Gyuri barátunk pár éve haza – haza látogat Pesthidegkútra, mindig is szívén viselte a régiónk dolgait. Ö volt, aki kezdeményezte, és jogilag is rendezte, valamint bábáskodott Klebelsberg szobrok felállításáról (elsőként itt, az egykori „aranyszavú” miniszter kúriája közvetlen közelében, majd utóbb Budakalászon is), még régebben pedig, – a rendszerváltás hajnalán, Pesthidegkút önállóságának, – külön válásának a II. kerülettől szóló népszavazás egyik élharcosa volt. Most levelét hozta a posta, aggódva szólalt meg újra.
Tisztelt Fővárosi Nemzettársak!
Előrebocsátom, hogy Baranya hazánk szeretett gyöngyszeme, azaz a Duna folyam: szinte születésem óta életem fontos részét képezi.
Ezzel is magyarázhatóan kérem Önöket arra, hogy – több, mint 200 kilométernyi távolságból: ne törekedjenek „pálcát törni” vagy ami még súlyosabban esne a latba: olyan „megmondó emberekké” válni, akik csupán saját nézőpontjukból, azaz egyoldalúan képesek a világról, avagy ennek egy oly aprócska részéről elfogultan nyilatkozni, mint a jelenleg már a megépítés állapotában lévő mohácsi híd.
Emlékezve és visszautalva Szent István királyunk sikeres államalapítására: Baranya – az elsőként megszervezettek közül is kiemelkedő jelentőségű vármegye volt. Sajnos, az egykor „kincses” Baranya a XX. század végéig, majd a legutóbbi rendszerváltás óta lassanként a sor vége felé hátracsúszva várhat megújulására.
A vármegye sorsában mindenkor osztozni kényszerült 1526-os nemzeti gyászterünk – Mohács is. A gyászos emlékű csatavesztés idei augusztus végi 500. évfordulójára tervezett ünnepségekig – sajnos, magam is: csak egyre növekvő izgalommal figyelhetem a híd építésének egyre látványosabb előrehaladását és tágabb környékének teljes átalakítását.
Ezzel egyidejűleg természetesen elszomorít a döntően fővárosi hírforrásokból országszerte „szétsugárzott szakértői”, vagy csupán az ún. „mindenhez értő-, megmondó emberi” megnyilatkozások hosszú sora, meghallgatása.
Ezekben ez a jelentős, déli határ menti beruházás elhibázott, – („Van elég híd a Dunán”), s fölösleges („Alig lesz rajta forgalom.”) stb. hallhatók. Avagy az is mind gyakrabban felmerül, hogy ennek a hídnak az ára Budapesten és környékén térülne meg igazán. (Például; a 60 éves, „elaggott” helyi érdekű vasutak cseréjére kellett volna fordítani, s ilyen vagy más hasonló okoskodással is találkozhatunk egyre gyakrabban.)
Nos, Tisztelt Fővárosi Nemzettársak: kérem, hogy legyenek sokkal megértőbbek és elfogadóbbak egy olyan hazai tájegység, és ezen belül egy, az eddigi magyar történelem viharaiban igen sokszor súlyosan „megtépázott”,- esetenként csaknem porig rombolt-, vagy éppen „csak kifosztott” település közel jövőbeli, kissé gyorsabb fejlesztése iránt, mint MOHÁCS.
Eltekintve a török „korszaktól”, íme, néhány közismertebb „vészhelyzet” a XX. századból:
Az első világháború, majd nyomában az ún.”trianoni trauma”, melynek máig ható következményei közül mindössze a baranyai határközeli vasútvonalak egy sínpárra korlátozását (= a határtól cca. 50 km-es távolságig) emelem ki. A két világháború időszakában bekövetkezett jelentős népességfogyásra és ennek tragikus kiváltó okaira is csupán utalva – folytatom a helyi közösségeket e térségben különösen sújtó események sorát. Riasztó példaként hivatkozom az 1945 utáni évek tömeges és erőszakos ki- és áttelepítéseire. Utolsóként említem a kifejezetten Mohács városa fejlesztését tartósan visszavető „Titó és a láncos kutya” esetét, melynek „utóhatásaképpen” Mohács helyett az egykori Dunapenteléből „lett”: előbb Sztálin- majd Dunaújváros, stb.
Bízom abban, hogy ezen üzenetemet sokan olvassák el, és talán megértőbben fogadják, vagy esetleg elfogadják a mohácsi híd megépítésének fontosságát, a város megkésett fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló beruházásként. Befejezésképpen – minden magyar személyautó-, motorkerékpártulajdonos vagy tehergépjárművel fuvarozó cégre is gondolva említem: Baranya és Csongrád vármegye székhelyvárosai, azaz: Pécs és Szeged között – remélhetően rövid határidőn belül megkezdődhet és folytatódhat egy korszerű 4 sávos autóút vagy autópálya építése. Köztudottan elvárható: e két nagyjelentőségű város jövőbeli rövidebb úton megközelíthetősége, korszerű összeköttetésének kialakítása is. ( N.b.: Az előzőekben fölsoroltakon túlmutatóan:
az országunkon áthaladó nemzetközi kamionforgalom kelet- nyugati és déli – nyugati útvonalai is- legalább részben- áttevődhetnek a mohácsi híd irányába, tehermentesítve ezzel a déli határtól északabbra található dunai hidakat és településeket – beleértve: akár a fővárost is.)
Dr. Kollmann J. György
