Mai világunk „korabeli oktatói, a liberális atyák” – 1. rész

Mai világunk „korabeli oktatói, a liberális atyák” – 1. rész

A „liberális atyák” kortársai közül, az egyik legjelentősebb zene-filozófiai munkássága a német származású Theodor W. Adornonak volt. Wagner művészetéről önálló, teljesen átfogó, „sajátos értékelést” is adott, és Schönberg és Stravinsky zenei tevékenységének elemzésén keresztül, illetve segítségével a nem klasszikus általa úgynevezett „új zene filozófiájának” ismérveit is meg merte fogalmazni. A zene és filozófia együttes területén, illetve az általa elkeresztelt „új zene filozófiájának” ismeretanyagában igazán a csak az abban járatos és érdeklődő zenetudósok „igazodnak el”, mégis, ha felszínesen is, akkor is ebben egy kis sétára hívjuk a tisztelt olvasót. Ígérjük, hogy senki sem fogja megbánni, ha velünk tart, mert így talán egy kicsit könnyebben érthetjük meg a napjaink woke-mozgalmáról (az ébredés mozgalma), az eltörlés kultúrájáról (cancel culture), avagy a kritikai fajelméletről (critical race theory), illetve a genderideológiáról szóló tudósításokat, írások mögöttes tartalmait. Legalábbis azok kiinduló ideológiai alapjait, bármennyire is nehéz ezt megértenie egy hétköznapian gondolkodó ember számára.

Akár sokan is mondhatják (ironikusan) azt; hogy majd pont a zene-filozófia segítségével tudunk az előbbiekben eligazodni, amikor már az „új zenét” sem, Schönberg és Stravinsky zenéjét sem tudjuk „zökkenőmentesen befogadni”. Mégis a zene nyelvének egyetemessége, annak önmagában való érthetősége, avagy nem érthetősége, más megközelítésben szépsége, vagy éppen elutasítottsága érzékelteti igazán, a legjobban, és legegyszerűbben egy mindenkori „valaminek”, az adott esetben történő elfogadását, illetve elfogadásának mértékét, érzését. Ráadásul vitathatatlanul a leghumánusabban és leginkább erőszakmentesen közvetít a zene. Tehát bátran induljunk el, – látszólag nagyon messziről, – a barangolásunkra, világosítsuk fel magunkat a tőlünk távoli fogalmakról, ha a már átélt gazdasági marxizmus okozta „szenvedést” túléltük, s ha az Amerikából érkező, újonnan hódításra készülő úgynevezett kulturális marxizmust még időben semlegesíteni akarjuk. Ne a saját bőrünk vásárra vitelével tanuljuk meg, hogy mi is az a kulturális marxizmus ideológiája, főleg annak gyakorlata, még akkor sem, ha korabeli kitalálói is kezdetben csak iskolában, a maguk alapította egyetemi tanszéken, a ma már hírhedtté vált Frankfurti Iskolában kezdték el oktatni a mára már utcára kerülő randalírozók sokaságát.

Theodor Adorno ennek az iskolának oszlopos elméleti kidolgozója, a kulturális marxizmus oktatója, egyik atyja volt, a látszólag senkinek sem ártó zenefilozófia területén. „A modern zene filozófiája”1 című munkájának – élete végén, halála előtt megjelent – angol nyelvű kiadásához írt összegző utószavában elhatárolja magát minden olyan kortársnak nevezett, – és majd később is megszülető, – művészetfilozófiai műtől, amelynek szerzője a korábbi zenei „szellemi teljesítményeket” (231. o.) csak azért, és csak azzal utasít el, hogy az már idejét múlt. Adorno ezt igen furcsán teszi, s gondolatmenetét feje tetejére állítva ad minderre magyarázatot. Írja, hogy helytelen szemléletből fakad, amikor „az idő puszta lefolyását” teszik előtérbe, s azzal mérik, hogy a zene modern – e, vagy régi zene – e, azaz „klasszikus”. Figyeljünk csak! A klasszikust mindig következetesen idézőjelbe tévő Adornonak az időhöz való viszonya egészen sajátos, zavaros, s még azt is mondhatjuk, hogy tudatosan felrúgja az időhöz kötött addigi értelmezést, a klasszikusnak nevezett fogalomkör vonatkozásában, a megkülönböztetésére szolgáló, idővel történő „kategorizálás” – t.. (A kategorizálás szót ebben a kontextusban maga Adorno használja, amikor a klasszikust mindig idézőjelbe teszi.) Ez abból táplálkozik, ahogy azt később meg is fogalmazza –; „a zenében az időhöz fűződő paradox viszony”(63. o.) a zenei kidolgozás függvénye, s nem „az idő puszta lefolyása.” (231.o.) Azaz nem attól klasszikus, avagy attól modern egy zene, hogy az időben mikor született. Másképpen fogalmazva, egy régen komponált zene is lehet modern, és annak fordítottja is lehetséges. Az el/megnevezéseket nem a zene születésének ideje határozza meg nála, hanem a zenei kidolgozásé. Például további értekezése, elemzése és értékelése szerint, a zene, amely nem rendelkezik „totális” kidolgozottsággal, – azaz amíg „nincs alávetve a kidolgozásnak,” – az csak valameddig tudja „távol tartani az idő erőszakos ürességét.” (64.o.) Értelmezése szerint, ennek az ürességnek van létrehozója, értelemszerűen így létrejötte is, és ha szabad nekem tovább értelmezni mindezt, akkor az előbbiek alapján van mindenkori mértéke is, hiszen az időnek mindig is van „mértéke”. (Legalábbis évezredek óta vannak mindenki által elfogadott mértékegységei, például perc, óra, nap, hónap, év… korszakok, örökkévalóság, stb. – szerk.) Láthatóan felsejlik a későbbi eltörlés kultúrája, a „múltat végképp eltöröljük”…….Annyi a hagyománynak, a történelemnek, az identitás gyökereinek.

