Európa „kalifornizálása”

Gyanítom, hogy az olvasó mostanában, avagy éppen még nem, – (eddig sohasem) – találkozott ezzel a cselekvési móddal. Magam is érdeklődéssel kerestem megfejtését, – bár nem sok jót remélve a Magyar Nemzetben megjelent Deme Dániel írásától – amikor választ kívántam, hogy mit is takar e hasonló cím alattiak. Miközben átrágtam magam a kaliforniai sivatag rémtörténetén; hogy a terület „hogyan vált a mexikói kartellek marihuánatermesztő paradicsomává”, megtudtam, hogy az egyik ilyen illegális ültetvényt felkereső két amerikai rendőrt, az azt „őrző fegyveresek” támogatásával simán elkergették. Így szólt a történet;

…a semmiből perceken belül köréjük gyűlt becslés szerint vagy kétszáz ember. A vezetőjük komótos léptekkel odasétált hozzájuk, és a rendőröknek nyugodt hangon azt mondta, »Ti itt nem vagytok otthon, takarodjatok!«

És most jött az egészre a meglepő magyarázat;

… az emberek erre szavaztak, és erre fognak szavazni a jövőben is. Ugyan teljesen tisztában vannak azzal, hogy a demokrata párti vezetés sem erre, sem más problémára nemcsak hogy nem képes megoldást találni, de inkább azokat bünteti, akik minderre rámutatnak, és ennek elszenvedői, a kaliforniaiak mégis újra és újra a demokratákra fognak szavazni… Erre a következmények nélküli, romboló politikára építi a baloldal a globális szocializmust. Az emberekbe olyan mélyen beültetik a történelmi vagy szociális bűntudatot, hogy minden nyilvánvaló katasztrófa és szenvedés láttán sem mernek másra szavazni, csak a nekik erkölcsi amnesztiát hirdető baloldali mozgalmakra.

„Globális szocializmus” és „erkölcsi amnesztia”, vagy „szociális bűntudat” – bevallhatjuk, hogy ezekkel a szóösszetételekkel sem találkoztunk korábban, talán a szakirodalom is most definiálja ezeket. Mindenesetre a magyar olvasó a fenti szöveg alapján már régóta sejti, hogy miért vagyunk olyan egyedül Európában, valamint itthon, kétharmaddal. Minket még nem hódított meg a „globális szocializmus”, s vigyázzunk is, hogy ez meg ne történjen. Mert, „szociális bűntudatunk” nincs, és „erkölcsi amnesztiára” sincs szükségünk, hiszen ezek mögött nemzeti karakterológiai kérdések vannak. No meg több évtizednyi, kommunista közép – európai tapasztalatok…, illetve a keresztény erkölcsi fundamentum.

A nyugati liberálisoknak „a legkedveltebb politikai” szavuk a „változás”! – írja a szerző.

Korábban mi meg azt írtuk „Kis magyar karakterológia” címen, Babits Mihálynak „A magyar jellemről” című könyvéből hosszan idézve;

A magyar ebben a változó világban »posztulál« valami állandóságot. Elsősorban már országának állandóságát […]. Az ezeréves jogállapot az ő szemében nagyobb és igazabb valóság, mint a politika véletlenjei által teremtett változó helyzetek. Ugyanily eszményi állandóság az alkotmány, a magyarságnak mintegy erkölcsi területe és birtokállománya. Ez ismét szilárd pont a világegyetemben. Az alkotmányt ezerszer megsérthetik, kormányozhatnak nélküle vagy ellene. Ha századokig tart is így, az igazi magyar az alkotmányt akkor is élőnek és érvényesnek fogja tekinteni.

Ehhez tartsuk magunkat, ezt az ezeréves jogállapotot védjük meg 2024-es választásokon is. Ne engedjünk semmilyen már zajló európai „kalifornizálásnak”. „Mi itthon vagyunk, és válaszra se méltassuk. Avagy éppen hathatós választ adjunk a ma még „Ti itt nem vagytok otthon, takarodjatok!” felszólításra, ideológiai nyomásra. Mert ma még ez csak az, de többről van szó.