A Hidegkúti Hírek által végzett sajtószemlézés
Nos, nézzük mit írt maga Róna Péter „Az Alaptörvény nem alkotmány” címmel, kiemelve néhány hosszabb részt az egészből, amelyek már önmagukért is beszélnek.
Egyrészt, mármint magát az alkotmányozással kapcsolatos tevékenységet, illetve erről szólót így vezeti fel;
Ezzel harminckét éven át nem is nagyon foglalkoztunk, hogy aztán arra ébredjünk, a Fidesz által kialakított politikai berendezkedés nem felel meg a demokrácia legalapvetőbb ismérveinek.
Majd rögtön így folytatja tovább;
…megváltoztatása egyszerű többséggel a jogfolytonosság követelményébe ütközik, hiszen az Alaptörvény előírja, hogy csak kétharmados többséggel változtathatja meg az Országgyűlés
Ezután, néhány sorral odébb mégis csak jön a hivatkozással „egybemosott,” szokásos jogkerülés, „jogi magyarázat”;
Mindezzel szemben az alábbiakban kifejtjük, miért nem tekinthető az Alaptörvény alkotmánynak. Az elemzések közül kiemelkedő jelentőségű a volt alkotmánybíró, Vörös Imre tanulmánya. Ő az Alaptörvény átalakításához szükséges támaszt magában az Alaptörvény C pontjában látja, amely szerint > senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására<
Ezután „eszmetörténeti gyökerekig” nyúlik vissza a „jogi” bizonyításában;
1080 körül egy radikális gregoriánus értekezés fejtegette, hogy az uralkodót a „néphez”(populis) egyfajta „szerződés” (pactum) köti, ha az uralkodó a szerződést, amellyel megválasztották, megszegi, a nép jogosult a szerződés felbontására, az ellenállásra. A XII–XIII. századra a doktrína, ami szerint minden világi hatalom alapköve a szerződés, megszilárdul.
Hogy még meggyőzőbb, még hitelesebb legyen logikai eszmefuttatása, erre még kicsit „rá is fejel” egy picinyke keresztény ellenes „mixxel”; miszerint az ember
politikai erényei függetlenek a keresztény erényektől (hit, remény, szeretet), és ezek az erények önmagukban közösségalkotók
Majd úgy gondolja, hogy ezzel akár akadálytalanul viheti is tovább gondolatait, hiszen az „önmagukban közösségalkotók”, mint érthetetlen deklaráció most már minden kötöttségtől megszabadítja;
A szerződés szükségességét alátámasztja a keresztény teológia ragaszkodása az emberi méltósághoz és a szabad akarathoz.
Úgy érzi, hogy most már kimondhatóak, s jogosultságot élveznek a következők;
Tehát alkotmány, ami a hatalom legitimitását hivatott szavatolni, nem jöhet létre szerződés nélkül, amelyben a szerződő felek, egyik oldalról a nép, a másikról a hatalom, megállapodnak a hatalom megszerzésének és gyakorlásának feltételeiről. A fentiek alapján többről, sokkal többről van szó, mint a hatalom > kizárólagos birtoklásáról <. Arról, hogy társadalmi szerződés nélkül nemcsak nem lehet a hatalmat kizárólagosan birtokolni, de szert sem lehet tenni rá.
Nem kívánom sem magamtól, sem az olvasótól, hogy a közvetlen fenti sorokban megtalálja a logikai összefüggéseket, s azt, hogy hogyan fog megszületni az „elvont” hatalom és az „elvont” nép közötti kézzelfogható, kézzel aláírt társadalmi szerződés, amely nem lehet más, mint maga az alkotmány. Pedig a továbbiakban, láss csodát, sorra veszi az eddigi alkotmányokat, amelyek értelemszerűen még véletlenül sem felelhetnek meg az általa megfogalmazottaknak, „követelményeknek” sem.
- Az 1949-es, magyar alkotmány kimondja, hogy „az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogot.” Róna Péter azt kifogásolja, hogy az alkotmányban nem szerepel az „összes jog” gyakorlásához szükséges út rögzítése, azaz, hogy az Országgyűlés milyen alapon, úton jutott ahhoz hozzá. Valamint az sincs benne, hogy „a népszuverenitásból pontosan milyen jogok következnek, de az világos, hogy a népnek nincs joga semmiféle jog gyakorlásához”. A továbbiakban is ezen két gondolati kör alapján elemzi a címben megfogalmazott „alaptörvény nem alkotmány” deklarációját. Ugyanakkor hol az egyiket, hol a másikat emeli ki hivatkozásképpen. Vagyis hol az egyiket tekinti meghatározóbbnak, hol a másikat veti el, amikor e deklarált és negligált viszonyrendszer két elemét külön-külön, máskor meg együttesen a fenti gondolatkörökkel ütközteti.
2. „Az 1989-es rendszerváltók a jogfolytonosság nevében módosították, de megtartották az 1949-es alkotmányt, és nem fordultak a néphez, nem kérték ki a nép véleményét, hozzájárulását.” – írja Róna Péter. Majd ennek egyenes következményeként az Országgyűlés (a kétharmados törvényhozás intézményével) még tovább is erősödött, hiszen „nincs másik szerződő fél, az Országgyűlés saját magával „szerződik”… (azaz – szerk.) kizárja a társadalmi szerződés megkötését, annak az alapkőnek az elhelyezését, amelyre a középkori Európa felépítette társadalmi szerkezetét.”
Ezzel azt sugallja, hogy a középkori Európában – így általánosságban, amibe mi, magyarok vagy beletartozunk, vagy már akkor sem – már akkor elhelyezték a társadalmi szerződés alapkövét, amelyet most teljes egészében (jogfolytonosság ide, vagy oda), 1989-ben kizárt a rendszerváltás (kormánya). Majd ezt a hiányosságot elfelejtették, avagy éppen nem akarták, illetve nem tudták korrigálni 1994 és 2011 között.
Folytatás a III. részben.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.