A Hidegkúti Hírek cikksorozatának előző részében bemutattuk a hazai műtárgyak viszontagságos XX századi történelmét. Most arra térünk ki, hogyan és honnan lehet műtárgyakat napjainkban beszerezni.
A műtárgy, mint befektetés
Míg a modern fogyasztói társadalom termékei rövid használat után a lomtalanításban végzik, addig ezzel szemben a műtárgyak jelentős része befektetésként is megállja a helyét. Azonban a műtárgypiac sem konstans, a divatok, fogyasztói igények ciklikusan változnak, így előfordulhat, hogy egy valamikor drágán megvett darab a későbbiekben jóval alacsonyabb áron talál csak gazdára. A műtárgypiac ugyanúgy hullámzó, mint az ingatlanpiac, a csúcsokat és a hullámvölgyeket a piaci sajátosságok alakítják.
Ki gondolta volna, hogy Csontváry Kosztka Tivadar 1903-ban készült Titokzatos sziget című festménye 44 év alatt egykori eladási árának 5400-szorosára drágul? Ezt a képet 1977-ben a BÁV aukcióján 50.000 Ft-os kezdő árról indították és 85.000-ért kelt el, majd 2021 karácsonya előtt a Virág galériában 160 MFt-ról indult és 460 MFt lett az eladási ára!
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy például a bútor piacot a 2000-es évektől kezdve temetni kezdték Amerikában, majd évtizedes késéssel Európában is. Annyira, hogy nálunk is a BÁV lecsupaszította a termék palettáját és a bútorokat szinte teljesen kiiktatta a kínálatából. A korábban kevéssé hangsúlyos historizáló ezüstöket központi helyre emelte a kortárs festészettel együtt. Ezzel szemben a Nagyházi Galéria ma is értékesít klasszikus bútorokat és jelenleg ezek nagy része gazdára is talál az árveréseken. A pangás évei után azt látjuk, hogy ez a szektor is megint jól teljesít, a ritkább darabokon vagy alacsonyabb kikiáltású (1 MFt alatti) árú tárgyakon egész komoly verseny is ki tud alakulni.
A műtárgy a gazdagok kiváltsága?
A kérdésfelvetés részben igaz és részben hamis. A polgári jellegű, két világháború közötti műtárgyakból jelenleg a piaci igényekhez képest túlkínálat mutatkozik. Ez azt is jelenti, hogy a 30-as évek stílbútorait akár a mai elemes bútorok árában is be lehet szerezni. A kincskereső szelleműek számára igazi paradicsom az Ecseri úti bolhapiac. Itt óriási kínálat van a 30-as évek bútoraiból, porcelánjaiból, festményeiből, illetve a kicsit korábbi historizáló órákból, csillárokból. Az ilyen helyeken történő vásárláshoz nem árt némi művészettörténeti ismeret, hogy a hamisat, a bóvlit az értékestől meg tudjuk különböztetni. Ne felejtsük el, hogy a hazai festményforgalomban szereplő képek kb. 10%-a hamis, a rajta szereplő szignónak semmi köze a kép valódi készítőjéhez! A második aranyszabály pedig az, hogy a piacon alkudni kötelező!
A 30-as évek világánál értékesebb, századforduló előtti antikvitásokat viszont jellemzően kereskedőktől, galériáktól vagy aukciós házaktól érdemes megvásárolni. A galériák fix áron dolgoznak, míg az aukciós házak a nevüknek megfelelően évente néhány alkalommal aukciókat rendeznek, a kettő között pedig fix áron árulnak aukcióra nem kerülő, vagy azokról visszamaradt termékeket. Az aukciós házak esetében a leütési árhoz hozzá kell adni a jutalékot is, ami hazánkban jellemzően 23% körül szokott lenni, de külföldön a 30%-ot is meghaladhatja. A magyar piac legismertebb szereplői jelenleg a BÁV, a Nagyházi Galéria és Aukciósház, a Virág Judit Galéria és Aukciósház, és a Kieselbach Galéria és Aukciósház, valamint a Pintér Aukciósház.
A BÁV esetében ezüstök, órák, Zsolnay porcelánok és nagyrészt modern festészet jelenti a kínálatot. A Nagyházi Galéria profilja szélesebb, hazánkban egyedüliként foglalkoznak népi tárgyak aukciózásával, de emellett a karácsonyi és májusi aukciójukon rengeteg polgári és nemesi bútor, óra, festmény, szobor kerül értékesítésre. Virág Judit és a Kieselbach Galéria festmény aukcióik miatt lettek híresek, a hazai műtárgypiac legjei (legnagyobb leütési árú képei) jellemzően hozzájuk kötődnek. A Pintér Aukciósház szintén elsősorban festmények értékesítésével foglalkozik, de szerveznek tematikus aukciókat más, például retró témakörökben is.
A címben feltett kérdésre válaszolva: természetesen a határ az aukciós házakban a csillagos ég, és aki például egy eredeti Munkácsy vagy Csontváry képet akar vásárolni a nappalijába, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, utóbbi tényleg a nagyon gazdagok kiváltsága.
A határok leomlanak
A fizikai vásárlás alternatíváját jelenti ma már az online világ, ahol a magyar piacon jelenleg a galeriasavaria.hu a piacvezető weboldal. Kínálata félúton van a bolhapiacok és az antik kereskedők között. Komoly kereskedők is használják, de magánszemélyek is tölthetnek fel árucikkeket, emiatt a műtárgy kínálat vegyes, de időnként kifoghatunk értékes tárgyakat reális áron.
A jelenlegi hazai műtárgykínálatra rányomja a bélyegét mind a II. világháború utáni kifosztás, mind a 90-es és korai 2000-es években végbement nyugati felvásárlási hullám. Az EU területén viszont aránylag könnyedén juthatunk kvalitásos tárgyakhoz. Osztrák, német, francia, olasz illetve spanyol területen működik számtalan megbízható aukciósház, amelyek online vagy telefonos licitet lehetővé tesznek, így nem kell a helyszínre utaznunk ahhoz, hogy az aukción részt tudjunk venni. Jellemzően extra ÁFA-mentesen vásárolhatunk, mivel ugyanannak a gazdasági és politikai szövetségnek a tagjai vagyunk. Természetesen itt is számolnunk kell az aukciósház százalékos hasznával, ami akár 30-35% is lehet. Másrészt a megvásárolt tárgyra export engedélyt kell kérnünk, illetve a szállításról is gondoskodnunk kell, ellenkező esetben az aukciósház egy rövid átmeneti időszak után tárolási díjat fog felszámítani. Legtöbbször az aukciósházak ajánlanak partner szállító cégeket, ezek árai azonban sokszor meglehetősen borsosak, a félmilliótól a millió Ft-os tételig terjednek akár 2000-3000km távolság és egyetlen tárgy esetén is. Amennyiben viszont a tengerentúlról, például az USÁ-ból akarnánk műtárgyakat behozni, akkor számítanunk kell arra is, hogy ebben az esetben komoly vámdíjakat is meg kell fizetnünk.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.