A Magyar Nemzet 2022.09.23., pénteki Külföld rovata egész oldalt szentelt a genderpropaganda kérdésének. Kérdezhetnénk, hogy az olvasót valóban ilyen mértékben érdekli, érinti ez az ideológia? Igen, két korosztályt ez biztosan fokozott mértékben foglalkoztat, mindkettő aggódik kisgyermeke, illetve unokája jövőjéért. Míg az apróságok óvodába, iskolába járnak, a szülő azzal a nagy dilemmával szembesül, hogy vajon szeme fényével mi történik addig, amíg nem látja gyermekét? A nagyszülő pedig leélt egy egész életet, és nem tudja hova tenni az egy – két éve még csak nem is hallott abszurdumot. Természetesen ő is aggódik az unokájáért, de a válaszra váró kíváncsiság is dolgozik benne. Erősen próbál magyarázatot, értelmezést keresni, találni maga számára e „világjelenségnek” tűnő problémára, miközben nagyon is jól tudja, hogy ténylegesen csak nagyon keveseknek a „gondja” ez. E kettősséggel szinte nem tud mit kezdeni, így azután mindent elolvas ebben a témában, hátha éppen most „homályosul fel”. Örömmel veszi tudomásul, hogy megjelent magyarul is Birgit Kelle, német írónőnek, négygyermekes édesanyának Németországban bestsellerré vált „Genderkomédia – Hogyan akar egy abszurd ideológia uralkodni a mindennapjainkon” című könyve, és elballag a könyvesboltba megvenni. De előzőleg még elolvassa az újságban megjelent interjúját a könyvéről, majd tekintete lejjebb szalad az oldal kisebbik harmadára, különösen most, hogy Olaszországban győzött a „szélsőjobb”, ahogy ezt balliberálisék kommunikálják. „Elegük van az olasz családoknak az iskolában zajló genderpropagandából” címmel megjelent Magyar Nemzet – beli tudósításban, azután látja, hogy egyáltalán nincs egyedül normális gondolkodásával, és a választási, illetve a közvélemény-kutatási felmérések, eredmények láttán duplán megnyugszik.
Mert mit olvas ezen az oldalon? Hogy többek között;
olasz családok túlnyomó többsége nemet mond az oktatási intézmények falain belül történő genderideológia terjesztésére...a megkérdezettek 92 százaléka tisztában van azzal, mit takarnak a genderrel kapcsolatos tartalmak…a megkérdezettek 50 százaléka helyteleníti, természetidegen ideológiának tartja azt…a véleménynyilvánítók 79 százaléka úgy véli, kizárólag a családokra tartozik gyermekeik szexuális életre vonatkozó nevelése, az oktatási intézmények nem vehetik át önhatalmúlag ezt a feladatot.
Továbbá ugyanakkor egyetért azzal;
a megkérdezettek 81 százaléka követeli, hogy az iskolák minden szexuális tematikai programról tájékoztassák a szülőket, hiszen jogukban áll dönteni, engedélyezik-e gyermekeik részvételét az adott foglalkozáson vagy sem.
A Pro Vita e Famiglia olasz szervezet által végzett országos felmérésről szóló tudósítás így fejeződik be. (A szervezet szóvivője ezekkel fejezte be a kutatási eredmények ismertetését a sajtótájékoztatóján;)
Többéves, szomorú tapasztalatunk, hogy a szülők neveléshez való jogát semmibe veszik az olasz intézmények, és következmények nélkül, a családok tudta nélkül zajlik a genderoktatás, amelyet maga Ferenc pápa is ideológiai kolonizációnak nevezett – fogalmazott, majd hozzátette: a civil szervezetek követelik az alakuló új kormánytól, hogy törvényben védje a családok neveléshez való szabadságát.
