Korábban a „művészeti jelenség” és más, egyéb „jelenségek” különbözőségéről „A KONCERTRE MINDEN JEGY ELKELT!” – ANDRÉ RIEU „jelenség” címmel írtunk, így most a folytatásban abból is idézünk;
Míg az emberi egohoz kötődő érzelmek csak időlegesek, „lecsillapodnak”, elmúlnak, addig az örömre, annak megszerzésére, az élmény újbóli és újbóli folyamatos átélésére emlékezünk, arra állandóan, tudat alatt is vágyakozunk, és újból, és újból azt meg is teremtjük magunknak.
Akkor elsősorban azt körvonalaztuk, hogy a „»jelenség« megszületésének legfőbb tényezője az az érzelmi ráhatás, ami nagy erővel hatja át, mozgatja meg az embereket. Ez különböző területeken más és más,” illetve a gyakorlatban jártuk körbe – a jó értelemben vett – „az emberi psziché manipulálását” André Rieu művészetét elemezve.
André Rieu koncertjein a művész káprázatos színpadi karizmája mellett a közönség vidám, közvetlen bevonódását is tapasztalhatjuk. Míg a világ legismertebb pop és rock előadói is megirigyelhetik Rieu turnéinak sikerességét (komolyzenei –szerk.) előadások szempontjából, addig a koncertélmény vizuális gazdagsága is lenyűgözi a nézőt. A koncertek kezdeténél André és zenekara (gyakran –szerk.) a nézők között vonul (be, majd teljes természetességgel hangszereikkel együtt –szerk.) a színpadra lépnek fel, ahol a látványos jelmezek és az óriási háttérképernyő, amely minden egyes darabhoz különleges vizuális élményt kínál, együtt egy varázslatos estét alkotnak az egész család számára……….. André Rieu nem csak egy estére szól. Ő egy életre szól.
– olvashatjuk tovább a propaganda anyagában.
Újfent leírhatjuk ismét, hogy a reklám „minden egyes betűje igaz, és bizony tű pontosan az igazságot tartalmazza. A jegy vásárlója nem vesz zsákbamacskát,……….”, ha még időben vásárolta, vásárolja meg jegyét. Egyébként Budapesten lesz a 14. koncertje ebben az évben, két nappal előbb Pozsonyban szerepelnek, egy héttel később már Zágrábban lépnek fel, egyfajta „ráadásként” a nyári szabadtéri programjaik után, a kisebb zárt befogadású őszi helyszíneken. Az őszi budapesti, zágrábi fellépések megvalósulásába az a meggondolás is szerepet játszhatott, hogy a művész valószínűleg minden hívásnak eleget kíván tenni. Mert gondoljunk csak bele abba, hogy Rieu a „folyamatos piaci jelenléttel” hány száz embernek, művésznek, kiszolgáló személyzetének ad állandó, biztos munkát, kenyeret…
Csak az igazi, a magas színvonalú esztétikai minőség, és élmény mellett lehet a művészet, kultúra folyamatos anyagi erőforrás is, sok ember számára megélhetés, akkor, amikor az emberek újra és újra megfizetik a már számukra ismert, korábban már átélt élményt……
Nézzünk végig legalább kettő régóta, most is fennlévő, YouTube-n látható filmjén! Nem bánjuk meg! Ezek igazolásul is szolgálhatnak a korábban leírtakra, s az alábbi elemzésünkre. A legnagyobb látványosságot kétségtelenül a bécsi vendégszereplésről készült monstre film során élvezhetjük, csak irigykedhetünk, hogy azon személyesen nem vehettünk részt. Benne van minden ezerszeresen! A bevonulás korabeli kosztümös jelmezekben, hintókon, Ferenc József és Sissi korát megidézve kezdődik, de nem marad el a filmben a szokásos városlátogatás, a látnivalók bemutatása Rieu idegenvezetésével sem, valamint magyarázatot szolgáltat arra is, hogy zenekarát miért kedvenc zeneszerzőjéről, Johann Straussról nevezte el.
Nem a teljesség igényével, de kiválogattunk a YouTube-n lévő koncertjeiből néhányat, mindegyik koncertje más-más jellegű, de a helyszínek mindig rányomják hangulatukat a zenekar előadni kívánt műsorára. A Bahrainben forgatott film a kelet varázsát hozza elénk, a maastrichti felvétel kitüntetett igényességgel készült, hiszen Maastricht Rieu szülővárosa, a vrijthofi film Hollandián át Észak – Nyugat Európa világát is bemutatja a zenéjén keresztül, a legnépszerűbb operaáriák mellett. A Velencéről szóló önmagáért beszél az ismert világhírű olasz melódiákkal. Egyedülálló keresztmetszetet ad a művészről az André Rieu film című alkotás, Vangelis „A paradicsom meghódításának” a muzsikájától kezdve a világ minden tájáról csipegetve. André Rieu azonban a közel jövőre nézve is „nagyon figyelmes”, a november 9-re meghirdetett budapesti koncertjére már készített egy promóciós anyagot, amelyen – „tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom”- magyarul is megszólal, és a nagyközönséget hívja a találkozásra.
