Nehéz az életünk… nemcsak az iskolatáska

HÓNAP VÉGI SZEMLE

Meglepő írást jelentetett meg „Gazdasági károkat okoz a kiégés” címmel e hónapban a Magyar Nemzet a munkavállalók és a munkáltatók viszonyáról, korunk mélyreható válságáról. A probléma sokunkat érint; éljünk Hidegkúton vagy máshol. Mégis annak tudatosítása helyi szinten általános érvénnyel bír.

Gyakran panaszkodunk arról egy-egy összejövetel során, hogy bizony előfordul, hogy napi szinten munkahely okozta lelki és mentális sebek miatt szenvedünk, de azt kevesen gondoljuk, hogy a kiégés „napjaink egyik legsúlyosabb népbetegsége”, amely ráadásul „globálisan kilencszázalékos GDP-visszaesést” jelent világgazdasági szinten. A burnout szindrómának nevezett probléma;

azaz a kiégés és a fokozott stressz nemzetközi kutatások alapján tízből akár minden harmadik, egyes foglalkozások és országok esetében minden második dolgozót érinthet. A legnagyobb kockázatnak a nők és a közvetlenül ügyfelekkel dolgozók – beleértve a kereskedelmi szektort, az oktatás és az egészségügy területét – vannak kitéve, de a probléma minden gazdasági szektorban megjelenik.

Ha jobban utánagondolunk, könnyen érthetőek lesznek számunkra a magas számok, mivel az oktatásban, az egészségügyben, a kiskereskedelemben a nők száma jelentős, mondhatjuk ezek „elnőiesedett szektorok”, de amellett sem szabad elmennünk, hogy az informatikai területeken is sokan vannak azok a férfi dolgozók, akik gyakran érzik a kiégést és az azzal járó tüneteket. A következményeknél olyanokat találhatunk, mint például a munkavállalói elköteleződés teljes hiánya, ami „Európában a legalacsonyabb a világ nagy régiói közül, összesen a munkavállalók 13 százalékára jellemző.” A gyakran fizikai kimerültség állapotát is jelentő, hosszan tartó vagy ismétlődő stresszt is okozó szindróma megjelenését az csak fokozza, ha a szülői feladatok ellátása során is nehézségek adódnak. Erre ilyenkor nagy az esély, mert már fáradtan, idegesen érkezik meg a „második műszakra”, a gyermekével foglalkozni kívánó szülő. „A gondozásban tevékenykedők esetében kiemelt kockázat, de a párkapcsolatokban is kialakulhat” ez, – írja a Psychology Today amerikai pszichológiai szaklap.

Azon munkavállalók, vagy vállalkozások tulajdonosai esetében, akik nagyon szenvedélyesek, és felelősséggel vannak a munkájuk iránt, náluk „a burnout szindróma szinte észrevétlenül bontakozik ki.” Nehogy azt gondoljuk, hogy ez „csak egy felfújt” dolog, nagyon is komolyan foglalkozik ezzel, – például – a Microsoft vizsgálata is.

2022-ben húszezer embert kérdezett meg a világ 11 országában. Az alkalmazottak közel 50 százaléka és a vezetők 53 százaléka mondta azt, hogy kiégett a munkahelyén”…………Ázsiában „már magasabb szintű kiégésről, depressziós tünetekről és szorongásról számolnak be, mint más földrészeken. Érdemes látni azt is, hogy a nők esetében világszerte gyakoribbak a depressziós és a szorongások tünetek, mint a férfiaknál.

Mindebből pedig az következik, hogy a munkahelyek is válságban vannak. A 9% -os GDP- visszaesés – a munkavállalók alacsony elkötelezettsége miatt, – 8,8 ezer milliárd dollárba kerül a munkahelyeknek, a világgazdaság világának, amely bizony a fizetések folyamatos értéktelenedésében is jelentkezik. Úgy érzi a dolgozó, hogy „ennyi rosszért és ennyi pénzért” már nem érdemes dolgoznia azon a munkahelyen, és újabb állás után kacsingat. A spirál beindul…….., kevesebbet tud és akar dolgozni, a munkaadó, menedzsment meg azt látja, hogy romlik a munkavállaló munkája.

A rossz menedzsment az ügyfelek és a nyereség elvesztéséhez vezet,……. Elsődlegesen a vállalat termelékenységben jelentkezik a veszteség, de romlik a munka minősége és működési hatékonyság is csökken.

Meglepő az is, hogy a fenti komplex helyzet kialakulása miatt a világban, az európaiak csak kisebb mértékben keresnek aktívan új állást, a posztszovjet térség munkavállalói pedig szinte alig akarnak váltani. Magyarázatul erre azt olvashattuk, hogy „sokan, a munkavállalók 56 százaléka érzi úgy, könnyen tudna találni új munkát”, de mi inkább azt tartjuk, hogy a volt paternalista/ kommunista rendszerünkből származó „vállalkozói képtelenségünk” még mindig életünk egyik meghatározó, szerves része. Fricskának tűnhet azonban, hogy „az aktívan munkahelyet keresők nemzetközi átlaga 51 százalék, (nyugaton, ahol pont nagy a munkanélküliségi ráta – szerk.), míg e kategóriában a legtöbben a szubszaharai térségben vannak, ott a megkérdezettek 70 százaléka keresett aktívan új állást, (pont ott, ahol meg eleve kevés a munkahelyek száma – szerk.).”

Nehéz a tanulságokat az olvasottakból levonni. Tanácsot adni még nehezebb… A mókuskerék meg csak forog, forog … Meg kellene állítanunk, de ahhoz békére lenne szükség a frontokon. Világunkban nincs helye a felpörgetett, ész nélküli hadigazdaságnak, állapotnak, világkáosznak, amitől alapból rosszul érezzük magunkat, stresszelünk a munkahelyen, valamint otthon egyaránt. Reméljük, hogy mihamarabb béke költözik mindenki lelkébe.