Március 28-án a Klebelsberg Kastélyban került bemutatásra Kapa Mátyás történelmi regénye, Budai krónika címmel. A könyvbemutatóról szóló beszámolónk itt olvasható. Az íróval külön interjút is készítettünk, melyet az alábbiakban tekinthetnek meg:
Mennyiben játszott szerepet a hit kérdése a témaválasztásnál?
A Budai Krónika egy történelmi kalandregény, nem hitbéli vagy vallási témát dolgoz fel. Ugyanakkor a vallás és az egyház a középkor meghatározó pillérei. Elsősorban tehát nem világnézeti, hanem praktikus okok vezettek arra, hogy ebben a könyvben a Szent István Lovagrend és a Pálos Rend markánsan megjelenjen. Emellett az is fontos tényező, hogy itt a II. kerületben a fellelhető középkori helyszínek elsősorban templomok vagy kolostorok, illetve azok romjai. A középkorban a hit a mindennapi élethez annyira hozzátartozott, hogy ez gyakorlatilag megkerülhetetlen volt. Hogyha az ábrázolt karaktereket nézzük, akkor nyilván az egyes szereplők vallásos hite, meggyőződése fontos, lényeges, bár az első részben szereplő főhős, András, egy ispotályos lovag feladja a fogadalmát, és úgy dönt, hogy a szerzetesi életmód helyett megházasodik, családos emberré válik. Ez a műben egy sajátos, belső konfliktust eredményez. Más a helyzet a második részben, ahol a pálos rendi perjel egyértelműen végig elkötelezett marad a hite mellett, és a hitbéli meggyőződéséből fakadó erkölcsi tanítást fogalmaz meg.
Visszatérve a középkorra, mi volt jellemző még erre az időszakra, amelyet maga a kötet is bemutat?
A középkor társadalmát háromféle csoportba sorolhatjuk. Voltak az imádkozók, a harcolók és a dolgozók. Számomra az is célként fogalmazódott meg a regény megírása során, hogy a középkori társadalom ezen hármas tagolását az olvasó elé tárjam. Vajon hogyan élhetett a papság? Vagy milyen körülmények között kellett működniük a harcosoknak: lovagoknak, zsoldosoknak? Miként tüsténkedett az egyszerű dolgos ember, egy kézműves vagy a szőlőműves? Ezek mind izgalmas kérdések lehetnek számunkra, ennyi idő távlatából is.
A jellemábrázolás mennyiben domborodik ki?
Cselekményközpontú történeteimben – így ebben is – a szereplők cselekedetei által ismerhetjük meg jellemüket. Hús-vér embereket próbáltam írni, akik pozitív és negatív tulajdonságokkal is rendelkeznek. Az első részben szereplő perjel, András például egy komoly dilemma elé kerül, és végül különös döntést hoz. Bizonyos javakat eltulajdonít annak érdekében, hogy új életet kezdhessen a renden kívül.
A könyv írójának van-e kedvenc része, amit ki tudna emelni?
A könyv három szerkezeti egységből épül fel. Mindegyikben más típusú személyiség a főszereplő. Ez nem véletlen, célom volt, hogy a könyv ne legyen „egysíkú”. Mind a három részben, – így vagy úgy – kedvelem a főszereplőmet. Az első részben egy olyan stefanita szerzetes-lovagot jelenítettem meg, aki hatalmas szervezőmunkát valósít meg: ispotályt, okleveleket kiállító hiteleshelyet hoz létre, és mindeközben a király szolgálatában titkos küldetéseket teljesít. Később azonban hátat fordít addigi életének. A második részben a főhősöm egy olyan fiatalember, akit családjának lemészárlása miatt eredetileg a bosszú vezérel, számos kaland részese lesz, de a végén békét talál. A harmadik részben az egyik főszereplőm egy álmodozó, hóbortos, a tudományok iránt elkötelezett szőlősgazda, a másik pedig egy véletlenül hőssé vált királyi trombitás. Mindhárom részben más karaktert állítottam középpontba, és mindegyikkel tudok is azonosulni.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.