Nem sajnáltuk az időt, s „kockáról kockára” elemeztük ki sikerének titkát, – nevezetesen az André Rieu „jelenség” hatásmechanizmusát, – a már említett „Üdvözlet a világomban. Úton” c. koncertfilmen keresztül. Tettük ezt csak a vizualitásra koncentrálva, amely természetesen egy zenés film esetében meglehetősen szokatlan. Ez a „módszertan” – azaz mondhatnánk az elnémítás, a zenei hanganyag kiszűrése, – tette lehetővé azt, hogy csak a képi megjelenésre „fókuszáljunk”, annak is legmagasabb szintű kivitelezésére. Íme elemzésünk!
Az „Üdvözlet a világomban. Úton” c. koncertfilm is a szokásos jókedvű, látványos, túlmozgásos megérkezéssel, a bevonulással kezdődik, majd a városlátogatással, ismeretterjesztéssel folytatódik, tudva hogy a közönség azonnali megnyerése ezzel teljes mértékben biztosított, hiszen minden városlakó így vagy úgy, de büszke lakóhelyének nevezetességeire, maga is szívesen kalauzolja a vendéget. Ha ezt egy világhírű művész teszi, akkor még inkább jó néven veszi mindezt. Az utcaképek bemutatásával mintha egy dokumentum – úti filmet látnánk, ezen műfajt önmagában is sokan szeretik, pláne, ha az invitálás még olyan kedves, mint Rieué. Azután egy mozdulattal a kamera benti, zenei próbákra fókuszál, ahogy a karmester instrukciókat ad zenekarának, kielégítve az „intim-pistáskodási” vágyunkat is. Boldogan mesél és mesél, a közönségeivel szóló barátságairól, arról a személyes fantasztikus érzésekről, amelyeket neki és csapatának jelent a munkájuk; „szerencsések vagyunk” – mondja, meginterjúvolva művésztársait is. Egy csipetnyi jégbalettet is bevág, hogy lehűtse a már felforrósodott várakozásokat, valamint adagol, adagol, amikor elmeséli, hogy egy művésznek kellemetlen pillanatai is vannak, ha jégen állva, nyári cipőben kell kísérnie a jégtáncosokat. Egy percre sem hagyja a nézőt story nélkül……megtapsolva a másik művészpárt is a jégen, kifejezve elismerését a társművészetek iránt, sugallva szerénységét is…… kijelentve , hogy a turnézás az élete, és sohasem fogják abbahagyni. Az említett filmrészlet különben az egyik bécsi fellépésük során készült. A következő képeket már Argentínában forgatták, ahol már a történelem került a középpontba. Az argentinok a néhai Eva Peron elnök asszonyra mindig szívesen emlékeznek, így az Evita rockopera dallamai „kötelezően” fel is csendülnek a felvételen, mivel Rieu közönségének ezen „történelmi érzelmeit” jól ismeri. Ugyanakkor természetesen a helyi muzsika sem hiányozhat, az argentin tangók beharangozása után, a 10 méteres alpesi kürtök becipelésével kezdődik a délutáni szabadtéri monstre koncert. Rieu mindig hegedűvel vezényel, ezzel is közvetlen kontaktus tartva a közönségével, (lám ő is dolgozik, zenél, nem csak dirigál), gyakran táncol is, ugrál is hozzá, bizonyítva, hogy maga is átéli munkája, a zenélés közvetlen örömét. A számok között hosszan beszél, narrátor szerepet is felvállal, s gyakran a humort is, – a stand up comedy egyszemélyes műfaját is, – megjelenteti. Ilyenkor a hallgatóságról ábrázoló közelképekkel az arcokra kiülő jókedv „dokumentálva” van. Máskor a film operatőre a csodálkozás, a meglepetés, stb. megannyi megjelenésével operál. Ezekkel a vágóképekkel is fokozzák azt, hogy teljes mértékben képes lekötni közönségét. A színpad közeli képek a szereplőkről és róla, nem szól másról, mint, hogy „mi vagyunk a világ legboldogabb emberei, mert azt csináljuk, amit szeretünk”, amit gyakran hangoztat is. De alkalmanként meg is sirattat mindenkit; a bölcsődallal, avagy az Ave Mariával, amint elárulja, hogy az a kedvence. Áhítat a szemekben……a művészeti hatás legjobb, legnemesebb tolmácsolásával. Később Isztambulban járva a családjáról mesél, beavatva magánéletébe, amelyet rajongói különösen honorálnak. De elmondja azt is, hogy nagycsalád az övéké, mert az egész zenekara, csapata, mindenki mindenkivel ebbe a nagycsaládba tartozik, a közösség csodás erejét érzékeltetve. A záróképek nem is lehetnek mások, mint hogy a hallgatóság felállva a sorok között, együtt összekapaszkodva ringatózik, mosolyog, önfeledten táncol. A befejező Radetczky indulóra színes lufikat engednek fel az esti égboltra, szimbolizálva a felhőtlen felszabadulás érzését.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
