Mi épít bennünket?

A Concerto Budapest zenekar zeneigazgatójával, Keller Andrással az idén nyolcadszor megrendezésre kerülő Mozart-napokról, annak programjáról, illetve Mozart zenéjének különleges hatásáról beszélgetett Tukács Orsolya a Magyar Nemzetben megjelent interjújában. (A zene maga az életszeretet) A zenei programismertetésen túl Keller András egy kicsit beavatta az olvasót, hogy miért tartja, gondolja a zenét az életszeretet letéteményesének. Gondolatai az eddig ismert „zene és hatása körén” túl, újabb dimenziót ^[1]A zene és kép, mint kommunikáció /Kommunikáció a befogadói oldalról, a „gyakorlati befogadás esztétikája” (Aaron Copland), és a „befogadás gyakorlati etikája” (Dieter Schnebel)/ … Bővebben nyitott meg, amelyre érdemes odafigyelnünk, így többek között elmondta, hogy;

Ha Mozartot hallgatunk, felnőttként is újra felfedezhetjük, megélhetjük a gyermeki énünket. Éppúgy, mint amikor a gyerekeinkkel vagy az unokáinkkal vagyunk együtt.

Bizony ebben a felhőtlen, időben visszavágyó időutazásban lehet részünk, ha időt és energiát fordítunk Mozart zenéjének hallgatására. Mindenki újra átélheti felnőttként ezt a gondtalan gyermekkort, amikor három éves unokájával együtt játszik a szőnyegen, s tanítgatja, nyitogatja a gyerek értelmi- és érzelmi világát. Az analógiát bemutatva érzékelteti a hatást, amikor így világítja meg mindkét esetben kialakuló lelkivilágunkat;

Mozart varázsa éppen abban rejlik, hogy szükségtelen megmagyarázni. Egyszerűen csak örülni kell neki, és élvezni a belőle áradó életszeretetet. Azt hiszem, hogy a mai világnak, az emberiségnek különösen jót tenne, ha mindenki Mozartot hallgatna. Több béke, öröm és bizalom lenne a lelkekben……..együtt kellene élni a zenéjével………….A zene, a művészet segítségével egy időre kiszakadhatunk a nyomasztó hétköznapokból, hogy feltöltődve folytathassuk tovább.

Az interjú befejező soraiban, – miután az idei programok részletes bemutatása megtörtént, – azonban az interjúalany is szembenéz a valósággal, amikor így beszél;

…aggodalommal tölt el, hogy a klasszikus művészet iránti igény csökkenésével érzéketlenebbé vált a világ. Ez ellen mindenki a maga eszközével tehet: ezért hoztam létre a Mozart Planetet. Úgy vélem, probléma, hogy a mindennapok során sokan csak félig odafigyelve, például utazás közben hallgatnak zenét. Az ilyen élmények könnyen elsikkadhatnak anélkül, hogy igazán megélnénk őket. Sokan azért idegenkednek a komolyzenétől, mert elmélyülést igényel. Az igazi élményhez azonban elengedhetetlen az odaadás. Egy jó könyvet sem olvashatunk igazán értő módon, ha nem fordítunk rá figyelmet. Legyen szó irodalomról, zenéről, festészetről vagy bármilyen művészetről, a lényeget csak akkor érezhetjük meg igazán, ha belemerülünk egy-egy alkotásba. Ezekből az élményekből tudunk táplálkozni, ezek építenek bennünket.

Sajnos rohanó, pénzre orientált világunk nem kedvez a művészetek élvezetének, illetve beleülünk abba az ördögkerékbe, ördögszekérbe, amely a frusztrált világot hozza. Nincs időnk, – mondjuk, a pénzt vivő művészetre, – de ami ennél is nagyobb baj, hogy „elmélyülést igényel”, „odaadást”, és hogy „nem fordítunk rá figyelmet”. Pontosan ezek azok a dolgok, amelyeket nem szeretünk csinálni, mindent könnyen akarunk megszerezni magunknak, nem kívánunk küzdeni azért, amivel már egy kicsivel is nehezebb a dolgunk, mert ehhez szoktatott hozzá a világunk. Pedig tudnunk kell, hogy csak azzal lehet boldogságunk, örömünk, amelyért „megdolgozunk”. A művészi élmény befogadásáért is meg kell dolgoznunk. Másképpen marad számunkra a frusztráció, a békétlenség, az öröm és bizalom nélküliség, a nyomasztó hétköznapokkal.