A Grazioso Zeneszalon keretében Csévi Flóra (hegedű) és Benedekfi István (zongora) előadásával igazi tavaszias hangulatban volt részünk. Annál is inkább, merthogy a nagyszámú közönség Beethoven F-dúr (op. 24) Tavaszi néven közismert szonátáját, Brahms d-moll (op. 108) szonátáját és Hubay Jenő Pregiera című művét hallgathatta meg. A darabválasztás a művészek részéről kitűnően hatott, mindhárom zenei mű bár magas követelményeket támasztott az előadóművészek elé, ők a zenei kihívásoknak nemcsak megfeleltek, hanem májusi feltöltődést varázsoltak mindannyiunk szívébe.
Az elsőnél, Beethoven „Tavaszi” szonátájánál a beethoveni kamaramuzsikára jellemző kettősség egyértelműen megmutatkozott; vagyis a zongoraszonátákra jellemző, kísérletező kreativitás egyszerre volt jelen a szimfóniák eszköztárainak fölvillantásaival. Természetesen csak mérsékelt módon és formában, a műfajnak megfelelő tolmácsolásban. Ennek a hely mérete és adottsága is kedvezett, hiszen régen egy-egy duó, trió, kvartett, kvintett kisebb baráti társaságok részvételével szalonokban, otthonokban került megszólaltatásra. (A három nagy bécsi klasszikus legfiatalabbika, Beethoven kifejezetten szerette a kamarazenét, ezért is komponált többek között különböző hangszer összeállításokra; fúvós kamaradarabokat, zongoratriókat, gondonka-zongoraszonátákat, vonóstriókat, vonósnégyeseket is szerzett a hegedű-zongora szonáták mellett.) Az F-dúr szonátából most Csévi Flóra és Benedekfi István előadásából sugárzott a fiatalos jókedv. Pándi Marianne Hangversenykalauzából megtudhatjuk, hogy a műben sokszor csendül fel egy-egy madáréneket imitáló dallam, zenei részlet. Ilyen például rögtön az első tétel főtémája, ugyanakkor a melléktémája is, mely utóbbi „Carl Czerny Czerny tanúsága szerint valóban a madarak énekétől nyerte inspirációját.” Ezeket a dallamokat a művészek kifejezetten éneklően játszották. Ugyanakkor a zárótéma virtuóz motivikus jellegét is az eredeti zeneszerzői szándéknak eleget téve prezentálták. A madárhang természetesen a második tételből is többször kihallatszódott, a harmadik tételben a scherzo rész valódi játékként örvendeztetett meg bennünket ritmusaival (szinkópáival), a rondo zárótétel üde ragyogása pedig méltó befejezésül szolgált.
Az esten elhangzott második mű, a d-moll szonáta hegedűre és zongorára op. 108, mint ahogy már fentebb említettük Johannes Brahmstól származott. Így most ismét Pándi Marianne könyvéből idézve nézzük azon sorokat is; melyek a zeneszerzőt jellemezve Schumann tollával ekképpen fogalmazódtak meg; „…és eljött ez az ifjú, akinek bölcsőjénél gráciák és hősök álltak őrt… Hegedűszonáták és zongoranégyesek vonóshangszerekkel – mindegyik úgy különbözik a másiktól, minha nem is ugyanazon forrásból erednének… üdvözöljük őt, az erőteljes harcost.” Majd kicsivel később Pándi Marianne mindehhez azt is hozzáteszi, hogy Brahms „kamarazenei alkotása nem egy kis együttesre korlátozott zenei világkép szükségképpen egyoldalú kifejezése, hanem a monumentális hangzásvilágból leszűrt zeneiség megnyilatkozása, amely szűk keretei között a szimfonikus és vokális nagyformák mikrokozmoszát valósítja meg.” Ez azért is érdekes, mert Csévi Flóra és Benedekfi István interpretálásával az 1888-ban született mű első tételének kezdetekor valóban érzelemtől túlfűtött, szélesen ívelő, grandiózus dallamok hangzottak föl. Ugyanakkor a lírai hangvétel a melléktémában is folytatódott, természetesen egészen más zenei karaktert öltve. A második tételnél különösen érdemes volt megfigyelni a két hangszer közti dialógust. Milyen finoman adták egymásnak át a főszerepet. Ezek után egy sejtelmesen légies táncot hallhattunk, melybe egy kissé bele is borzongtunk… A befejező, szonátatétel zárótémájának impozáns korálszerű harmóniái méltóságteljes ünnepre hívtak mindannyiunkat, emlékeztetve bennünket a mű kezdetére.
Végül, de nem utolsó sorban a koncert záródarabjaként Hubay Jenőtől az olasz elnevezésű Preghierát, más néven Imát csodálhatta meg a hallgatóság. Az alkotás érdekességéhez pedig hozzátartozik, hogy Hubay feleségéhez intézett levelében Ave Mariaként aposztrofálta e művét. Ezt most a hegedűszólam nagyívű, éneklő dallama, s annak fohászszerű ária jellege variációsorozat kíséretében szépen érzékeltette is számunkra. Köszönjük a művészeknek a meghitt elmélyült pillanatokat utólag is, hogy a zene nyelvén elröpítettek bennünket egy olyan világba, ahonnan visszatérve szellemileg megújulva folytathatjuk mindennapjainkat.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
