Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy gondolatbűnözés csak egy fikciós, orwelli világban létezhet. Még tavaly december 6-án Birminghamben egy abortuszklinika, a BPAS Robert Klinika előtt letartóztatták Isabel Vaughan-Spurce életpárti önkéntest gondolatbűnözés miatt.
Az ügy előzménye az, hogy a 40 Days for Life (40 nap az életért) abortuszellenes aktivistái rendszeresen imádkoztak a klinika bejáratánál azért, hogy minél kevesebb kis életet oltsanak ki az ilyen intézményekben. Az életpárti keresztény aktivisták azokért a nőkért imádkoztak, akik megbánták az elvégeztetett abortuszt, illetve szórólapokat osztogattak, melyeken felhívták az abortusz veszélyeire, kockázataira a figyelmet.
Természetesen mindez zavarta a klinika üzletmenetét, akik a profitjuk maximalizálása érdekében elfogadtattak tavaly szeptemberben egy nekik kedvező helyi közterületvédelmi rendeletet. Pontosan kijelölték azt a pufferzónát, ahol tilos a klinika ügyfeleinek bármilyen módon történő befolyásolása, a tanácsadás, sőt még az ima is. Jól olvasták, még az ima is! Ezután történt Isabel Vaughan-Spruce ominózus letartóztatása, aki semmi mást sem csinált, csak ácsorgott az utcán a gondolataiba merülve. Büntetése azon áll, vagy bukik, hogy vajon imádkozott-e magában vagy sem? Nem lesz egyszerű dolga a bírónak, amikor ezt kell eldöntenie. A közterületvédelmi rendelet megsértéséért egyébként legfeljebb 1000 font (mai áron kb. 450.000 Ft) pénzbüntetés jár.
Mindeközben a Lordok Háza előtt van egy olyan törvényjavaslat, amely minden angliai és walesi abortuszklinika 150 méteres környezetében megtiltaná az abortuszellenes véleménynyilvánítást. Ha elfogadják, akkor 5000 font (több, mint 2.2 MFt) pénzbüntetés és akár 6 hónap – ismétlődő elkövetés esetén legfeljebb 2 év – börtönbüntetés járna az élet védelméért.
Ennyit a szólásszabadságról, a véleménynyilvánítás szabadságáról meg a vallásszabadságról, na meg azokról az ártatlan kis életekről, akiket milliószámra elpusztítanak. Mit gondolnak minderről az abortuszpártiak? Őket nem zavarja a kis életek elpusztítása, mert úgy definiálják át a fogalmakat, hogy ne kelljen emberi lénynek tekinteni a pirinyó magzatot. Az sem zavarja őket, hogy az abortusz után nem mindenkinek lehet ismét gyereke, akkor, amikor már tényleg szeretne is. Nem baj, majd szülnek helyettük mások, hiszen valamilyen lakosságra azért szükség van a csökkenő demográfia mellett. Így legalább a politika meg tudja indokolni, hogy miért is van szükség az afgán és pakisztáni migránsokra, illetve a Közel-Kelet szinte összes vallási és etnikai ellentétének az importálására Nyugat-Európába, miért van szükség a nagyvárosokban No-Go zónákra stb. Csak aztán ezek az abortuszpárti liberálisok ne sírjanak, ha a beáramló migránsok a saját képükre formálják az egykori országukat és a kialakuló multikulti nem fog már annyira tetszeni nekik! Késő bánat lesz ez, olyan, mint az abortusz megbánása, amikor rájönnek arra, hogy a szívük alatt valaha egy életet hordoztak.
Az angol törvényi szabályozás az abortuszpárti egyoldalú vélemény erőltetése helyett esetleg esélyt adhatna a másik oldalnak is, mondjuk azzal, hogy kötelezővé tehetnék abortusz előtt a Néma sikoly című film megnézését, melyen a 11 hetes apróság az ultrahangképen jól kivehetően menekült a szívócső elől, ahogy a szívverése szapora lett, s ahogy apró szájacskáját néma sikolyra nyitotta – halála előtt. Persze erre az abortuszpárti aktivisták azt mondják, hogy a kis magzat nem emberi lény, mert ők még a saját szemüknek sem hisznek!
Mi, magyarok pedig hálát adhatunk a Jóistennek, hogy nem oda születtünk, ahol már az élet védelme érdekében a magunkban elmondott ima is büntetendő.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.