Erre nincsenek szavak…itt hagyott minket Szabibá, a Bölcs Moha. Megrendülten tudatjuk az összes Illés Klubossal és zeneszerző emberrel, Szörényi Szabolcs eltávozott az Égi zenekarba. Emlékét sosem felejtjük! Őszinte részvétünk a Családjának!
– írta az Illés KluBOSCHok Baráti Köre.
Hidegkút elköszön és személy szerint én is búcsúzom Szabolcstól, itt a „falunk szélén lakott”.
Jó húsz éve annak, hogy az akkori Hidegkúti Híreknek címlapos nagy interjúját „készítettük együtt”, miközben felhőtlenül játszottunk modellvasúti terepasztalán, háza alagsorában. 60. születésnapján, – amit a Kárpátia étteremben ünnepelt, az én ösztönzésemre, – az ünnepi torta első szeletét édesanyjának vitte. Csendben megjegyzem, hogy feleségemmel történt megismerkedésemet is az Illés együttesnek köszönhetem, aminek van vagy több, mint félszáz éve…..És azóta szomorúan búcsúztam el Illés Lajostól is, e lap hasábjain. Felejthetetlenek azok a napok, amikor utolsó nagy koncertjükre itt Hidegkúton a Klebelsberg Kultúrkúriában készültek, – a főpróba is itt a nagyszínpadon volt, – és mindennap ezen idő alatt, a próbáik idején azokat végig hallgatva, sokszor találkozhattam velük. Isten veled Szabolcs!…..és mindent köszönök!
írta: Erdősi Károly
x
Olyan ez, mint Haydn 45. fisz-moll Búcsú szimfóniája… Egy-egy zenész feláll, meghajol a közönség előtt még utoljára, és kivonul a koncertteremből… Most Szörényi Szabolcs tette le a gitárt. Ám, amikor egy-egy zenész, letéve hangszerét kivonul a teremből, magával visz valamit belőlünk… de amennyit elvisz, annyit hagy is.
Önmagából, abból a kincsből, amellyel élete során elárasztotta azt a generációt, amely lassan hallgatóként, közönségként, barátként is elhagyja a koncerttermet. Hiszen, együtt voltunk a kezdetektől a mesterekkel, és a mi szívünket, lelkünket, érzelmeinket és elköteleződésünket az ő zenéjük is acélozta. A népzenei motívumok, az előadásmód, a hangszerelések és a dalszövegek mind-mind muníciót jelentettek a számunkra. S ahogy ők búcsút intenek, mi is érezzük, hogy bár a muníció még ott van velünk, de az erőnk fogy, s lassan átadni sincs kinek azokat az erényeket, azt az érzésvilágot, amely egyfajta igazságot akart, és hitt is benne. Ám, csak egy álom volt az egész, hiszen a világ megcsalta azt a generációt, azokat a generációkat, akik az Illés és a Fonográf zenéjére, zenéje által szerették meg a népzenét, az értékes gondolatokban elmélyülve váltak igaz magyarokká, emberekké… Most itt állunk, s könnyes szemmel nézünk a távozó zenész után, aki letéve gitárját, búcsút intett. És lassan mi is készülődünk, hiszen a mi koncertünk is befejeződik. Az utolsó tételeket éljük…
Itt-ott még fel-felhangzik egy-egy szeretett régi nóta, s olykor pár fiatal is csatlakozik, mert a nagyapa, apa, sokat hallgatta velük ezeket a lelki, szellemi csodákat. Fiatalságunk nagy koncertjének a tételeit.
Ma más világ van. Nincsenek csodák, nincsenek, vagy csak ritkán fordulnak elő értékes dalszövegek, és a hangszerelést sem a tudásban rejlő harmónia teremti meg.
Szörényi Szabolcs a képzeletbeli Esterházy kastélyban ma letette a gitárt, mert az Ő szólama megszűnt… és minket is figyelmeztet: Adjuk át, amit tudunk, amit megjegyeztünk a dallamokból azoknak, akik igénylik, akik tudni és élni akarják azt a tiszta szellemiséget, amelyet ő is igyekezett nekünk átadni tehetségével, tudásával, szeretetével. Mert a koncert végéig nekünk is vannak még feladataink… és amikor majd újra találkozunk, ne szégyenkezzünk a mulasztások miatt.
Isten veled Szabolcs! … és mindent köszönünk!
írta: Stoffán György
forrás: Nemzeti Internetfigyelő [1]https://internetfigyelo.com/a-koncert-veget-ert/
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
Hivatkozások
| ↑1 | https://internetfigyelo.com/a-koncert-veget-ert/ |
|---|
