Különösen népszerű téma a globális felmelegedés elleni küzdelem liberális, zöld beállítottságú polgártársaink körében. Sajnos a politikai elköteleződés elhomályosíthatja a valóság objektív megítélését, a tények helyes értékelésének képességét is. Mindezek miatt érdemes nyitott szemmel járva, gondolkodva olvasni a témában.
Elgondolkodtató adalékra bukkantunk ebben a témában a National Geographic magyar változatában, ahol az egyik cikk a várkastélyok fűtési rendszerét mutatta be. Szibler Gábor történész arra hívta fel a figyelmet, hogy:
az érett középkorban, kb. 1000-1400 között viszonylag meleg volt Európában. Ez nem csupán a különböző földművelési formákat, így a háromnyomásos gazdálkodást tette lehetővé, hanem az enyhe teleknek köszönhetően azt is, hogy ne kerüljön előtérbe az ablaküregek befedése. Aztán egyszer csak, a 14. század közepén jött egy hideghullám. Ennek következtében nagyon korán, októberi havazással köszöntött be a tél, ami március-áprilisig kitartott. Ekkor vált égetővé az ablaknyílások beüvegezésének problémája.
Szibler Gábor
A történész által említett középkori felmelegedési időszakot a 14. és 19. század között tartó kis jégkorszak követte. Ekkoriban az átlaghőmérséklet Nyugat-Európában 1-2 °C-kal, világszerte pedig 0,5-1 °C-kal maradt el az 1960–1990 közötti időszak átlagától.
Emlékszünk a híres jelenetre a történelemkönyvünkből, hogy Mátyás királyt a Duna jegén választották meg királlyá 1458 január 24-én? A kis jégkorszakban egy szokatlanul hideg télen még a Duna is befagyhatott. A történelemtudomány mai állása szerint a királyválasztás részletei nem tisztázottak: lehet, hogy a budai polgárok, vagy éppen a nemesek tartottak gyűlést a Duna jegén, mert Mátyás csak február 14-én ért Budára, miután kiszabadult Podjebrád György őrizetéből.
Átgondolva művészettörténeti ismereteinket, az üvegablakok virágkora a középkori felmelegedési időszak végén, az 1300-as években következett be. Gondoljunk csak például a chartres-i katedrális közismert ólomüveg ablakaira. Ekkoriban még nem tudtak nagy üvegtáblákat gyártani, ezért is kellettek a kis fémkarikák, amik körbe fogták az üvegszemeket, maga az üveg pedig még kifejezetten drága terméknek számított.
Szibler Gábor a fenti cikkben részletesen beszámol a kandallók és kályhák fűtési hatékonyságáról, arról, hogy miért hátulról fűtötték a kályhákat, hogyan tették kellemesebbé az alvást a hálószobákban a baldachinos ágyak használatával, hogyan fűtötték fel ezeket az ágyakat, milyen volt a képkori fürdőkultúra stb.
Józan ésszel végiggondolva mindezt, nyilvánvalóvá válik, hogy 1000 körül nem az emberi tényező emelte meg a hőmérsékletet és ugyancsak nem mi voltunk a felelősek a kis jégkorszak kialakulásáért sem. A középkorban nem volt ugyanis olyan globális iparosítási hullám, amit ezért felelőssé lehetne tenni. Másképpen fogalmazva: az időjárásban, éghajlatban vannak hosszan tartó ciklikus, periodikus szakaszok, amikor a hőmérséklet lecsökken vagy éppen megnő. Ezek létét, módosulását nem érdemes túlmisztifikálni. Ugyanakkor bizonyos szintig mi is felelősek lehetünk ezekért – gondoljunk csak az ipari forradalom, vagy a jelenkor emberének környezetkárosító tevékenységére.
Összefoglalva: nem csak az emberi tevékenység okozza a klímaváltozást, és önmagában semmit sem ér a mi környezettudatosságunk itt, Európában, ha közben a globális környezetkárosításért felelős nagyhatalmak (pl. Kína és India) nem tesznek meg semmit a közös klímacél elérése érdekében. Anélkül a mi áldozatvállalásunk, klímaküzdelmünk csupán hiábavaló csepp a tengerben.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.