Ha azonban a filmnek „fenti szerelmi szálától”, és a csapnivaló színészi játéktól el tudunk tekinteni, és az egészet valahogyan, s valamiféle dokumentarista szemüvegen keresztül tekintjük meg, akkor akár új értelmezést kaphat a korabeli Ronald Reagen indította „űrverseny”, a hadi pszichózis. És nem különben valamiféle magyarázatot is kaphatunk korunk értelmetlen ukrán- orosz konfliktus egyre forróbb voltára.
A hidegháború idején, még kaliforniai kormányzóként Reagen elhatározta, hogy az általa sokkal gyengébbnek és instabilnak tartott Szovjetuniót,- mint ahogy azt más politikusok hitték,- ha elnökké választják, akkor a „gonosz birodalmát” térdre kényszeríti. Elnökké választása után azonnal „csillagháborús fegyverzet kidolgozására szólította fel” a kongresszust, meghirdetve a „csillagok háborúja” programot, s amelynek eredményeit azután látványosan, és folyamatosan kommunikálta is a teljes nyilvánosság felé. Részben már valós, kifejlesztett tényekkel is alátámasztotta a folyamatos fegyverkezést, így ebben a kíméletlen, nagy fegyverkezési versenyben a kommunista birodalom fokozatosan valóban le is maradt. Azonban a mutatott tényszerűségek mellett,- az USA részéről az egész tervezet,- „projekt valójában (mégis csak- szerk.) egy álprogram volt, ilyen magas szintű fegyverzettel az USA nem rendelkezett, de a terv bevált, a Szovjetunió nem bírta a fegyverkezési versenyt”. Elhitették a szovjet vezetéssel, hogy Szovjetunió nem éri utól, avagy nem is tudná megelőzni az USA már eddig elért „részeredményeit”. Olyan jól sikerült az egyes „szintek elhitetése”, hogy akaratlanul még az USA- ban is beindult a félelem spirálja, ahogy ezt távirati stílusban, annak egyes állomásairól olvashatjuk a továbbiakban Papp Krisztiánnak „Hadi pszichózis” címmel a Magyar Nemzetben megjelent írásában. Az 1983 márciusában bejelentett Stratégiai Védelmi Kezdeményezést (SDI) „Moszkva úgy értelmezte, hogy pszichológiailag fel akarják készíteni az amerikai népet az atomháborúra”, s hogy az „….egyenesen apokaliptikus…….végletes háborús pszichózis kerítette hatalmába” az USA-t. Szeptemberben a már halálos beteg Andropov betegágyán úgy ítélte meg a kialakult helyzetet, hogy „az ember kételkedni kezd, megállíthatja-e egyáltalán bármi Washingtont, mielőtt túljutna azon a ponton, ahol minden józan embernek meg kell állnia”. 1983 novemberében, a NATO-hadgyakorlatot tartott, s ezen az amerikaik „az atomfegyverek bevetésének döntési folyamatait és magát az indítást szimulálták”, amelyet „a szovjetek komolyan vettek, és bevetési készenlétbe helyezték a nukleáris csapásmérő erőiket”, mert azt gondolták, hogy a „hadgyakorlatot az első atomcsapás álcázására használják”, a NATO oldaláról. A „hadi pszichózisnak” azonban még itt sincs vége, mert a „fagyi visszanyalt”. A még 1983 szeptemberében, a Nyugat- Európába Pershing II-es, közép-hatótávolságú rakéták telepítése „beérett”, ugyanis „Reagen elnököt megdöbbentette, hogy a szovjetek (már ekkortól – szerk.) komolyan gondolták, hogy az USA atomtámadást indítana ellenük, és innentől már Reagen is békülékenyebb hangot ütött meg. Szerencsére 1985 elején érkezett Mihail Gorbacsov, aki vevő volt a békülésre, és akinek viszont be kellett látnia, hogy a szovjet rendszert alapvetően nem lehet megreformálni.”
A világ szerencséjére, de azért tegyük hozzá, hogy ehhez kellett még legalább két év, s két olyan ember, amelyik közül az egyik egy kicsit megokosodott (megdöbbent- szerk.), a másik meg új volt……… Az ukrajnai-orosz háború már most tovább tart, mint két év, de a világ most is vár egy új (immár a régi amerikai- szerk.) elnökre, aki rendbe teszi majd a dolgokat, mert az újraválasztott EU-s elittől semmi jót nem várhat.
/A cikk további része inkább elméleti jellegű, s így folytatódik; „Nehéz elképzelni, hogy egy katonailag erős birodalmat egyetlenegy tényező képes legyen térdre kényszeríteni………(ahogy írja „a belső erkölcsi meggyengülés” mellett, ami most egyik háborúzó fél esetében sincs meg- szerk.)……..a bukáshoz kell még legalább két faktor”; az egyik,”a rosszul működő gazdaság,…..pénzügypolitika ,…..pénzhiány, ….hiánygazdaság”, stb. A másik „az olajár”.- Akkor ezen faktorok miatt a Szovjetunió bukásra állt, végül azonban még 10 év sem kellett és „békésen összeomlott magától”. Ma Nyugat-Európa áll bukásra, mindkét faktor dörömböl a kapuján, s a kérdés csak az, hogy mi lesz ezután……, hogyan omlik össze? – szerk./.
