Mondhatjuk, mostanában volt, amikor is a Bayer-show rendkívüli adásának utolsó harmadában a Fidesz két alapítója beszélgetésében elhangzott az, hogyha nem vigyázunk, akkor a Nyugat és hazai kiszolgálói („akik ilyennek születtek”- Orbán Viktor) újra kifosztják az országunkat. A műsorvezető azon felvetésére, hogy akkoriban hogyan voltak a Nyugattal kapcsolatosan oly nagyok az illúzióik, Orbán Viktor végül is, – ezt a magára is beismerő, – képpel festette le azt, a Nyugat „cserepes és vágott virágok” képével. Elmondta, ha nem marad a nemzeti kormány, akkor „ami az országunkra várna kifosztás szempontjából, az a szimpla kifosztása az országnak (következik- a szerk.), nem csak makroszinten, hanem egyenként…”. Azaz minden polgárt, személy szerint érintene, minden embert immár egyenként, illetve egyénként is.
Kifosztanák… A szó hallatán megdöbbentem, s új jelentést kapott Bogár László nem rég olvasott írása. Előkerestem Bogár László „Harmadik berendezkedés” cím alatt megjelent sorait, – a Magyar Nemzetben, 2026. március elején, – amelyet a Valóságipari Művek beszédes rovatában jelentetett meg, s amelyben azt járta körül, hogy;
„Magyarország rendszerváltáshoz kötődő vagyonvesztése nagyobb volt, mint a második világháború nyomán elszenvedett kár, és a nemzeti tulajdonban lévő vagyon ma nagyjából ugyanakkora, mint negyven évvel ezelőtt volt…. s mindmáig elmaradt az egységes átfogó nemzeti vagyonleltár megteremtése… Úgy vádolják tehát kölcsönösen egymást, hogy senki nem tud semmit, miközben feltehetőleg mindenki tud mindent….1980 és 2010 között harminc év alatt csak az offshore kilopott pénz 242 milliárd dollár volt 2010-es áron,”
Látható, hogy Bogár a vagyonvesztés, a kifosztás tekintetében másként szakaszol (1980 és 2010), nem a nagy rendszerváltások (Ferenc József, Horthy és Kádár nevével jelzett) történelmi időpontjaihoz köti a kifosztások kezdeteit és végpontjait, hanem az általa bevezetett „harmadik berendezkedés”, illetve a „berendezkedések” törvényszerűen mindig egymást ismétlődő fogalmi rendszeréhez. Annyira, hogy ezt nem csak a címmel emeli ki, hanem a félreértések elkerülésére, már ezt első mondatában így deklarálja;
„Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János nevéhez kötődő rendszerek, illetve berendezkedések (a kettő nem ugyanaz, de különbségük taglalására kicsit később térnék vissza) egyszer véget értek”
„Egyszer véget értek”. A látszólag odavetett pontatlan időszak behatárolását, – ezek után minden „erőfeszítésével”, – a már általa bevezetett berendezkedések és kifosztások összekapcsolásával mégis csak azonosítja, immár lehatárolja, hogy mely időszakról, (berendezkedésről) értekezik, mielőtt magának a „berendezkedés” fogalmának teljes kifejtésére térne rá;
„..furcsán hangzana az a kérdés, hogy mikor fog megbukni a rendszerváltás rendszere. Még mielőtt bárki félreértené, nem az elmúlt 16 év rendszeréről (helyesen berendezkedéséről!) beszélek, hanem a rendszerváltás 1989–90 óta fennálló rendszeréről.”
Tulajdonképpen a rendszerváltás rendszerének eddigi két, megelőző berendezkedését járja körül elsőként, mintegy felvezeti az elkövetkező harmadik berendezkedés időszakát, a törvényszerűen bekövetkező fosztogatási időszakot, amit a törvényszerűség bekövetkezésének ellenére mégis csak el lehetne kerülni, ha újra a nemzeti kormányra, a folytatásra szavaznak a választópolgárok. Lényegében a törvényszerűség bekövetkeztének halasztásaként látja a nemzeti kormány lehetséges győzelmét az április 12-i választással, a konzervatív oldal győzelmének ebbéli jelentőségét, fontosságát. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha Bogár „elmélete” igaz, akkor ki ne szavazná meg saját kifosztásának elodázását?
Pedig úgy néz ki, hogy Bogár elmélete a történelmi gyakorlatban mindig beigazolódott. A kifosztások mindig bekövetkeztek, a harmadik berendezkedések idején, amelyek mindig a fosztogatások ideje volt. Gondoljunk az első világháborút követően, a trianoni határon túlról érkező kisemmizett vagonlakóinkra, a második világháború után tömegesen kibombázott polgárainak életkörülményeire, a kis földjüktől megfosztott parasztjainkra, majd az erőszakos termelőszövetkezetekbe kényszerítésre, az ipari államosításra, a rendszerváltás rendszerének fordulóján, hajnalán a „spontán” privatizációra. Mindegyik, így vagy úgy, de az egyén kifosztása is volt.
