A Duna Tv -ben újabban, sűrű egymásutánban nagy háborús, de nem szokványos régebbi szuperprodukciókat vetítenek le. Ilyen volt a „Hideghegy” (2003) az amerikai polgárháborúról, amely inkább arányaiban a hátországban maradtakról, a nők szenvedéseiről, küzdelmeiről szól, mint a dezertáló, hazaszökő katona bujkálása során kitett állandó veszélyekről. Drámai mese szerelemről és túlélésről a polgárháború hajnalán. Nicole Kidman, Jude Law és Renée Zellweger a főszereplők, az Oscar-díjas rendező Anthony Minghella alkotásában. A „Híd túl messze van” (1977) rendkívül monumentális II. világháborús film, amelyet Richard Attenborough remekül rendezett meg, s kiváló színészsztárok játékára épül, inkább a parancsnoki irányítószobák rivalizáló világát mutatja be, természetesen a csataterek minden poklát is megjelenítve. Akik ilyen filmeket kedvelnek, s nem is kevesen vannak, azok utólag is megnézhetik.
A címben szereplő, hosszú ideig nem tudni miért, a mozikban valójában nem vetített, de végre október 2-án mégis csak bemutatott új magyar- nemzetközi szuper történelmi filmet, a két ünnep között, december 29-én, 21 órai kezdéssel a Duna Tv viszont műsorra tűzi. Szokatlan, hogy mozi premier után három hónappal már, a mozi forgalmazók ilyen hamar átengedik, átengednek egy filmet sugárzásra a tévének. Még szokatlanabb, hogy ha valaki megakarja nézni ezt a filmet, – nem sokkal a premier után, – nem igazán talál sűrűn erre alkalmat. Ha rákeres erre a filmre a mozik vetítési időpontjánál, ezt találja a jegy.hu oldalon:
Jelenleg nincs aktuális előadás. Egy múltbeli eseményre kerestél. Kérjük, válogass aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében! Az oldalon elérhető utolsó előadás dátuma: 2025. október 10. péntek, 14:30
A döbbenet ellenére sem adtam fel, (mert másodszor is megakartam nézni), így nagy nehezen ráakadtam, hogy mégis egyetlen helyen, decemberben van két előadása a Pólus filmszínházban.
A filmről a következő írások, anyagok születtek:
„Az új magyar történelmi szuperprodukció nem az, aminek látszik”
„Még nem merjük elhinni, de úgy néz ki, tényleg eljut a mozikba a tatárjárásos szuperprodukció„
„Zavaros marhaságnak tűnik a giga költségvetésből készült tatárjárásos film”
Már hivatalos: október 2-án tényleg bemutatják a sztárokkal tűzdelt tatárjárásos filmet
„Tatárjárás: ezért vonultak ki valójában a mongolok Magyarországról – B. Szabó János”
„Meghódítják a magyar mozikat a mongolok? – 1242: A Nyugat kapujában kritika” (Benke Attila vitriolos szövege)
Mind ezek ellenére, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy „véletlenül” Balatonfüreden, egyetlen alkalommal október 7-én műsorra tűzték, amelyet így láthattam, nem kis örömömre. Véletlenül, ahogy írom, mert nem igen lehetett, nekem sem volt részem valamit is tudni magáról a filmről, hiszen semmiféle előzetesét, reklámját, recenzióját, de még hírét sem olvashattam sehol sem az ideig. Mostani kutakodásom során a Wikipédiara is eljutottam, ott meg ezt találtam;
kiváltképp azt a mozzanatot, amikor is IV. Béla rábeszélésére Batu kán felhagy az ország ostromával és hazamegy – felmerült az a vélemény is, hogy a film cselekményét az ötödik Orbán-kormány aktuálpolitikai eseményei befolyásolták.
Nohát? Ilyet még?
Meghökkentem a sorokon vice versa, úgy néz ki, hogy még valami magyarázatot is találhatok az előbbiekre? Miszerint nem kívánatos egyeseknek, hogy sokan lássák ezt a filmet? Ha valakinek mégis tudomására jut a létezése, akkor pedig kemény negatív kritikával lebeszélik, hogy ne nézze meg? Erre azután csattanós választ ad a köztévé, amikor a legjobb nézői műsoridőben a közel 3,7 milliárd forintért, a világsztárokkal készült, magyar – angol-mongol koprodukciót képernyőre tűzi. (Megfogadta a köz tv Benke Attila vitriolos kontra produktív javaslatát, amiben azt ajánlja, hogy a gyenge filmnek, – csak esetleg folytatásokban, – lehet ott a helye.)