De térjünk vissza a filmhez, az unszimpatikus, túlzott önbizalommal rendelkező nő, reklámpszichológus guruhoz, és a másikhoz, a végül is mindig derekát beadó, szentimalista, de végig a hiteltelen macsószerepet játszó hőshöz. Ez utóbbi, a férfi végül is enged az erőszakos nőnek, így tulajdonképpen mindketten megkaphatják a filmszerepekért kapott gázsijukat, hiszen a nő kétségtelenül maximálisan kiszolgálja a politika, pénz és pszichózis hármas egységének,- pillanatonkénti más és más,- kívánalmait. Tehát tegyük fel dokumentarista szemüvegünket, és ekkor azonnal látjuk, hogy ez a három igen csak „jól össze van nőve”.
Minden tekintetben a grandiózus űrprogram folytatásához eszméletlen mennyiségű pénz szükséges, és ennyi pénz egy összegben, egy időben nincs is a világon. Először a gazdasági pénzvilágot győzi meg a nő, – a különböző termékek „felvállalandó” reklámozásáról (ilyen órát visznek magukkal az útra az asztronautáink, legyen neked is ilyen, – s ez nem más, mint tömegpszichózis), majd a reklámozott, s így extraprofitot termelő termékek nyomán, s után az azokat gyártó multimilliárdosoktól gyűjtik be az azokból fakadó/felajánlott pénzüket, miközben a politikusok már figyelik a tömeg, mint potenciális szavazópolgárnak a lélektanát is. Ekkor már a politika is közvetlenül „beszáll a pénzcsinálásba”. A három még akadékoskodó szenátort is meggyőzi a nő a különböző eszközeivel, -(általában érzelmi zsarolással, de ha az nem megy, akkor a „jól felfogott érdekek” felvilágosításával, hivatkozva újfent az immár még jobban látható tömegpszichózisra), -akik azután ennek hatására a kongresszusban megszavazzák a háborús költségvetést. Így már, és még több pénz lesz, s diadalmasan folytatódhat az űrprogram, ezzel tovább növekszik a tömeg elégedettsége, a manipulált szavazópolgár büszkesége, ami újabb szavazatot hoz a politikusnak, profitot a hadiiparnak, munkahelyet a polgárnak, és mindenki úgy gondolja, hogy ez a világon a legjobb…A folyamat spirálba csap át, s már csak a csoda segíthetne, no meg a józan ész állíthatná meg az egész folytatását, mert ha az egyik tényező,- például a politika, avagy éppen a gazdaság,- nincs a helyzet magaslatán, akkor automatikusan átveszi a „kezdeményezést, az ösztönzést” a másik, hogy a mókuskerék még véletlenül se lassuljon le. A grandiózus látványképek,- a dokumentarista közelségből,- mindig „átsegítik” még a ma nézőjét is; hogy ennek így kell és kellett lennie. Lenyűgöző közelképek, a 80 emeletnyi magas hordozó rakéta kilövése, a pénzt elnyelő hatalmas infrastruktúra bemutatása (akár az is lehet, hogy valóban az eredeti helyszínen forgatták a film egyes jeleneteit, -szerk.) Például; a hangárok nagysága több mint impozáns, de a vezérlőteremben dolgozó több száz fehér inges, nyakkendős tudós mellett, – akik mindegyike egyetlen parancsszóra vár, és tudja a feladatát, – a macsó főnök természetesen egyedüliként pólóban van. Avagy a pénz, ha már meg van, akkor az már nem is számít érzékeltetése, stb. És a mind-mind megannyi „meggyőző erő”, hogy mindennek így kellett lennie. A feltett szemüvegen keresztül, dokumentarista közelségből akár végig is nézhető a film, s így a film sok mindenre még utólag is „magyarázatul szolgál”; de a „hadi pszichózis” felkeltésének, fenntartásának valódi mibenlétére mindenképpen.
Akkoriban sem a politika, sem a pénz természetrajzát, „ezek csinálását”, azaz, hogy hogyan is van mindez, azt igazából nem tudtam, nem értettem. A szocializmusban élők számára a rendszer elzárt minden világosságot. Csak egyedüliként az foglalkoztatott, s arra akartam választ kapni,- ma már tudom, hogy naivan,- hogy vajon miért annyira sürgős felmenni a Holdra, miért kell annyi pénzt elkölteni erre az egészre, amikor itt a Földön is annyi tennivalónk lenne?
Ma is a békét kellene elhoznia a csillagoknak, mert erre úgy látszik az ember képtelen.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
