A Danubia Zenekar zenei életéről II.

Szomszédunk; Ács Péter

Az Danubia Zenekar ügyvezetőjével beszélgettünk a zene érzelmet közvetítő erejéről, az együttes életéről, weboldalukról és programjaikról. Ács Péter, Pesthidegkút lokálpatriótája a minőséget tartja a legfontosabbnak a zenei előadóművészet terén. Ezt bizonyította az idei pesthidegkúti Nyári Fesztivál keretében ütő együttesük színpadra varázsolt produkciója is.

4. A műsorkínálatban szerepelnek gyerekprogramok is. A „Kalandra fül” bérlet sorozat keretében a gyermekeket szeretnétek megszólítani. A zenekar karmestere, Hámori Máté szívügye a tehetséggondozás, és az utánpótlás nevelés. Eddig hogyan vontátok be a kicsiket és az ifjúságot ebbe a csodálatos világba? Milyen interaktív, vagy egyéb módszereket alkalmaztatok a zenei élmény átadásakor, közvetítésekor?

Nem titkolt célunk, hogy ne csak a gyerekekhez szóljunk, hanem a családokhoz is. Így nemcsak megtaláltuk, hanem meg is irattatuk azokat a műveket, amelyek az egész családot megszólíthatják. Vegyük például Haydn: A patikus című egy felvonásos kis operáját! Manapság ezt már nem lehet eredeti szövegével, díszletével, jelmezeivel előadni. A mester zenéjéhez hozzá mi nem nyúltunk, de a szöveget, kellékeket, jelmezeket tekintve már 2022-t kell képviselnünk ahhoz, hogy a gyerekeket és a szülőket egyaránt lekössük. Vagyis erősen aktualizálnunk kellett. Más esetekben viszont mi irattatuk a zenéket is, melyek témáit mindennapi életünkből merítettük.

Említett sorozatunkhoz kötődött – farsang környékén – a 2 napos „Kalandra fül” fesztiválunk, melynek keretében az általunk összegyűjtött ifjúsági előadásainkat kétszer négy előadás formájában mutattuk be. Ilyenkor egész nap kézműves foglalkozások, mesefelolvasások, hangszersimogatók, kisebb kamaratermi előadások is látogatható voltak. Gyermekprogramjainkon a nézőtér székeit rendszeresen kiürítettük és szőnyegeket fektettünk le, melyekre a családok kényelmesen leülhettek. Volt olyan előadás is, amikor a gyerekek közvetlenül a zenészek között is helyet foglalhattak, ez egyfajta módja a figyelem folyamatos fenntartásának. Sőt, gyakran a gyerekek voltak a főszereplők, mivel vezényelhettek is, kipróbálásképpen, avagy ütőhangszereken játszhattak, máskor lámpákkal megvilágíthatták az éppen megszólaló hangszereket. Igyekeztünk a történetmesélésbe is bevonni őket. Mindenre van/lenne lehetőség, amire a gyerekek kíváncsiak, hogy a kulisszák mögé lássanak. Sajnos nem tudjuk, hogyan fognak alakulni a jövőben a dolgok, az infláció, az energia válság, az állami és egyéb támogatások szűkössége következtében.

5. Az iskolákban is voltak eddig kihelyezett előadásaitok, tanítási alkalmaitok. Milyen segítséget tudtatok adni az ottani pedagógusoknak, tanulóknak, akár a motiváció terén?

Az iskolai ének-zeneoktatás a másik szívügyünk, társadalmi szerepvállalásnak tekintjük. „ÉNekÚt” című weboldalunk kimondottan az általános iskolai énekoktatást segíti. A Nemzeti Alaptantervvel összhangban óravázlatokkal együtt összeállítottunk egy tanrendet, mely videókkal, magyarázó szövegekkel, bejátszásokkal, látványos képekkel a honlapunkon megtalálható. Jelenleg 13 iskola teszteli országosan. Reményeink szerint ez a tanév második felére országosan is elérhetővé válik. Mivel ezért nem szeretnénk pénzt kérni az iskoláktól, nekünk kell megtalálnunk azt, hogy hogyan tudjuk professzionálisan ingyen üzemeltetni. Komoly informatikai háttérbázisra van szükségünk ahhoz, hogy a rendszer akár 50-60 iskolában is egyszerre tudjon működni.

