Most, hogy beiktatták Trumpot elnöki tisztségébe, hallgatván egyenes beszédét, még jobban felértékelődött bennem első hallásra érthető, világos, politikai „üzenetének” fontossága, amely szerint „Amerika még inkább lesz az első” a jövőben. Ezúton szerény személyem is gratulál sikeréhez, de ez még nem elég ahhoz, hogy mi most itt hátra dőlhessünk. Nekünk is tennünk kell változatlanul a dolgainkat, még akkor is, ha komoly segítséget kapunk majd Amerikától, és nem leszünk egyedül az EU elleni harcban.
Olvastam a H. H.-ban, a napokban megjelent „Elődeink sem számolhattak a külföld támogatásával.” II. (Elgondolkodtató) írásukat, amelynek a végén felhívták figyelmemet, – s ezzel az egész probléma napjainkban lévő súlyosságára is, – a Nagy István miniszterrel és Csernus Dóra vízgazdálkodási szakértővel készült interjúkra, amely előbbit valóban nehéz volt követni. Emiatt kissé utána néztem „szakmailag” a kérdésnek, amelyet a wikipedia elolvasása során, s arra támaszkodva az alábbiakban röviden összefoglalok.
Hol kevés a víz, hol sok a víz…..Hol szárazság van, hol árvíz. És ezt el kell fogadnunk, ez a természet rendjéből fakad. Tudomásul kell ezt vennünk, s amit tehetünk az az, hogy felkészülünk arra, hogy sem az egyikből, sem a másikból, sem a sokból, sem a kevés vízből ne lehessen katasztrófa. Ez pedig nem más, mint a valóban jó vízgazdálkodás, amely egyfajta szabályozhatóságra való felkészülést jelent; például folyószabályozást, gátépítést, víztározóknak, vízerőműveknek a létrehozását, azaz megannyi különböző tevékenységet, amelyek valamikor szükségesek és kívánatosak is időben, s kordában tartjuk, avagy éppen uraljuk, máskor felhasználjuk a víz éltető erejét. Mert a víz kincs, főleg akkor, ha nincs, vagy kevés van belőle. S ha nem gazdálkodunk vele, például több folyik ki, mint be az országhatárunkon, akkor azt pazarlásnak is tekinthetjük. Ahogyan ez mostanában van, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy szárazság idején, milyen jó lett volna öntözésre felhasználni. Ha felfogtuk volna egy vagy több tározóban, amikor árvíz volt, vagy nem hagytuk volna, hogy elhagyja az akkori „felesleg” az országot. Mert, bizony itt most, tél közepén megint csak szomjaznak a földek, és ez most sem jó a mezőgazdaságban. A földben mindig kell, hogy legyen bizonyos mértékű (szükséges) víz mennyiség, – ezt mondják a szakemberek – azaz a kérdéses időben megfelelő, elegendő talajvízszintnek, illetve talajvíz mennyiségnek, a különböző évszakok viszonylatában. („A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet.”)
Köszönöm, hogy a városi ember figyelmét is rendszeresen ráirányítják a mezőgazdaság világára, a falu, a vidék életére…, mert ne feledjük, hogy mi elsősorban agrár ország vagyunk, és a Fideszre szavazók többsége, a 2/3-ot biztosítók ott élnek. Trump győzelmét is a keményen dolgozó vidéki farmer hozta meg, nem a gyakran eltévelyedő városi polgárság.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.