Mindenkinek ajánlom megnézését. Nem vagyok hivatásszerűen filmkritikus, de azt gondolom, hogy a fenti „szakértők” közül sem mindegyik az, kiknek csak ilyen, és hasonló, negatív megnyilatkozásai vannak. Nekem nagyon tetszett a látott, és elgondolkodtatott, hogy minden esetleges irracionalizmus mellett is igaza van annak a kevés számú (7) kommentelőnek, (közülük egyik kritika-író), akik a mafab.hu oldalán viszont így „publikáltak”. Egy csokorra valót ebből is összegyűjtöttem;
„Nem hibátlan, de van benne szív” (2025.10.06.)
Az 1242- A Nyugat kapujában számomra egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor egy rég várt nagy történetet végre elmesélnek, csak néha máshová kerülnek a hangsúlyok, mint ahol szeretném. Tetszett, hogy nemcsak a kardcsattogásról szól, hanem arról is, milyen belső küzdelmeket élhetett át az ember egy olyan korban, amikor szó szerint a hit és a túlélés volt a tét. A látvány sokszor lenyűgözött, néha csak néztem, milyen szépen fényképezték meg a magyar tájakat. Ugyanakkor voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettem a fonalat, mintha a film egyszerre akarna eposz, lelki dráma és történelmi lecke lenni. Én jobban szeretem, ha egy történet hagy időt a karaktereknek kibontakozni, itt viszont néha túl gyorsan váltottak a hangulatok. A főszereplő alakja mégis megfogott, nem hős, hanem ember, aki próbál helytállni a lehetetlenben. Összességében nem hibátlan film, de valahogy mégis közel került hozzám. Látszik rajta a szándék, hogy mélyebbre menjen, és bár néha döcög, van benne lélek és ez az, amit a legtöbb nagyszabású produkcióból hiányolok.
Egy másik rövidebben, de pozitív hozzáállással közelít:
Őszintén szólva, nagyon izgalmas volt látni, hogy végre egy magyar film próbálkozik egy nagy dobással: Esztergom ostroma, mongol sereg, morális dráma. A látvány korrekt, a helyszínek hangulatosak, megvan az, hogy elvigyen valahova. Viszont a karakterek belső motivációja néha picit felületesnek érződött; Batu kán dilemmái jók, de nem mindig kapnak elég teret. Összességében: szép vállalkozás, hiányosságokkal együtt is megér egy mozit.
Végül egy hosszabb lélegzetűből, már igazán jó kritikának is beillő, az „Alternatív történelem óra mindenkinek” c. alattiból idézek:
A béke fontossága még mindig aktuális téma, és a legfontosabb dolog, amit el tudunk képzelni. Szerintem nincsen azzal semmi baj, hogy beleszőtték a történetbe a Pilis spirituális helyszíneit, ezzel kapott egy misztikumot, amely érdekessé tette a történetet… A zárójelenet során nagyon tetszett Özséb monológja, háttérben a Prédikálószék panorámájával. Aki eddig nem hallott a pálosokról, az most már fog.
Valószínűleg ezzel az ilyenfajta „béke fontosságával”, annak ilyen módon történő ábrázolásával van bajuk a „csőlátóknak”. Mert miről is van szó?
Az egymással is acsarkodó mongolok, világhódítói lehetőségeikkel továbbiakban nem élve, nagy uralkodójuk, Dzsingiszkán halála előtti, eddigi politikájától eltérő, immár megváltozott utolsó parancsát, „Érjétek el az Örök Tengert”, nem tudják értelmezni. Széthúzó vezéreik azt gondolják a folyamatos hódítás alatt, hogy majd csak a végén, az Atlanti óceán elérésekor, s csak ott ismerhetik meg ennek igazi jelentését. Ugyanakkor már itt, a Pilisben megvilágosodik a jelentés tartalma a sereg vezérének, Batu kánnak, a pálos Özséb szerzetes segítségével. Özséb nyomán, akinek korábban maga a legfőbb méltóság, papirusz tekercs formájában adta át a parancsot, halála előtt, ott jártakor. És Batu kán végre megérti, hogy az „Örök Tenger” nem jelent mást, mint az azonnali békét, s így kivonul az országból.
Nevetséges számon kérni a történelmi filmen a hitelességet, a film üzenetének mindenkori aktualitása a fontos, annak megfogalmazása, ábrázolása adja a művészfilm lényegét. Lásd: A Hunyadi c. filmsorozat alkotójának, Bán Mórnak a vendégei voltunk, a Hidegkúti Hírekben megjelent korábbi írásunkat.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
