Két filmet ajánlanék megnézésre, mindkettőt ugyanabból az egyetlen aspektusból. Mindkettő mondanivalója azt üzeni elsősorban a főszereplők színészi játékán keresztül, – azon belül is, ahogyan kommunikálnak a környezetükkel, – hogy amit elakarnak érni, azt egyértelműen, világosan, még láthatóan „erőszakos módon” is közlik a másikkal. Azt szoktuk mondani erre ilyenkor hétköznapjainkban; hogy „ami a szívemen az a számon”, és ez avval egyenértékű, hogy nagyon komolyan gondolom azt, amit mondok, hogy őszinte vagyok, s talán azt is tudom, hogy mindazt kellemetlen meghallgatnod, de ilyen vagyok, ilyennek fogadj el! Úgyis tudod, hogy ilyen vagyok, számíts rá, ne lepődj meg, s főleg ne sértődj meg, azaz például „érted haragszom, s nem ellened”! Vagy jó ügyért harcolok, állj mellém, s inkább segíts, mint, hogy akadályozol! Szóval ez egy meglehetősen sajátos kommunikációs forma alkalmanként, a szituáció, a téma, és sok más függvényében. Sokszor szinte elviselhetetlenné válik az ilyen ember környezete számára, különösen akkor, ha tartósan akarata érvényesítését mindig ebbe a közlési módba csomagolja. Az úgynevezett „nehéz ember” kommunikációja először csak megdöbbentő, azután egyre kellemetlenebb, majd valóságos teherré nő, ellenszenvessé válik, így kiközösített lesz, szélsőséges esetben megvalósítandó célját akadályozzák, mert annak helyességét, jóságát nem akarják meglátni, avagy éppen elfogadni.
Pontosan az elfogadásról, annak minden nehézségéről szól mindkét film főszereplőjének sorsa, története. Koltai Lajos a Semmelweis című film rendezője a közelmúltban a Hír Tv „Svenk” című műsorában elmondta, hogy Semmelweis Ignác napi szintű állhatottságát kívánta példaként, mintául állítani a nézőközönségnek, sugallva hogy nagy és jelentős dolgokat csak kitartó akarattal lehet elérni, szinte mindenki ellenére. Semmelweis sohasem lett volna az anyák megmentője, ha idő előtt feladja meggyőződését, s megalkuszik a többi orvoskollégájával, ha nem viszi végig kutatási munkáját kitartóan a siker elismeréséig. Koltai bevallottan filmjével a fiatalságot kívánta megszólítani, hogy küzdjenek céljaik elérésében, mert úgy látja a küzdés igen csak hiánycikk mostanság.
Míg Semmelweis a közösségért dolgozik, s tudja, hogy csak küzdéssel érhet el eredményt (ami az anyák életét menti majd meg), addig a másik filmben Szabó Magda „Az ajtó” című regényéből készített adaptációjában a főszereplő Emerence a saját maga világáért harcol, annak igazát akarja mindenáron elfogadtatni a Kossuth-díjas írónővel. Szabó Magda önéletrajzi ihletésű történetében kettőjük kapcsolatán keresztül mutatja be egymás viszonylatában, a folyamatosan egyre szorosabbá kölcsönösen alakuló elfogadást, az induló ellenszenvük hogyan változik a másik egyre jobb megértésére, megbecsülésére. Erről ír a Magyar Nemzet is, abból az alkalmából, hogy januárban az M5 kulturális csatorna újra vetítette Szabó István korábban (2012) készült filmjét, amelyet az írónő 1987-ben alkotott – azonos című – regényéből forgatott.
A két, szigorú elvek szerint élő asszony portréját megrajzoló magyar–német alkotás a házvezetőnő (Emerence – szerk.) és a ház asszonyának (írónő – szerk.) apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép ábrázolása………. Az ajtó jelképezi a ki- és bezártságot, és allegóriája is a két főhős egyszer odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát jellemző kettősségnek.
A szemben lévő szobakonyhás lakásban élő Emerenc, és a polgári jólétben otthon dolgozó író alakja, az alá-és fölérendeltségből táplálkozó, folyamatos konfliktusok ábrázolása révén nem kis feszültséget okoz a nézőben. De az idő múlásával, ha nem is „szelídülnek” meg a regény, a film üzenetei, tanításai a néző számára, mégis befogadja azt. A dráma, a katarzis elgondolkoztatóvá tesz bennünket, minden irányban elfogadóvá, s végül nem ellenszenvessé mások iránt, még akkor is, ha az az ember „csak magáért” küzd.
Szabó Magda regényét – megjelenése óta – közel 40 nyelvre fordították le, a film végén az utolsó kockák egyikén azt is olvashatjuk, hogy „készítői külön köszönetet mondanak Dr. Láng Zsoltnak, a Bp. II. kerület polgármesterének és a Lotz Károly utca lakóinak.” A Semmelweisről szóló filmet tavaly év végén mutatták be, ma már több, mint 200 000 látták.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.