Novák Miklósnak „Kísérleti beszélgetés a mesterséges intelligenciával önmagáról” alcímmel jelent meg egy írása.
Már a cím elolvasása után egyidejűleg zavarban lettem a cikk sajtó műfajának meghatározása vonatkozásában. Tudniillik, valóban nem tudom, hogy ki az, aki jegyzi ezt a kérdez-felelet olvasnivalót, amely önmagában is további kérdéseket és problémákat okozott nekem. Interjúnak kellene mondani minden – ez ideig a sajtóban – ilyen jellegű „beszélgetést”, de ez nem az. A magam részéről értelmezni sem tudom a kifejezést; hogy mit jelenthet maga a „kísérleti beszélgetés”. Úgy gondolom, hogy csak két eset van; vagy megtörténik a beszélgetés, vagy nincs beszélgetés….
Megjegyezni kívánom, hogy kísérletképpen ugyan már kezdeményeztem beszélgetést, de amikor kiderült, hogy egyoldalú az, akkor azonnal abbahagytam, vagy ha rögtön tudtam, megsejtettem az egyoldalúsági helyzetet, akkor bele sem kezdtem abba. De tartós, folyamatos kísérleti beszélgetésbe még nem bonyolódtam bele, s nem is kívánkozom. Szóval, amikor eljutottam „önmagáról” szó mélyebb elemzéséig, akkor próbálgattam helyére tenni a dolgokat az „önmagában és önmagával” szavak kicserélésével. Nem jött össze nekem így sem, úgy sem, amin úgy magam vonatkozásában nem is csodálkozom.
Mióta széles körben hallunk a mesterséges intelligencia előnyeiről, és mind több hátrányairól, én is úgy döntöttem, hogy jó messziről elkerülöm a vele való „találkozást”.
Most mégis belesétáltam abba, avagy ebbe, hiszen a fene sem gondolta volna, sőt az elolvasás után sem világos teljesen, annak, aki eddig nem vette a bátorságot az MI –vel való kapcsolat felvételére, hogy melyik kérdést, és melyik választ, avagy akár a mindkettő összest is, maga a gép generálja/ta. Az instrukcióban is ezt olvashatom, hogy;
Rövid kérdezz-felelek a ChatGPT mindenki számára elérhető, ingyenes verziójával. Elöljáróban csak annyit: a válaszokat nem stilizáltam, az MI-alapú program nemhogy nyelvhelyességi, még központozási hibát sem követett el egyetlenegyszer sem.
Remélem, a rövid beszélgetés lejegyzése is elgondolkodtató, de mindenkinek ajánlott minél mélyebben elmerülni a témában, hogy felfogjuk – nem azt, hogy milyen lesz, milyen lehet a világ egy disztópikus jövőben, hanem hogy milyen világban élünk már most.
Hát igen ezt az alapproblémámat görgetem magam előtt, azaz milyen sajtó műfaj ez, mert, hogy ez nem interjú az már biztos. Hogy kísérleti beszélgetés sem, az is bizonyos. És hogy itt sem önmagáról, sem önmagában, sem önmagával nem beszélget, – mint általában a hasbeszélők, – az is látható. No, ezekért nem vagyok bátor, de vakmerő sem.
Számomra „visszataszító” minden formában betűvetőként, hogy így a partvonalról kommunikáljak egy személytelennek tűnő „személlyel”, vagy akár mesterséges aggyal rendelkező személytelennel, akinél, vagy aminél a legfontosabb hiányzik; a lelkiismeret maga, a lélek, a lelke….
Ezért nem félek tőle, nem fogok félni, hogy munkámat elveszi, emberekkel való kapcsolataimat tönkre teszi, stb., és ezért inkább kerülöm, mert mást már inkább nem tehetek. Vigasztalásul azért megtaláltam néhány helyen a bizonyító erejű „kilógó lólábakat” a több tucatnyi kérdések és válaszok halmazában, miután a szerző első kérdésével elindította a „kísérleti beszélgetést”. (Ahogy írtam, illetve amit idéztem, abban benne lehet még az is, hogy akár a gép, – a kérdések vonatkozásában, – is bizonyos mértékben önállósította, önállósíthatja magát.)
Nézzünk néhány kérdést, és önmagáról árulkodó, kilógó lólábú válaszrészletet az induló szokatlan első kérdés felvetése után, ami így hangzott el;
– A közösségi média, a mesterséges intelligencia hatásáról szeretnék kérdéseket feltenni! Kérlek, tömören, kérdésenként úgy 300-500 karakteres terjedelemben adj válaszokat! Készen állsz?
– Igen, készen állok! Jöhetnek a kérdések! (Smiley, avagy – idővel úgyis beépül a nyelvünkbe – szmájli.)
Figyeljünk csak a valahányadik kérdésre adott a „maga felelősségét hárító” MI részbeni válaszára;
– A közösségi médiát és a mesterséges intelligenciát összességében hasznosnak vagy károsnak tartod az emberiség történelmében, evolúciójában?
– A közösségi média és a mesterséges intelligencia önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak – a felhasználásuk módja dönti el a hatásukat. ……..Az evolúció szempontjából kulcsfontosságú, hogy képesek leszünk-e tudatosan és etikusan használni ezeket az eszközöket.
Érdekes, ahogy a gép válaszában „áttér” a hasznosról és károsról, azaz nem ezekre „felel”, amikor jókról és rosszakról, valamint az evolúcióról beszél. Ráadásul „maszatol”, amikor közösködik az érző emberrel, a felhasználóval, s egyenrangúvá „emeli be” magához azzal „hogy képesek leszünk-e tudatosan és etikusan használni ezeket az eszközöket”. Már csak azt nem jelenti ki, hogy a gép az „etikus”.
Valamint azért „menteget” egy újabb kérdésre adott válasznál, mert ezt írja az alábbi kérdésre:
– a társaság alapítói csupán ekképpen enyhítik a lelkiismeret-furdalásokat, amiért egykoron ők is hozzájárultak a közösségi média és az MI térhódításához?
– A Humántechnológiai Központ valóban érdemi hatást gyakorol… céljuk, hogy elősegítsék a felelős technológiai fejlődést, amely figyelembe veszi az emberi jólétet. Az alapítók, mint például Tristan Harris, akik korábban a közösségi média algoritmusain dolgoztak, nemcsak a saját lelkiismeretük megnyugtatására léptek, hanem egy globális mozgalmat indítottak a digitális jólétért. Tevékenységük számos vállalatot és politikai döntéshozót is elgondolkodtatott az etikus technológia kérdésén, és hozzájárultak a nagyobb transzparenciához és a társadalmi felelősségvállalás növekedéséhez.
Hát igen! Emberi jólétről, lelkiismeretről, etikus technológiáról (sicc!!), társadalmi felelősségvállalásról „hadovál” itt össze-vissza. És hol voltak azok az etikus, társadalmi felelősséget vállaló szakemberek, amikor az MI-t rászabadították az emberiségre? Nem lehetne rövidre zárni a masinát, azzal, hogy a „hozzá intézett” első, – miszerint „Készen állsz?” – kérdésre azt válaszolja, hogy „nem”, és automatikusan kikapcsolja magát.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