Emellett a projekt mellett pedig, most már 10 évre tekintenek vissza a tornatermi koncertjeink. Mi a magunk részéről a helyszínekre sohasem kamarazenekari, hanem mindig szimfonikus zenekari műveket vittünk, amelyek természetesen koncerttermekre lettek kitalálva. Operaénekesekkel együtt a jelmezek, kellékek, díszletek is jöttek velünk. Nagyon sok visszahívó helyünk van vidéken is, és Budapesten is egyaránt. Sokkal nagyobb az igény ezekre a koncertekre, mint amennyit mi tudtunk biztosítani. Közösségi szolgálatunkat nívódíjjal jutalmazták.

6. Egészen speciális területeken is igyekeztetek „a jót” a zenével közvetíteni, illetve közvetlenül jót cselekedni. Beethoven-projektetek keretében a süket-hallássérült embertársainkat bevontátok a zenei együttes közösségébe. A nehézségek hogyan küzdhetők le?

Beethoven projektünk süket és hallássérült társainknak szánt sorozat.

Legegyszerűbb mód a lufi, melyen keresztül az ember nagyon jól érzi a kezével a rezgéseket, ha zenét hall. Léteznek speciális akusztikus hangszórók, amelyekre rá lehet ülni, feküdni. Az ismeretes, hogy egyes érzékszerveik (pl.: tapintás) sokkal kifinomultabbak egészséges társaikénál. Így sokan mezítláb jöttek koncertet hallgatni. Valaki beült és megfogta az üstdobnak, az ütős hangszernek, vagy a nagybőgőnek az oldalát. Talán ezen projektünk érinti meg leginkább az embereket.

Volt olyan gyerek nálunk, aki egyáltalán semmit sem hallott, de mégis megérezte a zenét. A rezgés és a hangulat olyan meghatóan adódott össze képzeletében, hogy egy új világ nyílt ki számára. Ez a zenészek számára is olyan élményt adott, amelyet nehéz volt könnyek nélkül megélni.

Ezzel párhuzamosan másik sorozatunk a „Máltai Szimfónia”, amelyet a Máltai Szeretetszolgálattal közösen csináltunk, s a zene mögé társadalmi felzárkóztató programot is szerveztünk. Zenetanárok elmaradott településekre jártak le, s invitálták az ottani diákokat zeneórára. Valaki kanállal, valaki hegedűvel, cimbalommal, gitárral „csatlakozott”. A Máltai Szeretetszolgálat megbízásából tanító pedagógusok segítségével kis csoportokban összeállítottuk a műveket, majd a Zeneakadémián a nagy koncertek előtt adtuk elő ezeket. Nagyon fontos, hogy olyan alkotásokat írattunk számukra, amelyek az ő érdeklődésüket, kultúrájukat is tükrözték. Ezek zenei mixek voltak, amelyekben benne voltak az ő zenei világuk, és az esti koncertekből származó motívumok is. Ezeket a darabokat házi zeneszerzőnk mindig nagy lelkesedéssel és profizmussal készítette el különböző hangszerekre, hangszerekből, melyek méltóak voltak a Zeneakadémia színpadához. Négy ilyen jellegű nagy koncertet adtunk eddig.

Ezt vagy szívvel-lélekkel, profin csinálja az ember, vagy nem szabad csinálni.

A Klebelsberg Emléktársaság szerette volna felléptetni a Danubia Zenekart a novemberi Klebelsberg Napokon, de sajnos most ez nem sikerült, de bízzunk abban, hogy jövőre kedvezőbbé válnak az anyagi erőforrások.