Birgit Kellevel az interjú inkább az írónő személyes élményei, tapasztalatai, illetve kifejtett véleménye alapján készült. Vallja, hogy a „genderideológia a nemi identitás meghatározásáról alkotott nézet”, s az „irányzat szerint ebben a kérdésben kizárólag az számít, hogy az adott személy hogyan gondolkodik magáról”. Semmi sem számít, sem a biológiai felépítés, de „az sem releváns, hogy a társadalom miként határozta meg őt, férfinak vagy nőnek nevelték-e fel”. Azaz, „mindenki maga dönthet arról, hogy férfinak vagy nőnek definiálja-e magát, vagy egyáltalán akar-e valamely nemhez tartozni”. Hogy az egész kérdéskörrel mikor és miért kezdett foglalkozni az írónő, arra így emlékezik vissza; „Amikor a gyermekeim óvodások lettek, akkor szembesültem először azzal, milyen veszélyeket rejthet magában a genderpolitika. A kisfiam egyik nap szomorúan jött haza, és elmesélte, hogy az óvó néni nagyon leszidta és meg is büntette azért, mert játékból egy másik kisfiúval verekedett. Amikor megbeszéltem a nevelőkkel az esetet, ők kijelentették, hogy semmilyen „toxikus férfiasságra” utaló magatartást nem tűrnek el az intézményben”. Elmondása szerint, Németországban az óvónők (egy része – szerk.) a gyermekeikkel hosszan elbeszélgetnek, és arról győzködik őket, hogy „nekik nem kell ugyanazt gondolniuk magukról, mint amit a szüleik mondanak nekik, hanem ők maguk döntsék el, melyik nemhez szeretnének tartozni.” És, hogy mi is az a „toxikus férfiasság”? Eredetileg azt értették alatta, amikor a férfiak kihasználják a nőkkel szemben a fizikai, egzisztenciális és társadalmi fölényüket, és ezzel elnyomják a nőket az érvényesülésükben. A genderpolitika az eredeti jelentést kifordítja; és akkor toxikus egy fiú magatartása, ha „férfiszerűen” viselkedik, ami természetesen nem ugyanazt jelenti, hogy egyidejűleg „uralkodna is” a nőn. „Az ideológia képviselői szerint azért, hogy a férfiak többé ne tudjanak uralkodni a nőkön, meg kell tanulniuk minden körülmények között gyengédnek, türelmesnek és megértőnek lenni. Véleményem szerint ezek fontos erények egy férfiban is, azonban, ha elvesszük tőlük azt a lehetőséget, hogy fejlődjenek azokban a tulajdonságaikban, amelyek őket férfiakká teszik, nemi identitásuk lényegétől fosztjuk meg őket.” – fogalmaz Birgit Kelle.
Egy egész nemzedéknyi fiú és lány nőtt fel úgy Németországban, hogy nem tudják, nem ismerik, sem a fiúk, sem a lányok pl. a helyes, kölcsönös kezdeményezés formáját, mikéntjét, azaz „hogyan lépjenek fel bátran, hiszen a neveltetésük során elnyomták a természetes ösztöneiket.” A fiúkkal szemben a lányoknál pont a „férfiakban domináns” tulajdonságokat akarják erősíteni, hogy ne féljenek, álljanak ki magukért, „ne hagyják magukat senki által befolyásolni”, ami önmagában nem baj, csak ahogy ezt csinálják Németországban, azaz eltúlozott mérték a veszélyes.
A genderpolitika egyik legnagyobb veszélye, hogy az nem a nők és a férfiak jogaiért harcol, hanem sokkal inkább a „nő” és „férfi”, mint kategóriák eltörléséért.
– mondja ki az általános igazságot Birgit Kelle. Végső konklúzióként pedig megjegyzi; „A genderpolitika kizárólag arra bátorítja a nőket, hogy a karrierjüket építsék, de magukra hagyja azokat, akik családot alapítanának, pedig mindkettő ugyanolyan fontos”.
A genderpolitika rohamos és erőszakos terjesztése, terjedése igen is aggodalomra ad okot szülőnél, nagyszülőnél egyaránt. Határozottan „megálljt” kell parancsolnunk, s erre felhatalmazásunk is van az 2022. április 3-ai népszavazás óta.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.