A gazdasági totálkár kifejezést elsősorban nem műtárgyakra vonatkoztatva szoktuk alkalmazni. Például gondolhatunk olyan totálkáros autókra, melyeket már nem érdemes helyreállítani, mivel a javítási költség meghaladja a jármű értékét.
A gazdasági totálkár, mint fogalom viszont kiválóan értelmezhető műtárgyak esetében is, és a következőkben erre szeretnénk példákat felhozni. A 19. század vége a neo-stílusok időszaka volt. A gyártástechnológia fejlődésével egy csomó olyan szépen faragott, gazdagon díszített tárgy született, melyek motívumai már nem kézzel készültek, hanem gépesített eljárás segítségével.
Hazai példák
Hazánkban és a német kultúrkörben ilyen volt a polgári körben népszerű ónémet stílus. Az asztalok, szekrények, székek esetében a díszítőelemek központosított módon, erre szakosodott gyárakban készültek. Ezzel szemben a bútortest és a motívumok összeállítását a helyi asztalosok végezték kisipari módszerekkel. Ma az ónémet tárgyak piaca túltelített, így komolyabb hibák esetén nem érdemes az adott példányt megmenteni.
Más bútorstílusok esetében is előfordul, hogy a tárgy helyreállítását is elvetik. A bajnai Sándor-Metternich-kastély tavaly megnyílt kiállításán megtekinthető egy neorokokó ülőgarnitúra, mely közel sem annyira tömeges tárgy, mint az előbbiekben bemutatott ónémetek. Ráadásul ez a garnitúra az egyetlen a kastélyból származó eredeti bútoregyüttes. Ránézésre tökéletesen magán hordozza hazánk teljes II. világháborús történelmét. A hiányzó részek újra faragása, az egész garnitúra aranyozása nem érte volna meg. Így, romjaiban is emlékeztet a vérzivataros időszakra, azaz muzeális kiállítási tárgyként még értelmezhető.
A két világháború között készült hazai neobarokk és neoreneszánsz bútorok piaca erősen telített, még a jó állapotú darabok sem mindig találnak könnyen vevőre. Az ebből az időszakból származó szerkezetileg sérült ülőgarnitúrák helyreállítása szintén nem kifizetődő, mert az asztalos és kárpitosmunka költsége bőven meghaladja a tárgy valódi értékét. Nem véletlen, hogy lomtalanításokban rendszeresen lehet látni szakadt, törött körmös lábú 30-as évekbeli foteleket és kanapékat.
Gyakoribb boulle-ok
Tőlünk nyugatabbra, francia, olasz és angolszász területen a 19. század utolsó harmadában a boulle stílusú tárgyak tömegessé válását figyelhettük meg. Az ezekhez használt növényevő teknősbéka páncélja gyengébb minőségű volt, mint az évszázadokkal előbbi darabok esetében alkalmazott ragadozó teknősé. Másrészt nagyon spóroltak vele, pontosan ott helyezték el, amit a fémintarzia szabadon hagyott. Sajnos ezek állapota kb. 100 év alatt durván le tud romlani, főleg, ha a műtárgy nedves, párás körülmények közé kerül. A boulle amúgy is egy gyönyörű, de kényes jószág, az eltérő típusú anyagok eltérő irányban és mértékben mozdulnak el egymáson. Óhatatlanul bekövetkezik a fémintarziák deformálódása, amikor is jobb híján celluxszal kell nem túl esztétikus módon egyben tartani a műtárgyat. Az egyes boulle bútorokból nem egyforma mennyiségű tárgy készült. A könyvszekrények, zongorák, ágyak, nagyobb íróasztalok ritkának számítanak, az ilyen darabokat még ma is megérheti felújítani. A női kis írószekreterek, kártyaasztalok, kisebb komódok viszont túl gyakoriak, ezeket sokszor csak akkor éri meg felújítani, ha az ember „beleszeret” az adott tárgyba, vagy személyes emlék köti hozzá. Ezeknek a tárgyaknak a kisipari módszerekkel végzett, szakszerű restaurálása ugyanis meghaladhatja a hasonló, vagy majdnem ugyanolyan jobb állapotban fennmaradt tárgy beszerzési árát. Legtöbb esetben ezért donornak, alkatrésznek veszik meg őket, kevésbé sérült példányok helyreállításához.
Mikor nem éri meg egy boulle bútort restauráltatni?
Amennyiben a fémintarziákon túl komolyabb öntvény is hiányzik róluk, akkor szinte biztosan nem, mert ezek pótlása nehéz feladat. Ha sok helyen hiányzik a teknős páncél, akkor annak pótlása szintén nagyon költséges. Ezzel szemben a vékony fémintarzia kipótlása nem annyira nehéz feladat, sok esetben az ismétlődő elemek alapján ki lehet találni a minta ma már hiányzó részeit is. Régebben a felhajlott fémintarziát a szakszerűtlenül dolgozó asztalosok apró szegekkel rögzítették vissza, ez ugyan nem esztétikus, de nem biztos, hogy bolygatni kellene, ha stabilan rögzíti a fémintarziát. Szintén költséges akkor a restaurálás, ha a teknős páncél berakás és a fémintarzia mögött repedt a bútor.
Összefoglaló
Ha egy bútort a maga idejében nagy tételben és gépesített módon gyártottak, a helyreállítása viszont ugyanazokat a módszereket igényli, mint amiket a régebbi, kézzel készült műtárgyak esetében kell alkalmazni, akkor sajnos az adott tárgy helyreállítása nem kifizetődő.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.