Generációk tanítása, nevelése, – avagy a „Generációs vereség?”

Kövér László volt a vendége a Hír Tv elmúlt vasárnapi adásának, „Miért alakult így a választás eredménye?” címmel.

Elöljáróban a műsor nyomán; a mi értékrendszerünket képviselő szülők, nagyszülők generációját önvizsgálatra kérte fel, hogy mit tettünk annak érdekében, hogy a saját családunkban gyerekeink, unokáink nekünk jobban higgyenek, mint a manipulációnak? Merthogy Kövér László így fogalmazott:

Vajon megtettünk-e mindent ennek érdekében?  Három percet beszélget egy átlagos magyar szülő a gyerekével. Talán a mi köreinkben akár 30 percet is beszélünk…, tegyük fel.  Ez azt jelenti, az átlag úgy jön ki, hogy a szülők tömege egyáltalán nem beszélget napokig a saját kölykével

Indulatos volt a beszélgetés az elejétől a végéig, amit „a saját kölykével” kicsúszott szó is reprezentál (a közel 40 perces beszélgetés 9. percében –szerk.), de sajnos ez helytálló, ha ilyen a szülő és gyereke közötti kontextus. (Ezért érdemes hozzátennünk mindehhez, és majd teljes egészében felidéznünk az alábbiakban a gondozásunkban, a 2016-ban megjelentetett „András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” II. kötetének bevezető gondolatait is.)

Azonos témakörben a másik közjogi méltóság, Orbán Viktor is megszólalt a Patrióta Tv-ben, de ő még nem jutott el ilyen mélységekig. Gondolatai ugyan mélyen szántóak és pragmatikusak, valamint előremutatók voltak. De csak azon a szinten maradt, – hogy diagnosztizálva önmagát, illetve saját felelősségét, – lényegében az elhibázott tartalmi szintű kérdéséket, a közelmúlt elhibázottait boncolgatta. Holott a régmúltból is találhatott volna híbákat, amit időben még kijavíthattak volna….

Valamit nem jól mondhattam el… , a vívmányainkat nem látták…, az ellenzéknél  erősebb  (volt) az üzenet, ….nem ilyen kampányt csináltunk volna…

A tömeges elégedetlenség okainak kérdésköreit ugyan ismerte/elismerte, mégis csak érintette ezeknek a gyökereit; „A választók inkább a jövőről szavaztak, nem a múltról. Valamit nem jól mondhattam, mert végül is a másik javaslat (üzenet) sokkal nagyobb támogatást kapott.”

Én inkább azt látom, hogy a múltról szavaztak, és csak kevésbé foglalkoztak a jövővel.

x

S akkor most vegyük elő, idézzük fel ezek fényében Az „András a szolgalegény” c. irány/erény regényt, illetve mintegy annak folytatásaként a II. kötet Bevezetését, a már érintettek, fent exponáltak tükrében. Hiszen a II. kötetet a jellem nevelésére, – „szemléltető” módon, avagy éppen tanítási segédanyagnak szántuk, – „Az ifjú Klebelsberg gróf” címmel, melyet a ”mit olvashatott ki az ifjú Klebelsberg gróf az „András a szolgalegény” c. I. kötetből” gondolattal jártunk körül. A napokban egy meghirdetett nevelési-tanítási innovációs díjra is pályáztunk ezzel a segédanyaggal, illetve a két kötettel, s az általunk magyarul feliratoztatott regény filmadaptációjával. Ősszel „Eszménykép, etika, élmény/művészetpedagógia” címmel szimpóziumot is szeretnénk ebben a témakörben rendezni, a Klebelsberg Napok keretében, amihez a Magyar Művészeti Akadémiától már pályázati támogatást is kaptunk.  

„Bevezetés

Vajon tudja – e minden szülő, s pedagógus, hogy mekkora a felelőssége, amikor a gyermeket valamire oktatja, neveli, avagy valamiben példát mutat számára? Felelőssége teljes tudatában van ilyenkor, hogy milyen könyvet is ad az ifjú kezébe, avagy mit enged meg, mit ajánl személyiség fejlődésének e korai, ugyanakkor döntő életszakaszában? Jóval vagy rosszal találkozik – e meghatározott időszakban az amúgy is érzékeny lélek? Mert bizony egyáltalán nem mindegy „mivel kínáljuk meg kezdetben” a mindenre fogékony fiatalt. Vajon a társadalom tagjai számára tudatos-e, hogy ugyanebben a felelősségben osztoznak, amikor a szülőt, a pedagógust, azaz a társadalomba illeszkedő tagját a jó vagy rossz közötti könnyű választásra késztetik?………..

A társadalomnak óriási a felelőssége van abban, – (láthattuk különösen így a választási kampány során/után –szerk.), és ezt nem elég hangsúlyozni – polgárai felé, hogy mit sulykol, de még nagyobb a polgár felelőssége önmagáért, hogy abból mit fogad be, mit fogad el. Ennek kitüntetett figyelemmel kell érvényesülnie, ha a polgár egyben gyermekét nevelő szülő vagy pedagógus, – azaz, hogy mit közvetít tovább -, mert a gyermek, az ifjú mindenre, a jóra és a rosszra egyaránt könnyen befogadó…..

Életünk szebbé és jobbá tételére, ezzel együtt környezetünk világára mindenki legtöbbet saját maga tehet, s ez mindenkinek magától értetődő kötelességének illene, hogy legyen, hiszen ez a forrása az utánunk következő nemzedék, utódaink szebb és jobb életének. Melyik az a szülő, aki nem ezt akarja? Melyik az a jó, s igaz pedagógusnak tartott tanító, tanár, aki nem e siker reményében akar dolgozni, tanítani, nevelni?”

Vajon mit hoz a jövő a szülőknek, pedagógusnak, társadalmunknak?