Rendhagyó sorozatot indítunk itt, a Hidegkúti Hírek felületén, mely művészettörténettel, a műkincs gyűjtéssel, a műkincs piac változásaival kíván foglalkozni.
Miért fontos számunkra, hidegkútiak számára a műgyűjtés?
Pesthidegkút az elmúlt évszázadok során nagy utat járt be: sváb faluból mára Budapest egyik elegáns kerülete lett. 300 évvel ezelőtt az átlagosnál hűvösebb klíma, a sovány termést hozó föld határozta meg az itt élő sváb parasztok mindennapi életét.
A nemesi életforma és a műkincsgyűjtés azonban már a XIX. század közepén megjelenik itt Hidegkúton. A ma Váry-Szabó kúriának nevezett klasszicista épületet ugyanis eredetileg Jankovich Miklósnak, a neves műgyűjtőnek és mecénásnak a felesége, Hauck Róza emeltette 1844-ben. 1846-ban, első férje halála után ment hozzá az özvegy Váry-Szabó Antalhoz, a család ügyvédjéhez és innen kapta a kúria a mai nevét.
Pesthidegkút másik értékes nemesi műemléke, a Klebelsberg kastély egykoron szintén értékes műtárgyakat rejtett. Archív fotókon ma is megcsodálhatjuk a könyvtár egykori berendezését, benne egy szép és ízléses neoreneszánsz ülőgarnitúrával. Az idősebbek pedig még emlékezhetnek arra a kályhára is, ami túlélte a szocializmus évtizedeit, és sajnos végül a kastélyt feldúló vandál hordák végeztek vele a 2000-es években.
Ma Pesthidegkút a II/A kerület részeként gyorsan fejlődik, területe jócskán meghaladja az egykori ófalui részt. A modern kertvárosias környezet vonzza a családos felső-középosztályt, akik a belvárosi szűkösebb lakások helyett itt családi házakban élhetnek. A nagyobb tereket pedig érdemes lehet műtárgyakkal berendezni.
Múzeumban élni?
Sokan mondják, hogy lenyűgöző az egykori kastélyok világa, de 2022-ben nem akarunk „múzeumokban” élni, jó nekünk a modern tömeggyártott bútor is. A lelkesedés nagyjából addig tart, amíg az embernek nem kell egy ilyen tárgyat összeszerelnie. Kezdő „asztalosként” több napnyi megfeszített küzdelem után végre összeállíthatjuk a hőn vágyott bútordarabunkat, de ezt az időt igazából mi fizetjük meg, hiszen ezalatt hasznosabb tevékenységet is végezhettünk volna. Másfelől ezek a komódok, ágyak, asztalok azért olyan könnyűek, mert már nem valódi anyagból (= fából) készülnek, így az élettartamuk évtizedes távlatban mérhető csupán. Előfordul, hogy utólag kell őket megerősíteni, mert annyira gyenge anyagból készülnek, hogy konkrétan leszakadhatnak, széteshetnek még a rendeltetésszerű használatban is. Nem véletlen, hogy a lomtalanításokon tömegével láthatunk kidobott maximum 10-15 éves darabokat.
Másrészt az a környezet, ahol élünk a tudatalattinkban meghatározza azt is, hogy milyen emberekké leszünk. A modern, letisztult környezet koncepciója jól cseng első hallomásra, de a régi világ gazdag díszítései, változatos, szemet gyönyörködtető formái megnyugtató hatással vannak a szemlélőre. Pontosan ez az, amire otthonunk belsőjében vágyunk, ahol egy fárasztó nap után felfrissülést keresünk. Nem mindegy tehát, hogy milyen környezetben élünk, milyen környezetben nőnek fel a gyermekeink!
A régi műtárgyakat eleink kis túlzással az örökkévalóságnak tervezték, gondosan vigyázva rájuk, generációról generációra örökítették át azokat, mivel nem 10-15 évente eldobandó fogyasztói termékeket állítottak elő. A tárgyaknak volt történetük, az unoka a nagyihoz tudta kapcsolni annak a kedvenc smizettjét, óráját stb. Így a műtárgyak a hozzájuk kapcsolódó történetekkel együtt generációról generációra öröklődtek a polgári és a nemesi világban. A modern fogyasztói társadalom pontosan ezt az emlékezést pusztítja el azzal, hogy a műtárgyakat eldobható és eldobandó használati tárgyakká silányítja le.
Egyesek azt is mondják, hogy mindez szép, igaz és jó, de a régi tárgyak ma már nem praktikusak, hasznosak, mert a világ változik. Ez az állítás azért nem állja meg a helyét, mert sok műtárgy ma is pontosan egykori rendeltetésének megfelelően használható. Természetesen nem árt megtanulni vigyázni a politúros felületekre és a gyerkőcöknek is megtanítani azt, hogy hogyan kell tisztelettel és szeretettel bánni a nagyi régi porcelánjaival. Kivételek azonban mindig akadnak: nyilván nem célszerű például napi rendszerességgel beleülni egy 300 éves, múzeumi kvalitású goblein huzatú rokokó garnitúrába és abból nézni a TV-t.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.