könnyebb volt megformálnia, mert Vidnyánszky Attila rendezésében Lucifer ugyanolyan szinten, sőt még komolyabban éli meg az összes színt, mint a tömeg, illetve Ádám, vagy akár Éva.
A memóriát illetően Trill Zsolt azt is kifejtette, hogy a szövegek csak az aktuális, futó előadások alatt tárolódnak az emberi emlékezetben, a darab műsorról való levétele után a színészben nagyrészt érzések, gondolatok, képek maradnak. Viszont tartalmuk ettől függetlenül soha sem vész kárba, hiszen az azokból nyert, származó energiák, tapasztalatok beépülnek a következő előadásokba. Példaként felidézte azt a négyórás előadást, amelyet mindössze négyszer tűztek műsorra, s melyből később a Csehov: Három nővér, vagy a Tóték is született.
Ezek mellett a színész életében a folyamatos tanulásnak és a darab beérésének is döntő szerepe van. A színpadon elhangzó beszédnek a felelőssége óriási. A néző mindent lát, az irodalmi anyagon túl még a színész életmódját is érzékeli. Szűcs Nelli ezzel kapcsolatban visszaemlékezett arra a nyilatkozatára, amelynek hatására egy kollégája megjegyezte; „Mit prédikálunk? Nem vagyunk mi papok!” Pedig Szűcs Nelli szerint valahol a színészet is egyfajta papi hivatás, és ha az előadó máshogyan él, mint amiről a színpadon beszél, akkor már hazudott közönségének. Az igazságot kell keresni az emberi életben, ez adja a színpadon való hitelességet. Csak így lehetséges az igaz átadása a nézőnek. „Azt gondolom, hogy az igazi színház az, ami kettőnk között jön létre, amelyhez Önök is kellenek. Akkor fog együtt velem dolgozni a néző, ha innét átadom, s szívében valami elkezd dolgozni, és hazaviszi azt.” – fogalmazta meg gondolatát. Mert mindennek csak akkor van valóban értelme, ha otthon, a négy fal között is elkezd a színházban kapott üzenetekkel foglalkozni. Majd a folytatásban kiemelte; úgy kell végezned feladatodat, mintha „minden nap megfeszítenéd magad a színpadon. Ha nem így csinálnám, akkor nem lenne érdemes csinálni. Akkor csak egy mórikálás lesz. A mórikálás nagyon érdekes egy darabig, aztán átmegy hazugságba.”
(Folytatás a következő részben)
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.