Budapest, II. kerületéhez, még inkább Pesthidegkúthoz kötődik a múlt század két emblematikus nő alakja. Brunszvik Teréz grófnőben, az ország első kisdedóvójának megálmodóját tiszteljük. Slachta Margit, szerzetes nő volt pedig hazánk első női országgyűlési képviselője.
1920. március 25-én választották parlamenti képviselővé Magyarországon, Slachta Margitot, a Szociális Testvérek Társasága szerzetesrendjének az alapítóját.
A 36 éves korában megválasztott, első női képviselő politikai pályája semmilyen értelemben sem volt szokványos. A Szociális Testvérek Társasága elhivatott nők társulása volt, és a pártpolitikában való részvételt is lehetővé tette.
„Slachta Margit keresztényként a nő és férfi »egyformasága« helyett egyenjogúságuk megvalósításáért dolgozott, figyelve a nő családban betöltött sajátos hivatására is. Figyelmének középpontjában a gyermek-, nő- és családvédelem állt.” – áll Slachta Margit beszédei a magyar parlamentben c. kötet előszavában.
Pesthidegkúti házának egy részében nyilvános kápolnát rendezett be. Az 1933-ban, hívására Pesthidegkútra költözött Bozsik Pál prépost-plébánossal együtt kezdte meg az itteni egyházközség szervezését, majd gyűjtést kezdeményezett a Remetekertvárosi Szentlélek Templom felépítésére. 1942. június 29-én, szentelték fel a templomukat, templomunkat. Az egyházközség területén a mai napig is élnek Szociális Testvérek.
Slachta Margit Világnézeti Credójában ezeket a sorokat olvashatjuk;
Embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa.
Ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona.
Isten ellen nincs érvényes törvényhozás.
Az ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás.
Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar.
Földi hatalom meg nem tilthatja, amit Isten megenged.
Nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett.
(Részlet)
De eszembe jutnak Reményik Sándor sorai is;
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
/Részlet/
Brunszvik Teréz grófnő, a másik kimagasló női személyiség, aki tőlünk nem messze az ország első kisdedóvóját, – vagy ahogyan a naplójában nevezte, „kisgyermekiskoláját” (Kleinkinderschule), – alapította meg, az anyja, Brunszvikné Seeberg Anna krisztinavárosi bérházában. A mai Attila út és a Mikó utca sarkán lévő épületben nyitotta meg intézményét, de „anya- és mintaintézetnek” (Pflanz- und Musterschule) is nevezte.
„A nevelés tudomány is és művészet is. Az anyáknak előbb oktatásban kell részesülniök és gyakorlatra kell szert tenniök e művészet és tudomány terén mielőtt saját gyermekeiket emberré nevelhetnék. Különben a tudatlan és durva anya mindig csak vadócot fog nevelni….”, – olvashatjuk továbbá naplójában. Az intézmény másfél és hét év közötti kisgyermekeknek adott „menhelyet”, és a következő évben, 1829-ben már újabb óvodák megnyitása is követte az elsőt. Csak itt Budán, évfolyamonként összesen több, mint 300 gyermeklétszámot is elérve. A grófnő életében több mint 80 óvoda jött létre, később „játszó-iskoláknak” nevezték ezeket. Márai Sándor, aki egy ideig lakott az első kisdedóvót befogadó ház falai között, így ír erről; „ …..beláttam a szobákba, ahol ifjúságom egyik regényes esztendejét töltöttem. Igen, laktam az „Angyalkertben”, bár már nem voltam angyal………..A ház, ahol Beethoven szerelme, a széplelkű grófnő a budai gyermekeket tanítgatta illemre,……..”
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.