Ezek a fentiek; az alkotó „szubjektív kifejezésének dinamikus erői”(64.o.), valamint a „konvenció” maradványainak egymás elleni harcában születnek meg. (Sicc!) Ugye milyen bonyolult magyarázat, és érthetetlen az egész, pedig amikor meghallgatunk egy zenét, akkor az embert nem is érdekli, hogy a mű mikor született, azt klasszikusnak, vagy modernnek sorolja be önkényesen. Adorno által felállított értékelési/kategorizálási, vagy ki tudja hogyan értelmezendő rendszere alapján egyáltalán nem töpreng el, hanem csak egyszerűen dönt; hogy tetszik-e neki, szépnek találja, vagy feláll, és ott hagyja a koncerttermet. Jellemző a Frankfurti Iskola Adornojára, hogy magától értetődő, tudó és érző dolgokat tesz erőszakosan, tudományosnak álcázva elénk. Például azt írja, hogy a brahmsi szonátaformánál mutatkoznak meg a zenei kidolgozás első jelei; a „szubjektivizálás és objektiváció egymásba fonódik.”(64.o.). Beethovenen, Wagneren keresztül Schönbergig, és Stravinskyig számba veszi ki, és milyen mértékben közelíti meg az általa bevezetett totális zenei kidolgozást, és e zenei kidolgozás alapján mennyire tarthat igényt a zeneszerző a „klasszikus polgári zene örökségre”, (64.o.) (De jó lenne tudni egy közönséges földi halandónak, a zenét csak szerető, de zenei műveltséggel nem igen rendelkező koncerthallgatónak, hogy mit is jelentenek Adorno szavai. – szerk.) Itt már ítélkezik, minősít, – amikor leírja, hogy ő szerinte „mennyire tarthat igényt” – a liberális szokásoknak megfelelően…….

Wagner viszonylatában konkrétan már így ír; „A nyelvet a romantikus – wagneri vonal változtatta meg a zene objektivitásának és kötelező érvényének kárára. Ez a vonulat felbontotta a dalok motivikus- tematikus egységét, amit vezérmotívumokkal és programmal pótolt.” (65.o.) Jóval később – immár Stravinsky és a restauráció cím alatt írottakban – már ennél is súlyosabban fogalmaz; „A rongálás művelete áthelyeződik az általában vett idiómáról az amúgy is pusztulásra ítélt hulladékra: ez az első engedmény.” (191.o.) És így tovább, …… nem számít semmi, csak az ő értékítélete.

Nem kívánom az olvasót most terhelni Adorno további megközelítéseivel. Majd egy később megjelenő részben mutatom be, hogy ezek ellenére viszont mégis milyen pontos diagnoszta volt, és hogy az abból levont következtetései ugyanakkor rendre mennyire hibásak voltak. A zavaros fentiekből azonban már mindenképpen látható, hogy távol kell tartanunk magunkat a Frankfurti Iskolától, ideológiájától, még az ártatlannak tűnő frankfurti zene filozófiától, filozófusától is. Még akkor is, ha „csak” a kulturális marxizmus elméletének egyik területét, illetve annak zenei teóriáját, ideológiáját dolgozta ki. Elméletei „nem fogyaszthatók”, áltudományos módszere csak kétkedővé teszi az olvasót. A következő részben még Wagner munkásságáról, – Adorno által írottakból szemlézünk, – bizonyítva egyrészről Adorno pontos diagnosztizáló képességét, másrészt ideológiájának veszélyességét. Majd még egy további részben, immár magának a Frankfurti Iskola létrejöttének körülményeit, céljait, mai korunkra beérett hatásait, stb. járjuk körül, mindezt a bevezetőben említett woke-mozgalomra, az un. eltörlés kultúrájára, és más közös gyökerű jelenségekre vonatkozóan mutatjuk be.

info@hidegkutihirek.hu | + bejegyzések

A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.

