Julia Roberts és Richard Gere emblematikus filmje meghódította a világot. Talán nincs olyan ember, aki ne nézte volna meg többször is ezt a felnőtteknek szóló hollywoodi mesét a szerelemről, a pénzről, amelyet a liberális világunk közege, üzenetei hatottak át, hitelesen gördítették előre a történet cselekményét minden pillanatban. Sikere pontosan ebben van; a mese és valóság mesteri, mondhatjuk, hogy hiteles ötvözésében. Gárdonyi Géza Ida regényéből készült, Goda Krisztina rendező filmje a sztori 180 fokos elforgatásával ugyanarról szól, konzervatív szellemiségben forgatott, a száz évvel ezelőtti Magyarországon játszódó filmkockákkal. De mindkettő a nő és a férfi lélek, azaz e kettő kapcsolatának mélylélektani örök összecsiszolódását, – a kezdetektől a boldog egymásra találásig, azok állomásain meg-megállva – mutatja be a keserű-édes pillanatokkal együtt. Természetesen, ahogy a „Micsoda nő” esetében, itt is van „happy end” , a végig mélyen szántó megszívlelendő gondolatokkal.
Nem csak az Idát játszó Mentes Júlia játéka nő fel Julia Roberts színészi játékának „magasságáig”, hanem a cselekményt előre vivő látvány, illetve minden tartalmi elem „hajaz” a „Micsoda nő” c. filmben látottakra, természetesen „konzervatív” megközelítésben, de folyamatosan szórakoztatva, s tanítva a boldog házasság megalapozásához. Elmondhatjuk, hogy Mentes Júlia arcjátéka önmagában is kimagasló élmény, s így nem túlzás a másik Júliával való összehasonlítás sem, mivel a tartalmi és látvány elemek mindkét filmben egymásra köszönnek. Pont az ezeken keresztül megvalósuló már ismerős üzenetek segítenek bennünket a nézői élmény egyre magasabb elérésében.Nem vállalkozom a filmkritikának megírására, – azt nálamnál Tomcsányi Sára irodalomtörténész jobban megírta, – inkább csak maradok a kritika szemlézésénél, s ajánlom a film megnézését garantált, önfeledt, intellektuális szórakozásra. Tomcsányi Sára Kortárs Onlineben megjelent írása címéhez, annak első feléhez a filmből kölcsönzött; „Maga több: maga műérző, Ida”. Míg a cím második fele az esztétától így hangzik; „Gárdonyi Géza: Ida regénye, mint az ízlésesztétika ábrázolása és tárgya”. Így azután nem is várhatunk mást az elemzés során, mint a film alapos, mindenre kiterjedő esztétikai vizsgálatát. Csak ajánlani tudom azoknak az olvasóinknak a teljes elolvasását, akiket a film látványvilága, a színészi játék, s nem utolsó sorban maga Gárdonyi mondanivalója teljesen elvarázsolt. Elolvasásakor a film üzenetei majd újra átélhetőek, még jobban megvilágosodhatnak, hiszen napokig foglalkoztatja a nézőt, hogy mit látott, s talán még eljut odáig is, hogy az ifjúkori kedvenc olvasmányai után, az Egri csillagok, Isten rabjai, A láthatatlan ember után, ha még nem olvasta a filmadaptációt szolgáló regényt, azt is elővegye. Az esztéta írásának kezdő sorait így vezeti fel, – „méltó alkalom” a film 2022 évi, az író halálának századik évfordulójára készült film, – a regény születését pedig így helyezi el;
.. továbbra is érvényes mondanivalóval műve, az Ida regénye legyen annak a másféle szemszögnek a megtestesítője, amely közelebb hozhatja az elérhetetlen íróóriást. A századfordulón Justh Zsigmond Művész szerelem című könyvével kezdődően nagy népszerűségnek örvendett a művészekről szóló művészregény műfaja, melybe Gárdonyi alkotása is sorolható. Ez az egyik utolsó regénye, amelyet 1918–1920 között írt.
Igaz Goda Krisztina filmjében azt is megemlíti, hogy „Gárdonyi más műveiből vett idézetek jelentik az összeköttetést, például az Isten rabjainak sorai, vagy a Földre néző szem – Égre néző lélek, Intelmek fiaimhoz címmel kiadott, házassággal kapcsolatos tanácsai”, amelyek csak erősítik az alapmondanivalót. Tomcsányi Sára személyes vallomása is kedvcsináló a film megtekintésére, miszerint;
A fő szálat valóban az apja által feladott apróhirdetésben férjet kereső Ó Ida és az erre válaszoló festő, Balogh Csaba között létrejövő gyengéd érzelmek kialakulása jelenti, ugyanakkor sokkal több réteget rejt magában a mű. Mikor először a kezembe került, megdöbbentően emlékezetes olvasmányélményt adott, s most újraolvasva ismét elképedtem többek között azon a jelenidejűségen, melyet a női főszereplőben, Idában végbemenő lélektani folyamatok összetettsége eredményezett,…nemcsak plasztikus, hanem finoman árnyalt képet rajzol a női főszereplőről és belső világáról.”….” Gárdonyi úgy ábrázolta őt, (Idát-szerk.), mint akinek személyisége sok változáson keresztül képes fejlődni, miközben nem veszíti el azokat az alapvető vonásokat, amelyek gyermekkora óta meghatározzák jellemét.”…” fontos számára hite, erkölcsei, morális elvei, s ezáltal válik méltó társává Csabának.”…”…a fiatal nő egyszerre lesz a férjének tehetségét kiteljesítő művészet és végül a magánéleti boldogságát beteljesítő szerelem kulcsfigurája: „Maga igazán múzsám nekem! „
Az apjának a feladott újsághirdetése már eleve sem tetszik Idának, a festőt Ida hozományvadásznak gondolja. A gazdag, szégyenkező borkereskedő apa, – a zárdából elbocsátott lányát, – így akarja eltávolítani a szülői házból, míg Csaba maximális alkalmazkodásra „szerződik” jövendő ifjú feleségének, azaz annak „hűvösségéhez, és igyekszik megtartani az ígért távolságot.”
