Jankovics Marcell

Október 15-én a Klebelsberg Kastélyban Kondor Katalin Jankovics Marcell filmrendező életpályájáról beszélgetett özvegyével, Rubovszky Évával. A nagyszerű művész munkássága csodálatra méltó, és büszkeséggel tölthet el bennünket, magyarokat. Rajzfilmjei nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is szólnak, nemzeti kultúránk hordozói. A János vitéz, a Toldi, a Fehérlófia és a Magyar népmesék generációknak adott, ad élményt, példát hazaszeretetből, emberségből. Ugyanakkor Magyarországon nagyrészt azokhoz a családokhoz jutnak el ezek, amelyeknél a szülőknek, nagyszülőknek, rokonoknak igazán fontos a nemzeti identitás megőrzése. Sajnos a televíziós csatornákon nem gyakran kerülnek sugárzásra. Ennek ellenére 170 milliót ért el a Magyar Népmesékre a klikkelések száma a világhálón.

A nagyívű beszélgetésből a teljesség igénye nélkül beszámolónkban mi most csak szemezgetünk alábbiak szerint. Ugyanakkor a szerteágazó, történetekben gazdag életpályáról az MMA kiadásában könyv is megjelent, melyet szintén ajánlunk. Valamint természetesen azt is kívánjuk, hogy minél több gyerek nézze mesefilmjeit.

*

A beszélgetés legelején miután Rubovszky Éva a perzsa kultúrához való viszonyáról, valamint férjével való megismerkedéséről mesélt, arra a mindannyiunkat foglalkoztató következő kérdésre felelt; Milyen volt művészfeleségnek lenni? Melocco Miklós hozzáintézett szavait elevenítette fel, mellyel jól érzékeltette, hogy a másikra való rátehénkedés, birtoklás nem a jó házasság kulcsa. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy csodálatos élete volt, nagyszerű életet éltek.

Arra is kitért, hogy már egészen fiatalon ugyanazon a politikai oldalon álltak, hasonló érzületű családból származtak. Jankovics Marcell banktisztviselő apját 1950-ben koholt vádak alapján elítélték, melyről Rubovszky Éva édesapja tudott. Állítása szerint a hatalomnak szüksége volt az értelmiségi állásokra, ezért likvidálni kellett őket. A családokat azért költöztették ki lakásaikból, mert kellettek az ÁVÓ-soknak. Mivel férje Pannonhalmán 1959-ben érettségizett, Rubovszky Éva nagybátyjai pedig papok voltak, a hit szintén összehozta őket.

Megtudhattuk, hogy ezzel a családi és tanulmányi háttérrel a fiatal Jankovics fiú kezdetben csak segédmunkás lehetett. Azonban mégis amikor a Pannónia Filmstúdióba felvételizett, 1960-ban Matolcsi György jószándékúan ennyit mondott;„Menj haza, javítsd ki az életrajzod, s ne szerepeljen benne édesapád története!” – és felvette.

Rubovszky Éva meglátása szerint a genetika nagyon fontos dolog. Hiszen Jankovics Marcell családjában két képzőművészt is találhatunk, két oldalról kapott genetikai támogatottságot. Nagynénje szívén viselte sorsát. Igazi érdekesség az is, hogy már gyerekkorában politikai karikatúrákat rajzolt. A tojásra például Rákosi fejet vázolt, melyre többször is ráütöttek, így kanalazták ki a tojást. Máskor pedig a Kisgazdapárt vicclapjából vett karikatúrákkal, politikusok portréival festette tele a falat.

Jankovics Marcell felesége vallja, hogyha hívő az ember, s azt mondja hogy létezik eleve elrendeltség, akkor férje teljesen egyenes pályát tudhat magáénak. Bár a Pannónia Filmstúdió az akkori politikai életben egy szigetként működött, az is igaz, hogy a filmrendezőben mindig is nagy volt az önérzet. Mindenféle kihívást komolyan vett. Ezt bizonyítja Az ember tragédiája is, amely 26 évig készült anyagi okok miatt 90 millió ft-ból. A diákok nagyon szeretik.

Jankovics Marcellnek az első komoly felnőtteknek készült filmje a János vitéz volt, ezzel is kifejezve azt, hogy a rajzfilmet, mint műfajt igazi művészetté lehet emelni. A Pannónia Filmstúdió, a Kecskemét Film remek emberekből tevődött össze, akik nagyszerű embereket is neveltek.

Jankovics Marcellnak nem az volt a fontos, hogy az egész világ ismerje, hanem az, hogy akik ismerik, azok értsék őt. Nem adott engedményt, nem ült fel a népszerűség szekerére. Ezzel kapcsolatban felesége Németh Lászlót idézte: „Kevesen vagyunk, de ennyien mindig leszünk”. Majd hozzátette: s ez a lényeg, hogy megtaláljuk azokat, akik olyanok mint mi vagyunk.

Oscar-díjra terjesztett Sysiphuszról készült rövid filmje valódi kuriózumnak számít, melyben Sysiphusz a tudás piramisára görgeti fel a személyes tudásának kövét, Jankovics Marcell hangja hallható.