Dávid László festészete és költészete

Dávid László vasutas családban nevelkedett. Egész életén keresztül a Landler Jenő Járműjavító Üzemben dolgozott. Ipari tanulóként kezdett, majd csoportirányítóként, később osztályvezetőként látta el feladatait nyugdíjba vonulásáig. Emellett folyamatosan fogékony volt a szép, a művészetek iránt. A mai napig is verseket, festményeket aktívan alkot. A Klebelsberg Kuno Emléktársaság oszlopos tagjaként sokat tesz a kultúra műveléséért. A tavalyi évben jelent meg Balladák és elbeszélő költemények címmel verses kötete, mely számos mély üzenettel teli. Ebből adunk közre most kettőt. Képei szintén nagyon elgondolkodtatóak, a sok ösvényt körbejárt hit letéteményesei.

Ballada vonaton

A szemed a szemed
Azok csak nevettek Neked.
A szíved, a szíved
Boldog lett Velem.

A vonat a vonat
Ő tudta merre megy
Csak mi nem!
Csak mi nem?

De mi hittük,
te tudtad,
Én mondtam Neked!

Boldognak lenni
Mindenhol lehet
Ha az ember
Igazán szeret!

Vigyázd Fiam…

Patak partján a meredélynek
felfelé hajtotta a vágy.
Vakmerően és lankadatlan
lépett, kopár szikla élen át!

Fent a szirten sas tanyázott.
Alatta zord mélység szaladt.
Férfi volt, ki felmászott.
És nem győzte le a rettenet!

Boldog volt Ő, mikor tiszta vágyán
ácsingózott kedvese.
S öléből vakon merített
sorsának boldog életet.

Hiába csüngött kedvesének
báján, s érte féltőn szeretett,
ingatag nőjének szívétől
a szerelem völgyében elesett.

Ő törékeny volt, arca szép
lelke gyöngéd és érzékeny,
parányi kezével könnyen
szét tört erős férfi szívet

Hunyt szemekkel, vakon élünk.
Balga ki jogot, s törvényt remél,
a sors karjától és asszonyoktól
kiktől szerencsét remélt.

Vigyázd Fiam az igazságot,
ki nem ellenség kardjába dőlt.
Egy férfiről szólt e hősi ének
akit legyőzött a rettenet!