Olvasói kérdésként merült fel az, hogy mi a véleményünk a postabezárásokról. Még a felütést is megkaptuk az ellenzéki beállítottságú olvasóinktól:
Amikor az 50 lelkes település postáját össze akarták vonni a helyi trafikkal (akkor még volt trafik), az kiverte a biztosítékot. Ez meg!?!?! Csend és újra csend.
Tessék, parancsoljanak, íme a válaszunk. A Magyar Posta Zrt állami vállalat, 2013-tól az Európai Unió szabályai szerint az egységes piac létrehozása érdekében Magyarországon is liberalizálták a postai szolgáltatásokat. Az ugyebár nyilvánvaló, hogy az orosz-ukrán háború okozta gazdasági válság időszakában még egy állami vállalat sem engedheti meg magának azt, hogy hosszú távon veszteséget termeljen. Azt ugyanis csak az adófizetők zsebéből, vagy hitelfelvételből lehetne fedezni, utóbbi azonban valódi megoldást nem jelent, mert a hitelt és a kamatokat egyszer úgyis vissza is kellene fizetni. Tehát nem lehet végtelenségig hitelből finanszírozni közszolgáltatásokat.
Mivel a vidéki lakosságot sem lehet arra kényszeríteni, hogy 50km-t kelljen autókázni egy csekk feladása miatt, ezért nem lehet minden egyes veszteséget termelő kisebb postát bezárni, muszáj valamennyi veszteséget bevállalni. Ezzel szemben a fővárosban szerencsére azért elég sok postahivatal található, van miből karcsúsítani. Másrészt jelenleg közel sem mindegyik pult működik az egyes hivatalokban, célszerűbb kevesebbet fenntartani, de ott minden egyes pultot működtetni, mint sok helyen fűteni.
Kedves ellenzékiek: az összehasonlítás azért sántít, mert koronavírus és a háború előtti világ egészen más volt! Akkoriban az energiaárak a mostaniaknál sokkal alacsonyabbak voltak, ezért nem volt szükség olyan mértékű karcsúsításra, mint jelenleg. Kinek köszönhetjük a jelenlegi helyzetet? Az Önök által annyira szeretett liberális EU-s politikusoknak, akik úgy viselkednek, mintha kórusban azt harsognák amerikai nyomásra, hogy az EU mindegyik állama kössön egy jó nagy követ a lábára, és együtt ugorjon kútba, mert az nem nekünk, hanem az oroszoknak fog fájni. Aha, persze…
Mivel hazánk egy katonai és politikai szövetségi rendszer része, a kormányunk lehetőségei korlátozottak. Sikerült azt kiharcolni, hogy legalább vehessünk gázt az oroszoktól is, hiszen az EU még ezt sem akarta. Az olcsón beszerezhető energiának viszont búcsút inthetünk. Jelenleg ott tartunk, hogy az EU álszent módon, közvetítő országokon keresztül továbbra is vásárolja az orosz nyersanyagokat, amin viszont még a közvetítő kereskedők is nyerészkednek. Az egekbe szökő energiaárak pedig az oroszok bevételét is jelentősen növelik. Összefoglalva: hála a brüsszeli szankciós politikának az egész EU-ban energiaválság és régen nem látott infláció söpör végig. Ennek szenvedő alanya pedig a lakosság.
Van egy régi mondás: az egye meg, aki főzte! Kedves ellenzékiek, parancsoljanak! Az EU és az USA azt támogatja, hogy az ukránok olyan területekért harcoljanak, ahol legfeljebb kisebbségben voltak a háború előtt. Az oroszok pedig a saját Trianonjukként fogják fel az orosz ajkú lakosság 1990 utáni elcsatolását és a határok visszaállítását akarják. Az eredmény a következő: az USA eladja nekünk az egyébként eladhatatlan palagáz készletét, Kína szépen csendben figyel, az EU pedig az energiaválság miatt gazdaságilag összeomlik. Csak a vak nem látja, hogy mindez kinek az érdeke…
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.