Hidegkúti Nyári Szabadegyetem – 1. rész

ERKÖLCS VAGY ETIKA? – MI IS AZ AZ ETIKA?

Ha egy művészeti alkotáshoz – legyen az zenei, vagy képző/vizuális művészeti vagy irodalmi – valamilyen formában közelebb szándékozunk kerülni, akkor igen bölcsen tesszük, ha előzőleg nem csak a műről, az alkotóművészről, az alkotás interpretációjáról, valamint a művel kapcsolatos egyéb körülményekről tájékozódunk, hanem arról is, hogy minderről ki tájékoztat, orientál minket.

Ez, mint definiálási és eszmetörténeti jelleggel indító, tisztázási igény merülhet fel bennünk.

Idén ősszel is, megrendezzük a KLEBELSBERG KUNO NAPOK 2022’-at.

A zenétől a képig, mint kommunikáció II.” címmel, 2022. november 11 – 13 között, a zenedrámától – a drámán, prózán és a lírán át – a képdrámáig, avagy a kortárs magyar művészeti alkotásokig a „Hit, Remény, Szeretet jegyében

szervezzük a művészeti/kulturális eseménysorozatot.

A rendezvénysorozaton kitüntetett figyelemmel szeretnénk megemlékezni, és így felhívni arra a figyelmüket, hogy száz évvel ezelőtt, 1922/23 fordulóján indult útjára a Napkelet konzervatív művészeti folyóirat Klebelsberg Kuno ösztönzésére és támogatásával.

Ebből az alkalomból„100 éves a Napkelet: Klebelsberg Kuno máig felejtésre ítélt folyóirata”címmel – emlékülést tartunk, tudományos – szakmai fórum keretében emlékezünk.

A több napos művészeti/kulturális esemény programjai, – illetve azon belül, immár hagyományainknak megfelelően a szakmai fórumon, művészetpedagógiai, művészetszociológiai, művészetpszichológiai, művészetfilozófiai/etikai kérdések, illetve témák – a klebelsbergi szellemi megközelítés – örökség jegyében születnek meg.

A Hidegkúti Hírekben jelentkező Hidegkúti Nyári Szabadegyetem gondolata pedig az ősszel megrendezésre kerülő szakmai fórum felvezetését szolgálja. Ugyanakkor bevalljuk (a nyári uborkaszezont kihasználva), hogy ennek során a tisztelt, és talán nem is kevésbé e területek iránt érdeklődő, kedves olvasóinkat meg szeretnénk ismertetni a Klebelsberg Emléktársaság évközi, előzetes szakmai munkájával is, összhangban a Társaság alapító okiratában foglaltakkal. A „Hidegkúti Nyári Szabadegyetem” keretében közreadott írások folytatásokban jelennek meg az „Erkölcs vagy etika? – Mi is az az etika?” – problematika, kérdések körbejárásával, mintegy a korabeli Napkelet konzervatív művészeti folyóirat szellemiségét is követve.

Elsőként a kérdések megválaszolásához, mármint ahhoz, hogy a következőkben hozzáfogjunk a fentiek értelmezéséhez, immár meg kell határoznunk a kezelhetőség és a felhasználhatóság érdekében, az elmélet és a gyakorlat szintjén is azt hogy; mi is az az etika? Mégpedig azért mert napjainkban, számtalan módon és formában érintjük, érintkezünk e kérdéssel, illetve problémakörrel, különösen a társadalompolitika világában.

Hiszen fontos azt látnunk, hogy először elméleti szinten kell magunkban tisztáznunk a jó alapelveit és az etika irányelveit ahhoz, hogy azok a gyakorlat síkján hasznosulni is tudjanak, melyek szerint alkalom adtán tudunk helyesen cselekedni. Minden szellemi örökség követésének, így a jónak, mint esztétikai/etikai iránynak a példakövetésére azért van szükség, azért van értelme, mert annak ismerete mindenki számára előnyös. A művészeti alkotások pedig tanító, nevelő célzat mellett születnek meg, a művészi indíték során.

Tehát; az etika a filozófiának az a része, amely az emberi cselekvés értékét tanulmányozza. Az ember meg akarja érteni a környezetéből jövő hatásokat, majd aszerint reagál ezekre, – cselekszik –, ahogy tudata azokat megértette és értékelte. Hogy mi teszi azonban a cselekvést értékessé? Mik a legértékesebb cselekvések ismertető jelei? Milyen elvek szerint kell eljárnunk, hogy megközelítsük a legértékesebb cselekvés eszményét? Ezekre a kérdésekre ad az etika módszertani, gyakorlati útmutatást, hogy a mindennapok útvesztőjében segítségünkre legyen önmagunk és embertársainkkal való kapcsolatunk jobbítására.

A tanácsok közül itt a legelején azt az általános tézist emeljük ki, miszerint; A cselekvés az egyén akaratának megnyilvánulása kell, hogy legyen!

Hogy az etikai tartalom az adott szituációban, a magatartásban, mennyiben van jelen, annak eldöntéséhez vizsgálni kell a cselekvés formáit. A cselekvésnek három formája van; szándékos, tudatos és céltudatos. Szándékos akkor, ha nincs külső vagy belső kényszer, mint indító ok. Tudatos akkor, ha az egyén tudja, hogy ő maga hajtja végre a tettet és annak következményéért felelős is (nem olyasmi történik vele, amiről nem tehet). Céltudatos, ha a cselekvő egyén saját akaratát hajtja végre egy cél érdekében. Cselekvésként ez, csak akkor értékelhető, ha az szándékos, tudatos és céltudatos.

Ha meg akarjuk állapítani, hogy a cselekvés etikus (erkölcsös) vagy etikátlan (erkölcstelen), akkor további vizsgálatot kell folytatnunk arra vonatkozóan, hogy mire irányul a cselekvés (a célról) és miért történik a cselekvés (az okáról). A cél az, amire akarati tevékenységünk irányul, amire törekszünk, amit meg akarunk valósítani. Az ok az, ami a cselekvést közvetlenül kiváltotta. Általános szabályként megjegyzendő, hogy a cselekvés kitűzött célja a végrehajtott tett akkor is értékes marad, ha nem sikerül megvalósítani a kitűzött célt!!!

Arisztotelész szerint az etikus cselekedet az, ami a jóra irányul: „a jó az, ami mindennek a célja.” Tehát; a cselekvés célja a jó megvalósítása. A jó pedig a léleknek erény szerinti tevékenységében nyilvánul meg. Az erény olyan lelki alkat, melynek folytán az ember nemcsak jóvá lesz, hanem tevékenységét jól is végzi (a lelki alkaton azt értjük, aminek folytán az érzelmekkel szemben helyesen vagy helytelenül viselkedünk). Platón négy sarkalatos erényt különböztet meg: bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség, melyek később az egész 2000 éves európai, görög-keresztény gondolkodást meghatározták. Ismeretes, hogy keresztény alapú európai kultúránk etikai gondolkodásában – mint ahogy azt Aquinói Szent Tamásnál fogjuk látni – a négy sarkalatos erény mellett domináns szereppel bír maga a hit megléte is.