Az e-autó „kellemetlen” tulajdonsága a hosszú töltési idő és a rövid hatótáv, no meg a magas ára. Ez utóbbi, a magas ár, közvetlenül magának az akkumulátornak a magas árából következik, amelyet rövid élettartama még kedvezőtlenebbé is tesz, nem is beszélve az akkumulátoros üzemmódból adódó további „gondokat”. A kicsi hatótávot, a nagy töltési időt, az elektromos töltőállomások kiépítettségének hiányát stb. nem kompenzálja a vezetési élmény, bár azt mondják az okosok, hogy majd ezeket a fejlesztések során megoldják….
Most, az e-autónak kétségtelenül számos előnyéről ne beszéljünk, mert ezen polémia nem is a fogyasztóról és magáról az autóról kíván szólani, hanem annak villamos energiával történő ellátásáról. Az e-autózás – az amúgy is egyre jobban növekvő energiahiány mellett – az elterjedésével egyre nagyobb energiaéhségről tesz majd tanúbizonyságot. S ennek az oldalnak egyáltalán nincs semmilyen politikai viszonylata. Csak műszaki vonzata van. Kiszámolható, hogy egyetlen e-autóba évi tízezer kilométer megtétele mellett 1500 kWh energiát kell majd „betankolnunk”, ez pedig egy átlagos család eddigi éves villamosenergia-fogyasztásának a 60 százaléka. Tegyük félre azt a negatív gondolatunkat, hogy ezt nem tudjuk kifizetni a növekvő energiaárak miatt. Mondjuk, ki tudjuk fizetni, mondjuk, mind a négymillió honfitársunk átül e-autóba, akik eddig robbanó motorral hajtott autót üzemeltettek, mert már amúgy sincs benzin, és különben is mindegyikük ki tudja fizetni a megemelt villanyáram költségét, hogy autózhasson. Mert autózni muszáj, ha egyszer annak idején hajózni is muszáj volt… Kiszámolták, hogy a „négymillió autó éves energiaigénye 6000 GWh-ra becsülhető, s ez a 2000 MW teljesítményű, évente 17 520 GWh energia előállítására képes paksi atomerőmű kapacitásának a 34 százaléka! No, már most honnan lesz a hiányzó 66 %, miközben egyetlen százalékot sem tudunk szerezni az otthon maradt elektromos gépeink működtetéséhez, amikor majd sötétben hazaérkezünk, energiahiány miatt leállásra kényszerült munkahelyeinkről. És akkor még mindig nem beszéltünk a villamos energia előállítás további műszaki kérdéseiről, úgymint például a csúcsterhelésre való kiépítésről, mert a csúcs igényt kielégítő kapacitás és annak kielégítésének egyidejűségi összehangolása sem pénzkérdés. Megvilágítására szolgáljon itt egy másik feltételezett helyzet, és annak egy kiszámítható következménye. Tehát a csúcsterhelések fogalmának megértéséhez – nem műszaki ember esetében is – álljon itt egy feltételezés. Tételezzük fel, hogy az előzőekben számolt négymillió autóból, annak csupán egyetlen százalékát, azaz 40 ezer autót kezdenek el egy időben tölteni, azaz a töltőállomásokon egyszerre ennyi autótulajdonos csatlakozik fel az országos hálózatra. Vagyis ha ezt az igényt biztosítani kellene, – már pedig ennek az igénynek a kialakulása egyáltalán nem lehetetlen, még alul is tervezett, – akkor 120 kW-os gyorstöltés esetén ez óriási, azaz 4800 MW teljesítményigényt jelentene, ami kétszerese az épülő Paks II atomerőműnek. No, jó, mondjuk még mindig van elég pénzünk, és akaratunk, és megépítjük a Paks III atomerőművet is, valamint „hozzáfejlesztjük” az országot behálózó távvezeték rendszert is.
És most menjünk vissza, – hogy még jobban érezzük a probléma súlyosságát, – lakásunk négy fala közé. Ha valamilyen nagyobb villamos „energiafalót” kívánunk vásárolni, akkor bizony a villamos művekhez kell fordulnunk, hogy engedélyezzenek, építsenek ki a többlet igényünkhöz elegendő, megfelelő többlet szolgáltatáshoz szükséges infrastruktúrát. Vagy szépen megtervezzük, illetve vigyázunk arra, hogy egy időben ne működtessünk a meglévő terhelhetőségen túl további elektromos készülékeket, mert ellenkező jó esetben a túlterhelés lecsapja a villanyóránkat. Működik a védelem, rossz esetben kigyullad a ház. Talán érzékelhetővé vált kicsiben az, hogy mit jelentene nagyban az ország számára az észnélküli e-autózás. Ismeretes, hogy az ipari forradalom milyen nagy hatással volt az emberiség jólétére. Természetesen azt is tudjuk, hogy számtalan negatív tényező is jelentkezett. Emlékezzünk csak a géprombolókra is történelem óráinkról……..
De talán most nem kellene ez a „forradalmi sietség”, főleg akkor nem, ha annak idején sem volt ripsz – ropsz az a hevültség. Régóta életünk része a technika jótékony hatása, de ez hosszú ideig tartó, szerves technikai fejlődés során alakult ki. Amikor az ideológia, a politika, a pénz és üzlet, a piac beleavatkozott a fizika, a technika, a tudomány világába, és „hajtani akarta” a maga érdekének az érvényesüléséért, akkor az mindig társadalmi és gazdasági, valamint egyéb károkat, katasztrófát okozott. Tehát, csak módjával az elektromos lóerőkkel!!
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.