Július 2-án ünnepeltük a pesthidegkúti svábok betelepülésének a 312. évfordulóját. Ezen a napon tartják az ófalusi Sarlós Boldogasszony templom felszentelésére emlékezve a hidegkúti búcsút.
A koszorúzás előtti felvezetésében templomunk plébánosa többek között arra hívta fel a figyelmünket, hogy ne csak beszéljük a jóról, hanem egész életünket igazítsuk a keresztény értékekhez.
Őrsi Gergely polgármester kerületünk sokszínűségének hangsúlyozása mellett rávilágított pesthidegkúti identitásunk és közösségünk kiemelt fontosságára. Hozzátéve azt is, hogy Pesthidegkút, Budapest, de Magyarország sem lenne ilyen most amilyen, ha akkor nem érkeztek volna ide azok a sváb ősök, akik hozták magukkal kultúrájukat, népszokásaikat, gyönyörű táncaikat és dalaikat.
Ezek után Gór Csaba a Fidesz II. kerületi frakcióvezetője egy bibliai idézettel indította beszédét, miszerint „mindennek megvan a maga ideje, s kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje van a vetésnek, ideje az aratásnak, amit Isten tesz, az örökre megmarad.” Elmondta, hogy a Sarlós Boldogasszony búcsú Pesthidegkút legfontosabb ünnepe. Ilyenkor Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezünk meg, pontosan az aratás kezdetének is ez az ideje. Isten gondviselése pedig ott van az aratók felett, és reményét fejezte ki, hogy felettünk is. Isten gondviselését tudhatjuk a németek betelepítésekor is, mert akkor egy kimerült, megtépázott országot segítettek munkájukkal talpra állítani. Gór Csaba a közös múlt kiemelése, és a kitelepítés eseményének leírása után azt is leszögezte; hogy „Az emberi öntudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet. A jelent csak a múltból lehet megérteni, a jövőt csak a múlt alapján lehet felépíteni.” Végül mindezekhez hozzáfűzte, hogy több mint 300 év munkáját nem tudta eltörölni a gyűlölet, a szeretet, az isteni gondviselés nyert. Ezt ünnepeljük ezen a napon. A közös múlt ápolása a mi feladatunk.
Küller András, a Német Ház Alapítványtól kijelentette, hogy ünnep van, s ez a nap ünnep volt 312 évvel ezelőtt is. Majd idézte a következő igeszakaszt; „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.” Kifejtette, hogy őseink kemény munkával tették azzá ezt a földet, amin mi most ünnepelhetünk. Az öröm jelent meg akkor is, amikor 1711-ben július 5-én megtörtént az a bizonyos egyezmény, mely alapján megkapták azokat a területeket, amelyekre most biztonságosan építhetünk. Simán nem mehetett volna, ha szeretettel és odaadással nem viselik terheiket. Olyan hidat építettek közöttünk, amire máig tudunk építeni, olyan templomot építettek, amibe máig tudunk járni, olyan közigazgatást hoztak létre, amire máig tudunk építeni, olyan épületeket hoztak létre, amelynek reméljük alapjait és felépítményét is meg tudjuk őrizni. S olyan szellemi tőkét hagytak ránk, amelyet tovább kell hogy adjunk utódainknak, olyan környezetet, amely máig büszkeségünk lehet. Wass Albert és Reményik Sándor szavait is megosztotta, végül pedig intett, hogy arra a szeretetre építkezzünk, amely ha adjuk, akkor az sokasodik, s nem vész el, minden más, amit adunk, nehezen adjuk, s ráadásul elfogy.
Az ünnepség után felavatták a Klebelsberg Kastélyban lévő új információs táblát, majd délután sváb zene és bográcsolás mellett összejöttek a közösség tagjai.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.