Tisztelt Szerkesztőség!
Régi jó szokásomnak eleget téve a magyar sajtó napi olvasása közben rendszeresen félreteszem azokat az írásokat, amelyek úgy érzem, többek között személyes jelleggel engem szólítanak meg. Így őriztem meg Néző László A gondolkodó magányossága című írását is, amely a Magyar Nemzet egyik februári számában jelent meg. Most, a cikk nyilvánosságra hozatala után több mint egy hónappal megállapítottam, hogy annak tartalma, gondolatisága ugyanúgy megérint, mint amikor először vettem kézbe. Aktualitása állandó, ezért üzenete időtálló. Ezért éreztem késztetést, hogy ebből rendhagyó breviáriumot készítsek. Meg persze azért is, mert úgy gondoltam, ez illik az Álmok lázában című szemlézésükhöz is, amelyben Szentesi Zöldi László hasonló tematikájú írását mutatták be, kommentálták.
Tehát rátérve az alábbi breviárium műfajára; rendhagyó, hiszen szokatlan, hogy egy adott „szemelvényes gyűjtemény” úgy jöjjön létre, hogy csupán egyetlen publicisztikából „mazsolázzon”, s ne több műből kerüljenek kiemelésre az idézendő sorok. Ugyanakkor figyelemfelkeltő, sokunk számára a mindennapokban hasznosítható és elraktárazandó gondolatok ezek. Mert ki ne érezné magát egyedül amikor saját felelőssége tudatában egymagában gondolkodik?
Bár esszéjében Néző László közlési szándéka szerint azokkal a választott politikusokkal polemizál, akiket a nemzeti érdek kontextusából vizsgálva ekképpen határol be; „Nemzeti érdek? Hát az mi a csuda? Nekik nem számít az országuk érdeke, nem érdekli őket a választóik véleménye, őket az sem érdekli, ha az egész világ romba dől”, én az alábbi kiemelésekkel, breviáriumi jelleggel most csak a „gondolkodó magányosságára” kívánom az olvasó figyelmét ráfókuszálni, egyúttal felvonultatva az említett politikusok Néző László által összeállított jellemzőit is.
Tehát milyenek is ezek a politikusok?
Csak megfelelni akarnak. Megfelelni, de kinek?
Vagy csak egy álomvilágban élnek, ahol valami titokzatos Rémusz bácsi tündérmeséket duruzsol a fülükbe,….
Ennek a mesének akarnak megfelelni, ebben akarnak létezni, mert azt hiszik, ez a valóság?…..
csak a mának és a mában él, csak rövidtávon képes gondolkodni, csak a mostot akarja túlélni,…
Néző László cikkében érdekes módon csak ezek után innentől kezdve következik a „szűkítés”, mármint a politikusok vonatkozásában, mely már az államférfi kategóriáját jellemzi, no meg tegyük hozzá a minden gondolkodó embert, magányosságával együtt. Ezzel a furcsa kettősséggel él korunk megannyi embere. Pedig ennek nem így kellene lennie! Ez egyáltalán nem törvényszerű, hogy így legyen. Korunkban a gondolkodó emberek nem igazán találják meg egymást, és nem tartanak össze, hanem magányosan küzdenek az „összetartó” nem gondolkodó erők ellen.
Mert az előző idézet sajnos így folytatódik tovább;
..s aki képes a nyugati mesevilágból kinézni, s hosszabb távon gondolkodni, az óhatatlanul magányossá válik. Magányossá és meg nem értetté.
Mindebből pedig az a következtetés is születhet, miszerint:
Attól félek, bármi is lesz a végén, bárki is „nyer”, nekünk, magyaroknak, kelet-közép-európaiaknak sehogyan sem lesz jó. Az a régi boldog életünk, amit az elmúlt tíz évben élhettünk – csak most, utólag derül ki sokak számára, milyen jól is éltünk –, egy jó ideig nem jön már vissza.
Én azt hiszem, nem szabad a csodákra várnunk, nem szabad a megváltást kívülről remélni. A mi Megváltónk arra tanít bennünket, hogy a csoda, a megváltás bennünk van. Ideje lenne a nyugati embereknek, a nyugati vezetőknek felébredni, amíg nem késő. Mielőtt egyszer arra eszmélnek, hogy már nincs miért felébredni.
Ma a breviáriumhoz illően a kommentár elmarad. A gondolkodó emberek pedig elmennek minél előbb gondolkodó társaikat megkeresni, hogy segítséget kapjanak egymástól… Hogy együtt, a nem gondolkodóknak majd gátat tudjanak vetni.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.