Mégis másképpen alakulnak a dolgok az egybeköltözés után.
Csaba művészi kiteljesedése, alkotói témáinak megtalálása és kivitelezése mind Ida személyéhez kapcsolódnak…a művészet egyfajta esztétikai vigaszként szövi át a regényt, olyan térként jelenik meg, ahol Ida és Csaba akkor is tudnak kapcsolódni, mikor a személyes viszonyukban kudarcot vallanak..” , és „a festményekről való beszélgetés például egy ilyen visszatérő motívum. Más művészeti ág is hasonló szerepben jelenik meg a regényben, mégpedig a zene
Ida zongorajátéka rögtön a film elején jelen van, amint a zárdában növendékeit kíséri, s akkor is, amikor Csaba a baráti társaságában először „figyel fel a Nő”- re, majd kitűntetett szerephez jut, amikor egy újabb állomáshoz érkeznek; a férfi megbecsülését fejezi ki Idának egy gyönyörű zongora megajándékozásával. Ida játékából, a felfedezett zongora megszólaltatásából már a bimbózó szerelem hangjai csendülnek ki.
A regény alkotással kapcsolatos kérdésfelvetései olyan esztétikai és művészetfilozófiai problémák, amelyek érintve az anyag és az élmény összefüggéseit, a téma és az ihlet kérdéskörét,….(míg a film-szerk.) a könyv meghatározó vonulatát képező művészi gondolatiságot a valóság talajára rántja le…
Ez utóbbi egyáltalán nem baj, csak jobban, érthetőbben hozza közelebb mindkét alkotónak a művészetről vallott filozófiáját, annak mindennapi életünkben hasznosítható gyakorlatát. Hogy mennyire erősen van jelen a filmben a művészetfilozófia, arra további magyarázatul szolgál a filmkritika írója, hogy az egyáltalán nem öncélú a már említett „művészregény műfajból” lévő filmadaptációban. A művészetfilozófia nagy kérdéskörei szinte teljesen önálló szálon futnak, s „duplán” erősítik a művészfilm jelleget, – hiszen magáról a művészeti alkotás mikéntjéről, hogyanjáról is szól, – s ezzel akár még külön maradandó élményt és ismeretet okozhatnak egy mozit néző művésznek. De egy, a művészeti alkotás folyamatát mélyebben megismerni szándékozónak is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fiatal korunkban olvasott Gárdonyi kötetek hasonló módon lopták be szívünkbe a nemzeti identitást az Egri csillagokon, a hitet az Isten rabjain, az erények mibenlétét, azaz igazságosságot, a mértékletességet, s a bátorságot a Láthatatlan ember sorain keresztül.
A festmények számtalan regénybeli felbukkanása összefügg azzal, hogy Gárdonyi maga is festett, és a leírásokból szintén érződik, hogy nem csupán egy műértői pozícióból beszél. Csaba alakján keresztül aktív alkotói szemszögből vetődnek fel a művészettel kapcsolatos kérdések, és egyfajta célirányosság jelenik meg bennük, mely az eksztázist kifejező műalkotás létrehozására irányul. Az ötlet megszületésétől az ihlet ábrázolásán, a modellkeresésen és a többszörös kiábránduláson át az igazi téma megtalálásáig és ábrázolásáig az egész folyamatot bemutatja, amelyen egy alkotó keresztülmegy a vágyott alkotás megszületéséért.
Végül is a film, illetve maga a regény alapgondolata nem más, mint az, hogy a művészet közvetítésén, segítségével, a művészet különböző, de akár materiális szegmensein keresztül, – például amikor Ida az orosz műgyűjtő figyelmébe ajánlja Csaba képeit, majd azok megvásárlásával gazdaggá teszi Csabát ezzel (piaci/műkereskedelem szegmense), – azok hogyan járulhatnak hozzá egymás megtalálásához, s viszik előre boldogságuk kiteljesedését. Egy szóval a művészet akár válhat, mint ahogy tudjuk is egyfajta „kommunikációs eszközzé”, s ezzel párkapcsolati terápia esetén út a közös érdeklődési témát, nyelvet segítő, harmóniát biztosító boldogság megkereséséhez. Profánul mondva; önmagunkon dolgozni is kell a boldogságunkért!!
Ida regénye
magyar romantikus film Gárdonyi Géza regényéből
Rendezte: Goda Krisztina
Zene: Csengery Dániel
Operatőr: Balázs István Balázs
Gyártó: Film Positive Productions
Szereplők: Mentes Júlia, Rohonyi Barnabás, Hevér Gábor, Ember Márk, Stefanovics Angéla, Lovas Rozi, Mészáros Béla, Sipos Vera, Bata Éva, Kovács Lehel
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