Írja be a keresőszót fentre és nyomja meg az entert a kereséshez. Az ESC megnyomásával tudja a keresést megszakítani.

Vissza a lap tetejére

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ. A sütik kikapcsolása a böngésző beállításaiban lehetséges.

View more
Cookies settings
Elfogadom
Adatvédelmi és Cookie szabályzat
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

Kik vagyunk

A weboldalunk címe: http://www.hidegkutihirek.hu.

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások
Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. Egy személytelenített, az e-mail címből előállított karakterlánc (hashnek szokás nevezni) kerül továbbításra a Gravatar szolgáltatás felé, ha ez az oldalon használatban van. A Gravatar szolgáltatás feltételei az alábbi címen tekinthetőek meg: https://automattic.com/privacy/. A hozzászólás elfogadása után, a hozzászólásunk tartalma és a profil képünk is megjelenik nyilvánosan.
Média
Amennyiben regisztrált felhasználó által kerül kép feltöltésre a honlapra, kerülni kell az az olyan EXIF-eket, amelyekben GPS pozíció adatok is szerepelnek. A honlap látogatói ezeket letölthetik és kinyerhetik a helyadatokat a honlapon található képekből.

Kapcsolatfelvételi űrlapok

Sütik
Ha hozzászólást adsz a honlapodon, bejelentkezve maradhatsz a megadott neved, e-mail-ed és webcímed eltárolásával egy sütiben. A tárolás a te kényelmi célokat szolgálja azért, hogy a következő hozzászóláskor ezeket az adatmezőket ne kelljen kitöltened. Ezeknek a sütiknek a lejárati ideje 1 év. Ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be is vagyunk jelentkezve erre a honlapra, akkor átmeneti sütiket állítunk be, annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy a böngésző elfogadja-e a sütiket. Ezek a sütik nem tartalmaznak személyes információt, és törlődnek, ahogy bezárjuk a böngészőt. A honlapra történő bejelentkezéskor több sütit hozunk létre, amely elmenti a bejelentkezési információt és a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit. A bejelentkezési sütik két napig érvényesek, a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit tároló süti egy évig. Amennyiben az “Emlékezz rám” opciót bejelöljük, a bejelentkezés két hétig folytatódik. Kijelentkezéskor a bejelentkezési sütik eltávolításra kerülnek. Amennyiben bejegyzést vagy oldalt szerkesztünk, egy újabb sütit tárol el a böngészőnk. Ez a süti nem tartalmaz személyes adatot, egyszerűen csak a bejegyzés azonosító számát tárolja, amelyet szerkesztettünk. Egy nap múlva jár le az érvényessége.
Más honlapokról származó beágyazott tartalmak
A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Analitika

Kivel osztjuk meg a felhasználói adatokat
Mennyi ideig őrizzük a személyes adatot
Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára. A honlapon regisztrált felhasználók (ha vannak ilyenek) személyes adatai a saját felhasználói profiljukban is tárolásra kerülnek. Minden felhasználó megtekintheti, szerkesztheti vagy törölheti a személyes adatait bármikor (kivéve, hogy nem változtathatja meg a saját felhasználói nevét). A honlap rendszergazdái ezen információkat szintén megtekinthetik és szerkeszthetik.

Milyen jogokkal rendelkezik a felhasználó a saját adatai kapcsán

A weboldalon regisztrált fiók vagy hozzászólás írása esetén kérhető a személyes adatok export fájlban történő megküldése, amely bármilyen adatot tartalmaz, amit korábban a felhasználó rendelkezésünkre bocsátott. Kérhető továbbá, hogy bármilyen korábban megadott személyes adatot töröljük. Ez nem vonatkozik azokra az adatokra, amelyeket adminisztrációs, jogi vagy biztonsági okokból kötelező megőriznünk.

Hová továbbítjuk az adatokat

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti.

Kapcsolati adatok

Hidegkúti Hírek
Kiadja: Új Hírek Média Korlátolt Felelősségű Társaság
1137 Budapest Katona József utca 6. 2/24
Kiadásért felel: Dr. Gór Csaba Gyula
Lap menedzser: Dr. Erdősi Károly, Küller András
Főszerkesztő: Dr. Erdősi-Boda Katinka
E-mail: info@hidegkutihirek.hu
Save settings
Cookies settings