S most Bogár és Orbán megint erről a „lehetőségről” beszél. Idézzük meg a Bogár szerinti, mindenkori fosztogatások előtti két berendezkedés általános ismérveit, a megelőző folyamatot;
„És akkor itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, ahol tisztázni kellene, hogy miért nem ugyanaz a rendszer és a berendezkedés. Ahogy Ferenc József, Horthy és Kádár nevéhez köthető rendszerek mindegyike három berendezkedést élt át,… most a rendszerváltás rendszere is belép történetének harmadik korszakába a választások után. Mind a négy rendszer struktúradinamikája lényegében ugyanarra a mintázatra épül. Az első korszak az adott világhatalmi státusz teljes elfogadása, és kíméletlen erőszak alkalmazása mindenkivel szemben, aki ezt vonakodott megtenni. A második korszak az „intézményes lázadás”, vagyis a globális hatalmi rendszerrel való óvatos szembeszegülés, alkudozás. És végül a harmadik, amikor kiderül, hogy a mindenkori birodalom csak azért „engedett” a második fázisban, hogy az ennek nyomán e fázisban gyarapodni képes lokalitást így fossza ki, vagyis a harmadik, egyben utolsó berendezkedés után jön a kikerülhetetlen bukás,..a rendszerváltás rendszerének példáján próbálom demonstrálni ezeket a jelek szerint minden rendszerben ismétlődő mintázatokat, .. a rendszerváltás rendszere harmadik berendezkedésének létrehozása elkerülhetetlennek látszik.”
De, hogy e harmadik berendezkedés kezdete tehát mikor indul, s mivel indul, főleg mikortól van a végjáték, a fosztogatás, s a „kikerülhetetlen bukás” …, azt próbáljuk meg minél tovább elodázni. – Legalább is én ezt hámoztam ki Bogár írásából. Véleményem szerint, erre próbálja felhívni a figyelmet Orbán is, Bogár is, hogy mi is az áprilisi választás tétje. Ilyen megvilágításban döbbentem rá a lényegre, a politikai esszé elolvasásakor, a Bayer showban hallottak során, hogy az egyén kifosztása is be fog következni. Nem hívén fülemnek, szememnek, tovább kutakodtam.
Bogár szintén a közelmúltban közzétett egyik podcastjéban „Nemzeti katasztrófa következhet – Civilek Podcast” címmel szintén hasonlóakat hallottam egy kissé más kontextusban, megközelítésben, s ez megerősített abban, hogy jól értelmeztem a fentieket. Elmondja, hogy ma a globális világ kiszolgálói a vagyon 80 %-át uralják, ez a népesség 5 %-át jelenti, viszont a vagyon 5 %-át a népesség 80 %- a,- ezek nem mások, mint a vesztesek, s a matematika szerint is, – a maradék népesség, a polgári értelmiség, a 15 %, a 15 %-ot birtokolja. E számsor mellett, azt is elmondja, hogy a középső 15 % az a polgári réteg, amely mindenkor meghatározza, eldönti a mindenkori politikai berendezkedést, az ország sorsát. A nagy kérdés, hogy szövetséget tud–e kötni az emberiség saját magán belül és a két vagyoni helyzetben lévő réteg, – a vagyoni különbségek ellenére és ellenében, – a nemzeti-és egyéni katasztrófa elkerülésének érdekében, vagy folytatja a már megkezdett katasztrófához vezető útját. Tehát ez elsősorban a 15 % -on belül lévők viselkedésétől függ. Ha „deklarálják” egymással azt, hogy a jelenlegi helyüket elfogadják, például úgy érzik, meg tudják – e tartani azt, s nem félnek attól, hogy nem kerülnek semmilyen formában a 80 %-os többségbe, avagy viszont nem harcolnak azért sem, hogy az 5 % – sok közé kerüljenek. Ha mindenki harcol mindenkivel, ráadásul még saját magával is, akkor a „negyedik, a körön kívül lévő” már könnyedén fosztogatásba kezdhet majd, mert az egymás elleni harcban kifáradtak teljes körében erre majd nagy lehetősége nyílik, s ez az egyéneket, egyenként, de mindenkit katasztrófába sodor. A háborúellenes újabb szövetséget meg kell kötni, létre kell hoznunk, hogy mindezt elkerüljük.
Bogár felidézi, az 1993-ban Antal és Kohl találkozón történteket, amelyen személyesen ő is részt vett. A találkozó után Antal azt mondta neki, hogy azért hal meg, mert csalódott Nyugatban. Szó szerint Antal ezt mondta neki: „most azt kell látnom, hogy ócska, cinikus, gátlástalan, hullarabló az a Nyugat” – amiben 10 éves kora óta feltétel nélkül hitt. Ma már ettől csak az a különbség, hogy Nyugat –Európa maga is a katasztrófa felé sodródik, ebből kellene, hogy kimaradjunk.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
