Ebben a részben a Klebelsberg család családi miliőjéről lesz szó, – amelynek központi helyét a családi könyvtár határozta meg, – mint egyfajta „biblioterápiai” hely, helyzet megismerése.
A család többi tagja is, a nagynénik műveltségükkel, francia, olasz és német nyelvtudásukkal, jelentős társasági életvitelükkel, határozott egyéniségeikkel igencsak hatottak a növekedő gyermekre. Az özvegy édesanyjával, aki megtört, szelíd-szerény emberként élte életét gyerekek nélküli testvéreivel és sógoraival a székesfehérvári nagy házban, amelyet Kuno nagyapjától mindenestől, a könyvtárával együtt örököltek. Kuno gyámja Klementin nagynénjének férje lett 1883-tól, a nagyapa halálát követően.
A székesfehérvári Farkas-ház mai formáját 1871-re nyerte el. Az utca neve többször is változott, eredetileg Szarka, később Bank, ma Táncsics Mihály utca.
Scherer Kamill nagybácsijával a kis Kuno egyre szorosabb kapcsolatba került, s „a ház szigorú rendjét” csak édesanyja és legfőbb bizalmasa az „ő Kamill bácsija”, példaképe, első tanítója tudta csak könnyebbé tenni. A férfi a becsület, a férfiasság, a megbízhatóság mintaképe volt szemében. Az apát részben pótló, a gyerekkel mindig szolidáris férfitől tanulta meg az ideális, de racionálisan gondolkodás alapjait, az udvariasság és lovagiasság szabályai mellett. A törvényszéki bíró „barátsága” segítette az amúgy is gyenge fizikumú, érzékeny lelkületű gyermek kamaszkori éveinek könnyebb elviselését, melyeket amúgy is megnehezítettek a nagynénik szigorú elvárásai.
Az érettségi után, a család Klebelsberg Kunot a katonai pályára szánta, így azután a gyenge fizikumú fiatalember a bécsújhelyi kadétiskolába került. Mérnöknek szeretett volna tanulni, de a család a hagyományoknak megfelelően, a katonai pályát erőltette. „Kamill bácsi” sietett megint segítségére, és kivívta, hogy a katonai hivatást felcserélhette a jogi pályára. Pesten a jogi egyetem fakultását már nagy kedvvel végezte, de a szünetekben az immár baráttá avanzsált Scherer Kamillal együtt olvasták a családi könyvtár könyveit – talán még az András a szolgalegényt is -, melyeket azután a közös balatoni evezésék során, vadász útjaik alkalmával, sakkozás közben, avagy a hosszú sétáik alatt ki is elemeztek.
Klebelsberg Kuno szüleinek síremléke a székesfehérvári Hosszú temetőben
Klebelsberg Kuno özvegye, Klebelsbergné memoárjában leírja, hogy férje gondolkodására jellemző volt, – de amelyet akár az élőbeszédei, filmhíradó – és rádiófelvételei, avagy az írásai, s az országgyűlési jegyzőkönyvek is bizonyítanak – „az összefüggések és színes részletek finom, filmszerű pergése.” [1]uo. 33.Majd az özvegy ezt így folytatja; „kicsendült belőle a tudós fölénye, a politikus mérséklete, nagy magyar lelkessége, a célok tisztasága.” [2]uo. 33. Az „emberektől semmit sem várt…..ha támadták a vádakra mindjárt megfelelt. Ha nem lehetett, úgy várt vele. Mert várni tudott…..Bár szíve mélyén megmaradt a keserűség, annál büszkébb volt, semhogy azt kimutatta volna.” [3]uo. 34. Töltekezésként gyakran fordult könyveihez; Euripides tragédiái, Goethe, Racine, magyarok közül Zrínyi, Széchenyi, Ravasz László írásait visszatérően olvasta, hogy „ki ne száradjon lelke,” [4]uo. 34. ahogy fogalmazott ilyenkor.
Borítókép: Válogatás Klebelsberg Kuno gyermekkori képeiből – SZTE Klebelsberg Egyetemi Könyvtár
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.